Mit tegyen az a szülő, aki rossz tapasztalatot szerzett az állami iskolákkal? Aki nem akar félórákat utazgatni a gyerekkel reggel és délután? Aki azt szeretné, hogy a gyerekét szeressék az iskolában? A Mars-programot egy olyan szülőpár találta ki, amely nem lát más módot a kívánt oktatási szolgáltatás elérésére, mint azt, hogy megteremti maga.

Egy kreativitást érvényesülni hagyó, barátságos, sok mozgást és élményt adó iskolát akarnak létrehozni. „Egy folyamatosan és egyre nagyobb tempóban változó világra szeretnénk felkészíteni gyermekeinket, mert még az is könnyen előfordulhat, hogy ők már a Marson fognak sétálgatni” – írják honlapjukon, innen az iskola neve. Májusban döntötték el létrehozását, találtak egy megfelelő pedagógust a baráti körben, az eredetileg mozgásterapeuta Szabó Ágnest, aki folyamatosan képzi magát, még tánctanári képesítése is van. És most szeptemberben már el is indulnak.

A csengettyűs stresszeléstől a dolgozatig

Éva már kislánya beiskoláztatását megelőzően gondban volt. Szerettek volna valami alternatív iskolát választani, de arrafelé, ahol ők laknak – Budapest nyolcadik kerületének Palotanegyedében – nem volt ilyen lehetőség. Mivel közeli iskolát kerestek, hogy ne kelljen reggel-délután sokat utazni, belenyugodtak az állami megoldásokba.

Fülöp Máté

Sok iskolát megnéztek, és mivel többen mondják, hogy elsősorban az osztályfőnök személyisége alapján kell iskolát választani, ezért erre próbáltak odafigyelni, "de elég rémisztő dolgokkal" találkoztak. Az egyik ilyen a csengetős tanárnéni volt, aki, miután kiadta a feladatot a diákoknak, odasietett az asztalához, és ott elkezdett csilingelni egy csengővel, hogy ki van kész. Ez tökéletesen stresszelte a gyerekeket.

Éva, aki maga is tanár, azt is elhibázottnak tartja, hogy sok helyen a konkrét, megfogható tudás helyett a szavak szintjén tanulnak a gyerekek például az állatokról. Pedig a legtöbb iskola kedvezményes intézményi jeggyel vihetné a budapesti állatkertbe a gyerekeket, mégis kevés él ezzel a lehetőséggel.

Végül találtak egy ígéretesnek tűnő állami iskolát. Évát később kellemetlen meglepetésként érte, hogy itt is dolgozatot kell írni, hiszen az első osztályban még nincs osztályozás, csak szóbeli értékelés. De mindegy is, hisz a gyerekek ugyanúgy rá tudnak stresszelni arra, hogy ők most kiválóan megfeleltek vagy "csak" megfeleltek. Amikor Éva lánya hazajött a dolgozattal, amelyen százalékban határozták meg a megfelelés mértékét – miközben a gyerekek azt sem tudják, mi fán terem a százalék –, az anya megpróbálta érzékeltetni vele, hogy a számszerű eredmény nem számít, mint ahogy a piros-fekete pontok sem olyan fontosak még.

A teljesítménykényszer kiöli az érdeklődést

De mégis kialakult egyfajta verseny a gyerekek között, és amikor a kislány elkezdett panaszkodni, hogy egyik vagy másik társához képest rosszul teljesített, az egész elkezdett rossz irányba csúszni. A kislány el is kezdett félni a matektól, a pedagógus anya szerint éppen azért, mert az érdeklődést öli ki belőlük ez a rendszer a teljesítménykényszerrel.

Éva nem szerette azt a gyakorlatot sem, hogy az állami általános iskolában nem mehetett fel a gyerekével az osztályteremig, hanem "le kellett adnia" őt a kapunál.

Sokan elvoltak-elvannak ezzel a rendszerrel, mert szerintük az ehhez hasonló stresszelős, teljesítménykényszert előidéző gyakorlat a része az iskolának, de Éva nem így látja. A szülői közösség zöme sem látott problémát ebben.

