A HR-szakemberek szinte mindig ellenőrzik a beadott pályázatokban közölt információk hitelességét, valóságtartalmát. Erre pedig a rossz tapasztalatok miatt kényszerülnek. Mit szépítsük, a jelöltek hazudnak, ha ettől azt remélhetik, hogy a szelekciónál nem szórják ki őket azonnal, mert nem teljesítik a kiírás minden pontját. Azt remélik ugyanis, ha a szóbeli meghallgatásra sikerül bejutniuk, akkor már elég jó benyomást tehetnek, s javíthatják felvételi esélyeiket. A HR-esek persze tudják, hogy mi újság, hiszen ellenőrzéseik felében valami hamisságra bukkannak, amit többnyire az jelez, ha a beadott anyag egyes állításai nincsenek összhangban a többiekkel.
A hatékony önéletrajzok megírásában segédkező resumedoctor.com weblap kutatása szerint a következő rangsort lehet felállítani a hazugságokban, vagy félrevezető információkban:
- Lejárt beosztások és felfújt címek
- Pontatlan adatok az egyes pozíciók betöltéséről és a munkahely változtatásokról
- Fontosnak feltüntetett, de valójában értéktelen képesítések
- Egyszer volt fizetések
- Feltupírozott teljesítmények
- Agyafúrt hazugságok a különleges befolyásról és feladatokról.
A hazugságok és a marketing között gyakran nem húzható éles választóvonal. A sajtójogban például a valós tények hamis színben való feltűntetése kifejezetten törvénytelen, és perelhető dolognak számít. Az önéletrajzokban és kísérőlevelekben persze nem akkora a szigorúság, mint a nyilvánosságnak szánt írásoknál, de a hazugságokat és ferdítéseket itt sem tolerálják. Ezért tudni vagy legalább is érezni kell, hogy hol van a határa annak, amit még elfogadnak egészségesnek.
Mit szabad és mit nem szabad megtenni (Oldaltörés)
Sohasem szabad a munkavállalási dátumokat megváltoztatni
Teljesen felesleges valótlanságokkal traktálni a munkaadókat arról, hogy és mennyi ideig dolgozott valaki. Ezek igen könnyen ellenőrizhető adatok, s aki füllent, hamar fennakad a rostán. Ugyanakkor a jelölteknek érdemes megemlíteni, hogy milyen cégeknél voltak szerződéses vagy tanácsadó jellegű megbízásaik.
A beosztások címei estenként megváltoztathatók
A különböző vállalatok más és más címeket adnak az alkalmazottaiknak. Sok helyen angol megnevezéseket használnak, amelyek elfedik a beosztás valós tartalmát. Ilyenkor a pozíció közérthetőbb megnevezése is használható. Ugyanakkor e változtatást sohasem szabad a beosztás felpumpálására használni, vagy olyan hatást kelteni, mintha a betöltött pozícióhoz nagyobb felelősség kapcsolódott volna, mint a valóságban. Hasonlóképpen nem lehet azt írni, hogy valaki a marketing osztályon dolgozott, ha valójában az értékesítésen vagy a beszerzésen volt beosztrásban. Ezek a dolgok ugyanis egy telefonnal ellenőrizhetők, így felesleges a biztos bukást belekódolni a pályázatba.
Nem szabad a valóságban nem létező végzettséget feltüntetni
Ha valaki kijárta az egyetemet, de nem diplomázott le, akkor nem nevezheti magát diplomásnak. Ha valaki főiskolát végzett, nem állíthatja, hogy egyetemre járt. S aki fizikusnak tanult, nem mondhatja magáról, hogy közgazdász. A legtöbb hazugság azonban nem a szakmai iskolák elvégzése körül van, hanem a nyelvismertet illetően. A leghelyesebb, ha a megszerzett nyelvvizsgák megszerzésének helye és ideje, illetve a bizonyítvány száma szerepel az önéletrajzban. Van olyan, hogy valaki kiválóan ismer idegen nyelveket, de sohasem vizsgázott belőlük. Ilyenkor elég leírni a nyelvtudás valódi szintjét, amit a személyes beszélgetésen amúgy is ellenőriznek.
Az érdektelen munkák felsorolásától el lehet tekinteni
Az emberek többsége élete során többször is pályát módosít. Így aztán a múltjában mindig vannak olyan periódusok, amelyek az aktuálisan felkínált szempontjából irrelevánsak. Ezeket felesleges felsorolni, mert csak hosszabbá és áttekinthetetlenebbé teszik az önéletrajzot. Aki mindenképpen ragaszkodik élete minden részletének rögzítéséhez, az önéletrajz törzse után nyisson egy „Egyéb tevékenységek” című alpontot, ahol ezeket az információkat rögzítheti. Ami viszont fontos, hogy a legutóbbi pár év feladatait, bármifélék is legyenek, vegye bele a törzsanyagban lévő felsorolásba.
Nem titkolhatók el az elbocsátások és a csődök sem
A jelentkezők egy része szégyennek érzi, ha a cég ahol dolgozott, vagy őt magát elbocsátották. Ezek ugyanis nem jelentenek kizáró tényezőt a felvételi beszélgetésekről. Sőt ezek során a felvételiztetők kíváncsiak lehetnek régi munkahelyük elvesztésének körülményeire, illetve a jelölt saját verziójára. Ennek megfelelő prezentálása igen sok pontot hozhat az új állásért folytatott versenyben. Mivel az egykori munkatársakat a HR-esek könnyen elérik, a jelentkezők sztorijának igazságtartalma is könnyen ellenőrizhető, azaz írásban és élőbeszédben is óvatosan kell bánni a szavakkal, állításokkal és következetésekkel.
