Angol nő kisgyerekkel. Szőke és törékeny, a szél mindjárt elfújja. A ruhája olcsó, a pénzéből kávéra is alig futja. Ahogy elnézi az ember, valószínű, hogy a kis füzetbe, amit most vett elő, beadványt fogalmaz. Akárhányszor felbukkan a kávézóban, előveszi a füzetet, és csak ír és ír. Mi mást írna az ilyen szerencsétlen nő, ekkora szorgalommal, mint könyörgő leveleket?

Aki a kilencvenes évek elejének Edinburgh-jában összefutott Joanne Rowlinggal, nagyjából ilyen képet alkothatott róla. A huszonéves Jo nehezen dolgozta fel anyja halálát. Vállán a gyász és egy rövid, kudarcként elkönyvelt házasság terhével, egyedülálló anyaként a hajléktalanság peremére csúszott, és klinikai depresszióval küzdött. „Reggelente szinte meglepett, hogy a kislányom még él” – vallott később akkori félelméről, hogy nem lesz képes ellátni magukat.

A szegénység és a mentális problémák szakadékából a csúcsra kapaszkodott, hírnevet és vagyont szerzett. Élettörténete csak növelte a népszerűséget, amit az ugyancsak mélyről indult varázsló fiú, Harry Potter hét kötetben megálmodott kalandjai révén szerzett. A világ és a média képtelen ellenállni az ilyesfajta sikertörténeteknek.

AFP

Nem tündérmese

Bár Rowling sorsának jobbra fordulásában a szerencse is szerepet játszott, a dicsfény mögötti árnyékban kemény munka, kitartás és tanulsággá formált kudarcok húzódnak meg. Személyesen megszenvedett küzdelmeinek köszönhetően Rowling ritkán riad vissza a konfliktusoktól, amelyek nyíltan vállalt meggyőződései nyomában fakadnak. Évtizedek munkájával kivívott óriási befolyását nem fél mozgósítani, amikor számára fontos ügyekről van szó.

„Az igazság, ami a könyveim egyik témája, mindig könnyebb, mint a hazugság. Könnyebb megbékülni vele, könnyebb élni vele”

– mondta Rowling annak kapcsán, hogy sajnálja, amiért engedett apjának, amikor azt kérte tőle: ne nézze meg édesanyja holttestét.

JK Rowling a Harry Potter óta sem hagyott fel az írással. „Mert szeretem, és mert szükségem van rá” – magyarázza. Az utolsó Potter-kötet 2007-es megjelenése óta írt kortárs szatírát és magánnyomozós krimiket is, minden esetben határozott vonalú társadalomrajzzal.

Rowling a legnagyobb hatást vitathatatlanul mégis a Potter-univerzummal gyakorolta és gyakorolja. Azzal a világgal, amely folyamatosan bővül, és amely generációk közös mitológiájává vált szerte a világon.

A közismert fiktív világoknak – az Iliásztól a Star Warsig – ugyanaz a sorsuk: önálló életre kelnek. És nem csak a rajongók képzeletében. Az egyes intézmények, vallási közösségek, politikai csoportosulások egyszerre látnak szövetségest és veszélyt, sőt riválist a varázsos mesefolyamban. Bizonyos keresztény és muszlim körökben akkora aggodalmat keltett a Potter-világban alkalmazott mágia, hogy a könyvek betiltását szorgalmazták. Rowling kategorikusan kijelentette, hogy nem hisz a boszorkányságban, és hogy számára a varázslat csak az egyik eszköz a mondanivaló szolgálatában.

Ám amíg a Potter-világ tömegeket mozgat meg, a kedélyek nem nyugodhatnak. Hatalmas vihart kavart, amikor Rowling (még 2007-ben) fejtegetni kezdte, hogy ő mindig is melegnek képzelte Harry mesterét, Dumbledore-t. Némileg meglepő módon a New York Timesból érkezett a válaszcsapás, mégpedig az elegánsnak aligha mondható Az író, aki nem fogja be című cikk formájában. Ezt a felszólítást ismételte meg aztán Piers Morgan, a Trump-pártiságáról és nőellenes megjegyzéseiről (is) elhíresült brit újságíró, aki megelégelte a szerző demokrata párti tweetjeit, és azt tanácsolta: Rowling foglalkozzon csak a varázslós könyvekkel, amiket ő, Morgan természetesen nem olvas.

AP

Feketeöves twitteres és trollelhárító

Manapság a közszereplők számára szinte parancs, hogy minél kedvesebbek és semmitmondóbbak legyenek. Különösen politikai kérdésekben, és különösen az interneten, ahol pillanatok alatt elúszhat a nehezen összekapart népszerűség. JK Rowling bizonyára tisztában van ezzel a szabállyal, és mindent meg is tesz, hogy a Rowling-brand integritását megőrizze.

A Twitteren aktív Rowlingot azonban korántsem a megfontoltság, a türelem és a szenvedélymentesség jellemzi. Nem meglepő, hiszen maga vallotta be, hogy legrosszabb tulajdonsága a hirtelen természete. A Twitterhez azonban kifejezetten illik a gyors és indulatos reakció, különösen, ha humorérzékkel párosul. Rowling szellemes riposztjai olyan jól működnek, hogy a sajtóban is azonnal visszhangra találnak.