Megszületett a megoldás

Ezért aztán Éváék nem léptek tovább, nem próbáltak a tanár vagy az igazgató felől kezelni a helyzetet, "nem vállaltuk, hogy forradalmat csinálunk", hanem májusban úgy döntöttek, hogy mennek, és megcsinálják azt, amire, úgy érzik, a gyereknek szüksége van.

Éltető Éva

Fülöp Máté

Magántanuló-csoport a neve annak, amit Vekerdy Tamástól hallhattunk sokszor: a pszichológus azt javasolja, hogy mivel Magyarországon nem iskolába járási, hanem tankötelezettség van, a szülők fogjanak össze, találjanak egy jó pedagógust, és alapítsanak egy csoportot, ahol a gyerekek tanulnak. Ezt valósították meg Éváék is.

A magántanulói státuszt (részletesen itt írtunk erről) olyanoknak találták ki, aki gyakran költöző, speciális igényű családban élnek, vagy sportolók, nincs módjuk bejárni az iskolába nap mint nap. Itt a szülő maga vállalja a gyerek oktatását, és az iskolában félévente vizsgán kell bizonyítania, hogy jól halad, fejlődik. Ha nem, akkor a szülőt kötelezhetik a hatóságok, hogy járassa iskolába a gyereket. Magántanulóvá úgy válhat a gyerek, hogy az igazgatónál kérvényezi a szülő, összesen tízféle okot lehet megnevezni. Az Oktatási Hivatal 2014-es adatai szerint a magántanulók összes tanulóhoz viszonyított aránya elenyésző, 0,68 százalék. 27 százalékuk családi okok miatt kéri a magántanulóvá nyilvánítást, a legtöbben pedig a külföldre költözést mondják oknak (33,4%). És vannak, akik azt, hogy máshova is járnak iskolába. A magántanulók 59 százaléka tett sikeres vizsgát a 2012-13-as tanév végén, ennek oka az, hogy a legnagyobb magántanulói csoport a hátrányos-halmozottan hátrányos gyerekeké, akik közül többen meg sem jelennek a vizsgákon, és a magántanulói viszony indoklásában megjelölt családi ok sokszor az, hogy otthon kell dolgozniuk.

Ezt a "magántanulást" lehet csoportban is csinálni, ez Éváék esete, a következő lépcsőfok pedig a magániskola lenne, de ott már mindent szabályoz az állam, viszont a finanszírozásba is beszáll. Elvileg tehát a magántanulói csoportban is az van, amit a szülők jónak, hasznosnak látnak, a hatóságok nem ellenőriznek. Persze Éváéknál, a Mars-programban azon vannak a szülők, hogy minél jobb legyen az oktatás színvonala, és Szabó Ágnes is jelzi, lesz, kell a pedagógiai program, épp a vizsgák miatt. Éváék azon vannak most, hogy elintézhessék, egy iskolában vizsgázhassanak a náluk tanuló gyerekek, ne kelljen mindenkinek külön a saját, területileg illetékes általános iskolájába elmennie félévente a vizsgára.

A megoldás egyszerűbb, mint gondolnánk

A májusi elhatározás után elindult a társkeresés, illetve annak felmérése, miképp lehet ezt megcsinálni úgy, hogy szeptemberben már el is indulhasson az alapvetően másodikos csoport. Azt a döntést hozták, hogy mivel mindez önköltségi alapon működtethető, ki kell kalkulálni, minimum hány gyerek kell ahhoz, hogy az osztályterem, az eszközök, a pedagógusok bére, a szolgáltatás kijöjjön családonként-gyerekenként havi 50 ezer forintból. Kijött, hogy minimum 8-10 gyerekre van szükségük. Eleinte csak három gyerek volt, de lassan emelkedik a létszám, a szülők most kezdenek érdeklődni a Mars-program iránt, egyre többen.

