A szobafenyő eredetileg Ausztráliában őshonos, ahol több mint 70-80 méter magasra is megnőhet, szemben a hazai 2-3 méteres átlagos magassággal. Mivel igen lassan nő, bátran megvehetjük a kisebb példányokat, hiszen nem kell attól tartani, hogy ma vagy holnap kinövi lakásunkat. A másfél méteres magasságot gyakran csak 8-9 év után éri el.


Nyáron kihelyezhetjük a kertbe, mindössze egy árnyékos helyet kell találnunk számára, egy nyár alatt pedig akár 4-5 új levélzetet is hajthat. A tűző naptól védjük, és ha nagyon meleg van, akár naponta locsolhatjuk a földjét. Az öntözővízhez tavasztól őszig kéthetente egyszer adjunk egy kevés levéldísznövény tápoldatot is, így pótolva az elhasznált ásványi anyagokat, kivéve a frissen átültetett növényeket, mert átültetés után három hónapig nem szabad tápoldatozni.

Földje legyen állandóan nedves, ám a pangó vizet kerüljük, mert a gyökerek könnyedén kirohadnak a túllocsolás miatt. Átültetésre fiatalabb korban kétévente, idősebb korban 3-4 évente elég sort keríteni, a nagyobb példányoknál pedig elég csak a felső talajréteget cserélni.

Nagyobb gondot okoz a tél, ekkor fordul elő, hogy a növény levelei száradnak, sárgulnak, majd szépen sorban lepotyognak. Ennek oka a túlfűtött, meleg és száraz levegő. Télen a szobafenyőnek egy világos 15-18 fokos helyiség az ideális, ennél melegebb fűtött helyiséget sajnos nem viseli jól. Egy világos folyosóra vagy egy kevésbé fűtött szobában érdemes télire elhelyezni. Ekkor a locsolást is fogjuk vissza kissé, csak annyi vizet adjunk neki, hogy a földje kicsit nedves legyen. Ha túlságosan száraz a levegő, permetezzük a leveleket naponta, vagy tegyünk alá kavicsos tálcát, így nagyban növelhetjük a levegő páratartalmát.

Kovács Erika
viragcenter.hu