„Úgy éltük meg az elmúlt kilenc-tíz évet, hogy az egyik kezünkben ott volt a kőműveskanál, a másikban pedig a kard” – mondta Orbán Viktor Tusnádfürdőn, a Bálványosi Szabadegyetemen. Azt már Lakner Zoltán szúrta ki, hogy ez a gondolat egyszer már elhangzott a magyar politikában. Rákosi Mátyás mondta azt 1948-ban:

Hogyha csak tőlünk függne, mi az újjáépítést úgy végeznők, hogy mind a két kezünkben kalapács vagy szerszám volna. Sajnos, a magyar reakció rákényszerít bennünket arra, hogy csak az egyik kezünkben legyen építő szerszám és a másik kezünkben kardot, vagy egyéb védő – és ha szükséges – támadó fegyvert tartsunk.

De még ennél sokkal korábban is szó volt hasonlóról: a Bibliában, Nehémiás könyvében is ilyenről írnak, igaz, ott nem átvitt értelemben kellett érteni a dolgot, hanem szó szerint azt: "a várfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a kopját tartották."

Egyébként csak pár szót kellett volna kicserélni Rákosi 1948-as beszédében, és ugyanígy működött volna az a két mondat is: „Ezek az urak nyílt színen még most is csak úgy foghegyről oktatják ki különösen Kelet-Európa népi demokráciáit, és magyarázzák nekünk a demokrácia kezdő alapelemeit. Ugyanakkor pedig a színfalak mögött leplezetlenül, mint a nemzetközi imperializmus ügynökei lépnek fel.”