„Sokáig azt gondoltam, hogy nem szeretnék a fizetésemről beszélni, mert ez magánügy, méltatlan ezt emlegetni, kínosnak érzem az egészet, és azt sem szeretném, ha sajnálkozni kezdene bárki” – így indítja hosszú posztját Varga Sára, a budapesti Eötvös József Gimnázium tanára. Varga azért szólalt meg, mert úgy érzi, „hogy itt az ideje szólni a pedagógusbérekről is, hiszen ez is társadalmi probléma”.

A tanár azt írja, hogy negyedik évében, egy osztály elballagtatása után jelenleg 178 193 forint a nettó fizetése. „Pontosabban a szakmai ágazati pótlékkal kiegészült fizetésem, mert az alapilletményem nagyjából 160 000 forint” – tette hozzá. „A következő havi fizetésem az újabb pótlékemelés miatt 207 000 forintig emelkedik. Nem a fizetésem nő tehát, hanem a pótlékom. (Ami bármikor elvehető” – írta, hozzátéve, hogy a pedagógusbéreket még jelenleg, a minimálbérek emelése után is a 2014-es minimálbérhez kötik.)

Varga posztja szerint ennyiből azonban „minden kereslettel rendelkező, vásárló, rezsit fizető ember számára világos”, hogy nem lehet megélni. Saját szerencséjeként emelte, ki, hogy szüleinek hála neki nem kell albérletért fizetnie. „El sem tudom képzelni, hogy mi lenne, ha albérletben kellene élnem. Hó végén így is kétszer meggondolom, hogy vegyek-e gyümölcsöt” – írta.

A megélhetéshez hasonló nagyságrendű problémaként emelte ki, hogy ennyi pénzből nem lehet megtakarítást sem felhalmozni. „És itt jönnek szembe azok az egzisztenciális szorongást okozó nagy kérdések, hogy meddig élhetek abban a lakásban, amiben jelenleg, lesz-e valaha autóm, és ha eszembe jutna családot alapítani, miből tudnék felnevelni egy gyereket. Teljesen kilátástalan anyagi helyzetet okoz, ha valaki a gyerekeket választja hivatásául. Kezdőként és 30 éve pályán lévő kolléga esetében is” – írta.

Posztjában kiemelte, hogy ugyanezen szabályok vonatkoznak az óvodapedagógusokra, iskolapszichológusokra, karbantartókra, technikai dolgozókra és takarítókra is. Nagy problémaként látja, hogy egyszer ezek az emberek „el fognak fogyni”. „Legalább négy olyan egyetemi ismerősöm, barátom van, akivel együtt végeztünk, és már fontolgatják a pályaelhagyást, többen már nem dolgoznak tanárként. Számosan vannak, akik el sem kezdtek tanítani. Nagyon sok olyan kollégám van, aki másodállást, pluszmunkát vállal azért, mert az elsődleges munkahelye nem fizeti meg. Elhivatottságból pedig (bármilyen patetikusan is hangzik ez a szó) még befagyasztott árú élelmiszert sem lehet venni” – tette hozzá.

Mint írta, többször is hallotta már azt a kifogást, hogy nem muszáj ebben a szakmában, vagyis tanárként dolgozni. Erre kommentként csak annyit írt, hogy azt viszont még soha nem hallotta senkitől, hogy az ő gyerekének nincs szüksége tanárra.