Fülöp Máté

Ami nem baj: a kezdeményezés tovább tud fejlődni, egyfelől lehet növelni valamelyest az osztálylétszámot is, akár 15 főig is, amivel már más csoportdinamikai erők lépnének fel. És ha több gyerek jön össze, valamennyivel lehetne csökkenteni az egy főre eső költséget, és még jobb lehetne a szolgáltatás: úszásoktatás, kirándulások, táborozás. De egy 8-10 fős másodikos osztály mellett már el tudna indulni egy kisebb, ötfős elsős vagy harmadikos osztály is, mert akkor már nem kellene a csoportra minimumlétszámot meghatározni. Úgyhogy Éváék várják az érdeklődőket, megismerkednek a jelentkezőkkel, hisz az fontos, hogy a szülők egy irányba tartsanak. Ha van igény, már idén indulhatna elsős és harmadikos osztály is. De amíg csak egy csoport van, egy pedagógus áll rendelkezésre, plusz a nyelvtanár.

Miben lesz más ez az iskola, mint az állami? Az alapítók elképzelése szerint abban, hogy a tanárok szeretik a gyerekeket, megismerik, és mindenki személyre szabottan, a neki megfelelő módon, tempóban tanulhat, azaz az egyéni bánásmód, a munkaformák változatossága a módszerek sokfélesége lehetővé teszi a tehetséggondozást és a képességek, készségek optimális fejlesztését.

A tanulócsoport napi programja rugalmas: 7 óra 30 pertől kezdődik és 16 óráig tud felügyeletet biztosítani, de ez igény esetén tovább is nyúlhat. Reggelenként napi váltásban egy-egy szülő gyűjti össze a csoportot a tanulószobában, erre az időre beszélgetést, fejlesztő társasjátékokat terveznek. Fél kilenctől indul a "komoly tanulás" a tanárnővel. A fő hangsúly az anyanyelv, a matematika és az idegen nyelv oktatásán van, ezért ezek a délelőtti programban kapnak helyet. Csengetés, tanórák nincsenek, a gyermekek témákat dolgoznak fel, ezekhez kapcsolódóan sajátítják el a szükséges tananyagot. A délelőtt több rövid levegőzéssel válik változatossá, végül az ebéd előtt egy hosszabb játszóterezés következik. Az étkezést a közeli SOTE-menzán tudják megoldani, az ára már benne van a tandíjban.

Fülöp Máté

Az ebéd után 13 óra körül a délutáni, lazább program következik énekléssel, rajzzal, kézműveskedéssel, játékokkal. 15 óra után, már szülői felügyelet mellett, újra szabad játék következik. Ez nem feltétlenül a tanteremben lesz, lehet, hogy a többi szülő a játszótérre jön a gyerekéért. Házi feladat nem lesz rendszeresen, mert tanulni, gyakorolni napközben fognak a gyermekek, otthoni munkát csak akkor kapnak, amikor kimondottan az egyéni önálló munkát akarják gyakoroltatni. Személyre szabott feladatokat kapnak a gyermekek, elvégzésükhöz sok segítséget is nyújt az iskola.

„Bátorítást adunk másoknak”

A Mars-program iskolája a tervek szerint nemcsak engedi, hanem meg is követeli az aktív szülői részvételt. Hisz a szülők, amikor állami "kezelésbe" adják a gyereküket, elvileg mindent megkapnak, moshatják kezeiket. Itt azonban ők alakítják-gyarapítják az eszközparkot, és az állami iskolához képest jóval szorosabb viszonyban állnak a tanárral is.

A tanulócsoport adminisztratív szinten egyelőre Éváék cégén belül működik, de augusztustól már létrehoznak egy külön alapítványt vagy egyesületet.

„Úgy érzem, bátorítást adunk másoknak” – mondja Éva arra a kérdésre, hogy tud-e más hasonló csoportosulásról az országban. Amióta már lehet olvasni a Mars-programról, felvették a kapcsolatot egy győri és egy szegedi kezdeményezéssel is, és várják az információkat, tanulságokat a működésről. Éváékra bátorítólag hatott a hvg.hu-n megjelenő, hasonló kaposvári példa, amely másfél évig szerveződött.