Az a Potter-rajongó például, aki lelkére vette Rowling Trump-ellenességét, valószínűleg más reakcióra számított, amikor közölte, hogy el fogja égetni a Potter-könyveket és dvd-ket. Az író így reagált: „Hát, a dvd füstje valószínűleg mérgező, a pénzed meg úgyis az enyém, szóval tessék, használd az öngyújtómat.” Egy másik csalódott Trump-hívő olvasó ugyancsak könyvégetéssel fenyegetőzött, amire Rowling így felelt:

„Tehát igaz a mondás, miszerint hiába adsz egy lány kezébe olyan könyvet, ami egy autokrata felemelkedéséről és bukásáról szól, arra nem veheted rá, hogy gondolkozzon is.”

Harry Potter megteremtője nem rejti véka alá a politikai meggyőződését. Munkáspárti szavazóként rendszeresen fejezi ki elégedetlenségét a párt vezetőségével, ellenezte a Brexitet, ahogy – skóciai lakosként és szavazóként – a skótok kiválását is Nagy-Britanniából.

Trump országlása sem tölti el nyugalommal, és ennek hangot is ad, aminek köszönhetően gyakran felszólítják, hogy maradjon a kaptafánál, és ne politizáljon. Ráadásul nem is amerikai, teszik hozzá felháborodva. „Ha egy férfi, aki ilyen tudatlan és könnyen manipulálható, a nukleáris indítókódok közelébe kerül, az mindannyiunk problémája” – reagált Rowling. „Felnőtt nő létedre az egész karriered arról szól, hogy történeteket írsz egy kockáról, aki embereket változtat békává” – vonta kétségbe másvalaki Rowling jogát a véleménynyilvánításhoz. „Szabad. Országokban. Mindenki. Beszélhet. Politikáról” – vágott vissza Rowling.

Jó ügyek támogatása

Rowling twitteres szereplése nem merül ki a politikai témák tárgyalásában vagy a névtelen vagdalkozók lecsendesítésében. Népszerűségét gyakran használja arra, hogy jó ügyeket, kedves fotókat, poénokat vagy akár mindennapi problémákat osszon meg követőivel. Ő, aki az első Potter-regény kéziratát tizenkétszer kapta vissza közömbös kiadóktól, szívesen bátorít kezdő írókat is. Egy alkalommal arra hívta fel a figyelmet egy tweetsorozatban, hogy milyen sokat jelent befejezni egy munkát:

„Még ha a műved nehezen találja is meg a közönségét, olyan dolgokat tanulhatsz alkotás közben, amiket másképp sehogy. (Egyébként az, hogy nehezen találsz közönséget, nem jelenti feltétlenül azt, hogy rossz a munkád.) A fegyelem, amelyre egy kreatív munka befejezésével szert teszel, olyasmi, amire büszke lehetsz. Valakiből, aki »talán megcsinálja« vagy »próbálkozik«, olyan emberré váltál, aki már MEGCSINÁLTA. És ha egyszer már megcsináltad, újra és újra menni fog. Ez olyan tapasztalat, amely rendkívüli erőt ad. Szóval sose hagyd abba csak azért, mert félsz az elutasítástól.”

Rowling nemcsak túlélte a bukást, de a csúcsig jutott. Életútjának e központi tapasztalatát nem győzi hangsúlyozni. Nézeteit leghatásosabban az a beszéd foglalja össze, amelyet a Harvard végzősei hallhattak tőle 2008-ban:A képzelőtehetségéből meggazdagodott Rowling vagyona mindig is élénken érdekelte a sajtót. Ő volt az első író, aki a Forbes által listázott dollármilliárdosok közé került – mégsem múlt el máig az aggodalma, hogy ez a hatalmas vagyon egyszer csak semmivé lesz. 2012-ben körbejárta a sajtót, amikor az írónő kikerült a milliárdosok köréből, köszönhetően leginkább azoknak a súlyos pénzeknek, amiket jótékony célra költött.

Rowling adományai személyes élményekhez kötődnek. Az édesanyja lánykori nevét viselő Volant alapítványt 2000-ben hozta létre, elsősorban a sclerosis multiplex (Anne Volant korai halálának oka) gyógymódjainak kutatását és az egyedülálló szülőket, valamint más, nőkkel és gyermekekkel kapcsolatos problémák megoldását segítendő. A Potter-regények fényhozó varázsigéjéről Lumosnak elnevezett szervezet pedig azt igyekszik elérni, hogy a gyerekek, akiket a szülők anyagi okokból kénytelenek állami gondozásba adni, családi körben maradhassanak.

És bár a vagyona pontos adatait magánügynek tartja, lefegyverző őszinteséggel felelt Oprah Winfreynek, amikor a szintén önerőből befutott amerikai médiamogul az iránt érdeklődött, hogyan változtatta meg Rowling életét a pénz:

„Jobb ruhákat vehetek.”

Ilyen válaszok hallatán nehéz megfeledkezni arról a nélkülöző fiatalasszonyról, aki edinburgh-i kávéházak hideg asztallapjain regényt írt egyetlen vagyonából – egy ötletből. Érthető, ha a milliárdos JK Rowling sem feledkezik meg róla soha.

Baráth Katalin cikke teljes terjedelmében elolvasható a HVG Extra Business 2017/2-es számában.

Életünk nem más, mint apró cselekedetek összessége, és minden döntés, még a legjelentéktelenebb is, alakítja. A Nora Rosendahl és Nelli Lahteenmaki által írott ÉN-könyv bebizonyítja, hogy napi egy apró tett és döntés elég ahhoz, hogy az életünk rendezettebb, boldogabb legyen. A kötet szerzői között van agykutató, menedzsment-tanácsadó, fitneszszakértő és a népszerű sztárséf, Jamie Oliver is. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.