A kinevezések előkészítésénél a személyzetisek igyekeznek pontosan feltérképezni a jelöltek minden tulajdonságát, s ezek alapján kiválasztani azt, aki valószínűleg a leginkább megfelel az adott feladat követelményeinek, illetve legteljesebben beleilleszkedik abba a mikrokörnyezetbe, ahol a munkáját végezni fogja. Például, ha valahol sokat számít a kifogástalan megjelenés, akinek állandóan zsírpecsétes a nyakkendője és kilóg az inge, annak szinte semmi esélye a pozíció elnyerésére, még akkor sem, ha szakmai felkészültségét tekintve ő a legjobb. Az efféle – gyakorta sokkal kevésbé látványos „nem megfelelések” kiszűrésére a HR-esek környezettanulmányokat szoktak végezni. Van, ahol ezt nagyon komolyan és tudományos alapossággal csinálják, s van ahol a kevésbé formális módszereket részesítik előnyben. Sőt még olyan is van, hogy látszólag nincs vizsgálat, de a korábban összegyűlt tapasztalatokat mégis csak összegyűjtik, rendszerezik, s ennek alapján mondanak ítéletet.

A környezettanulmányok összegző elemzését leginkább befolyásoló tényezők egyike a jelölt rendszerezettsége, s a rendhez való viszonya. Ebben pedig az egyik legfontosabb viszonyítási pont a közvetlen munkakörnyezet, különösen az íróasztal képe, amely egy ember stílusáról, értékrendjéről, bizonyos mértékig hagyományosan vett és érzelmi intelligenciájáról legalább annyit elmond, mint munkatársai alapos kikérdezése.

Az adott feladat és pozíció ismerete nélkül nehéz volna megmondani, hogy miféle íróasztalkép volna nyerő, de pár tipikus íróasztalképről és ezek üzenetéről érdemes megemlékezni.

Az üres asztal
Vannak emberek, akik az üres íróasztalokat szeretik, mert irtóznak a gondolattól, hogy a munkatársaik bármit is megtudjanak arról, amivel éppen foglalkoznak. Némelyek, különösen vezető beosztásban, tudatosan alkalmazzák az üres íróasztal taktikáját, amellyel azt sugallják a beosztottaiknak, hogy itt a csatatér, amin megvívunk, s ez az én csataterem, ahol esélyed sincs. A hatás fokozására gyakran üveglappal boríttatják be az asztalukat. Az üres asztal azonban nem csak zárkózottságot vagy fensőbbséget fejezhet ki, hanem mély bizonytalanságot, munkátlanságot, feladatnélküliséget, a közösségből, a feladatokból való kirekesztettséget is. Ezt azonban többnyire csak azután lehet megítélni, ha megismertük az asztal tulajdonosát is.

A pedánsan rendezett asztal
Sok íróasztalon „kínos rend” uralkodik. A ceruzatartó az olvasólámpa karjával 45 fokos szöget zár be, az iratcsomók pedig az asztal szélével párhuzamba állított tálcákba rendezve fekszenek, stb. A túlságosan aprólékosan kialakított és fenntartott rend arról mesélhet, hogy az itt dolgozó ember elveszik a részletekben. Ugyanakkor azt is valószínűsíti, hogy ezen a munkahelyen végtelen a megbízhatóság, nincsenek megkérdőjelezett utasítások és precíz végrehajtás. Mindemellett fennáll a veszélye, hogy a rutinok váratlan megtörése esetén ettől a kollégától nem remélhetjük a probléma spontán megoldását, sőt merevségével akadályozhatja a megoldás gyors megtalálását.

A családias íróasztal
A családias íróasztalon komfortos rend uralkodik. A legfontosabb rendezőelv a célszerűség, de mindenütt apró jelek mutatják, hogy az asztal tulajdonosa számára nem csak a munkahely létezik, s rendkívül fontos számára biztos családi háttér. Nem hiányozhat az álló keretbe tett családi fénykép, a házastárstól kapott iratnyomó, az üveglap alá préselt rajzok a gyerekektől, a családhoz tartozó állatok fotói a számítógép képernyővédőjén, stb. Az efféle íróasztal – ha a díszítése nem mutat túlzásokat – stabil, kiegyensúlyozott embert mutat, akinek a munkában és a magánéletben megvannak a céljai, s erős az értékrendje.

A kuckó
Van egy pont, amikor a munkához egyáltalán nem szükséges elemek eluralják az íróasztalt, s gazdája környezetét. A kis fatáblákra festett vicces feliratok (pl. 1. A főnöknek mindig igaza van. 2. Ha a főnöknek nem volna igaza, automatikusan életbe lép az 1. pont.), subaterítő a telefon alatt, plüssállatok az asztal szélén – és így tovább –azt jelzik, hogy aki itt ül bizonytalan önmagában. Egy olyan kukckóra van szüksége, ahová a zord világ hatásai elől visszamenekülhet.

A rendetlen íróasztal
Sokan, különösen a kreatív munkát végző férfiak egy része képtelen rendet tartani maga körül. Ennek az az oka, hogy a rend a prioritási rangsorukban a sokadik helyen áll, sokkal fontosabb számukra a feladat megoldása, amin dolgoznak, mint az, hogy sorba rendezzék a tárgyakat az íróasztalukon. Ezekre az emberekre jellemző, hogy e látszólagos rendetlenségben is pontosan mindennek tudják a feltalálási helyét, s akkor kerülnek bajba, ha valaki (például az asszisztensük) rendet tesz az asztalukon. Nem véletlen, hogy gyakran mondogatják: A rend a közönséges embereknek kell, a zseni átlát a káoszon. S ha nem is egészen, de egy kicsit feltétlenül hisznek is ebben.

A szemétdomb
Vannak íróasztalok, amelyeken minden összegyűlik, aminek valaha arra dolga volt a hivatalos iratoktól, a törött hegyű ceruzákon át az üres kólás- és pizzás dobozig. Az ilyen asztal tulajdonosáról nem sok jót árul el a munkahelye. A rendetlenség, a szemét és a kosz miatt gyakori a konfliktusa a munkatársaival és a főnökeivel, akik emiatt megbízhatatlannak minősítik, s úgy vélik, hogy nem lehet rá számítani, még akkor sem, ha szakmai ismeretei kiváló munkaerővé tennék. Arról, aki ugyanis szinte egyáltalán nem törődik a környezetével, illetve azzal, hogy a rendetlensége már mások számára is kínos, nehezen képzelik el a többiek, hogy a munkában tökéletes együttműködésre lenne képes.