Kovács Gábor
Kovács Gábor
Tetszett a cikk?

A kiskereskedelem egyre koncentráltabbá válik, csökken a vállalkozások és az üzletek száma. Összességében a hazai részesedés nő, különösen a ruhaboltok, könyvesboltok, számítástechnikai üzletek területén. Az élelmiszer kiskereskedelemben azonban ennek fordítottja igaz. A kormány régóta beszél a kisker-multik kiszorításáról – amit nehéz lenne kivitelezni, és a párt olyan sokat nem is nyerne vele.

A Fidesz hatalomra kerülése, 2010 vége és 2019 vége között a kiskereskedelemben jelentősen nőtt a hazai tulajdonarány. Vagyis ha a kormány jövőbeli tervei között valóban szerepel a külföldi kiskereskedelmi láncok kiszorítása – ahogy Lázár János mondta – akkor a jelek szerint minden sínen van. Lázár szerint „kell, hogy legyen magyar nemzeti kiskereskedelem” – a volt kancelláriaminiszter kívánsága máris valóra van válva, sőt egyre inkább valóra válik.

Kilenc év alatt egész pontosan 43 százalékkal csökkent a többségében külföldi tulajdonban álló kiskereskedelmi vállalkozások száma Magyarországon, üzleteik száma pedig 27 százalékkal lett kisebb. Eközben az összes vállalkozás és üzlet (vagyis a hazai tulajdonúakat is beleértve) száma csak 17 százalékkal csökkent – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adataiból.

Ki az a Lázár János?

Lázár János elejtett megjegyzése elég nagy port kavart, mivel adta magát az értelmezés, hogy a kormány (újra, még mindig?) hadat készül üzenni a multiknak. De három dolgot érdemes szem előtt tartani:

  • Ki beszélt?
  • Hol beszélt?
  • Pontosan miről beszélt?

Ami az első kérdést illeti, Lázár János jelenleg a nemdohányzók védelméért felelős miniszterelnöki biztos, továbbá kormánybiztosként felügyeli a mezőhegyesi ménesbirtokot. A kormánynak nem tagja, különösen nincs gazdaságpolitikai végrehajtó hatalom a kezében, a kormány jövőbeli terveiről legfeljebb jobb-rosszabb értesülései lehetnek. Miniszterelnökséget vezető miniszterként vitathatatlanul a második legnagyobb hatalmú kormánytag volt – máig nem tudni, miért és hogyan került parkolópályára és/vagy a másodvonalba.

Országgyűlési képviselőként elvileg jogalkotói hatalom van a kezében, gyakorlatilag az országgyűlés fideszes többsége lényegében egy entitásként működik. Az illetékes minisztériumok nem erősítették meg, hogy a kormány a külföldi láncok kiszorítására készülne, egy-egy kormánypárti politikus tett támogató hangvételű nyilatkozatokat.

Lázár János a Portfolio-csoport által szervezett Agrárszektor Konferencián beszélt, vagyis közönsége elsősorban mezőgazdasági oldalról érkezett. Vagyis abból a szektorból, amelynek a termékeit közvetlenül vagy áttételesen a kiskereskedelem felvásárolja. Ezzel összefüggésben Lázár vélhetően nem a teljes kiskereskedelemre gondolt, amikor a külföldi láncok kiszorítását említette, hanem az élelmiszer (illetve élelmiszer jellegű) kiskereskedelemre.

Lázár János
©

Az élelmiszer kiskereskedelemben nő a külföldi tulajdon

Utóbbi szempontot figyelembe véve a hazai élelmiszer kiskereskedelem tulajdoni arányai már egyáltalán nem úgy változtak kilenc év alatt, mint a teljes szektoré. Sőt ami azt illeti, az élelmiszer és élelmiszer jellegű kiskereskedelmi üzletek körében a külföldi tulajdonúak száma lényegében nem változott, 2019 végén is 1,9 ezer ilyen üzlet várta a vásárlókat. Miközben az összes üzlet száma jelentősen, 12 százalékkal csökkent. Vagyis ebben az alágazatban éppen, hogy nőtt a külföldi tulajdon részaránya.

A kérdés innentől az, hogy milyen típusú, külföldi hátterű üzletből lett jelentősen kevesebb, más szóval milyen típusú üzletek húzták le a teljes kiskereskedelmi átlagot? A csökkenésért elsősorban a textil-, ruha- és cipőboltok számának visszaesése tehető felelőssé. A külföldi hátterű boltok száma kilenc év alatt 43 százalékkal csökkent, számszerűen 4,2 ezerről 2,4 ezerre. Egyébként a drasztikus visszaesés után 2019 végén még mindig az ilyen típusú boltok adták az összes külföldi üzletek legnagyobb szeletét.

Hasonló visszaesés volt a külföldi könyvesboltok, számítástechnika és egyéb iparcikk üzletek körében: számuk 2,3 ezerről 1,2 ezerre csökkent, vagyis majdnem megfeleződött. Számszerűen nem, de százalékosan szintén jelentősen csökkent a külföldi hátterű bútorboltok, műszakicikk üzletek, és használtcikk üzletek száma. A külföldi tulajdonban álló boltok körében nőtt az iparcikk jellegű vegyes boltok, illetve az illatszerüzletek és gyógyászati boltok száma.

©

A Fidesz filozófiája: a Fidesz-közeli tulaj a jó tulaj

Ráadásul eddig csak a boltok számáról volt szó, a bevételekről és a nyereségről nem. A kiskereskedelem a magyar gazdaság egyik legfontosabb ágazata, a szektor forgalma 2019-ben 12,3 ezer milliárd forint volt. Ráadásul évek óta folyamatosan és erősen nő – 2018-ban még csak 11,2 ezer milliárd forint volt. Az élelmiszer (jellegű) alág forgalma pedig ezen belül is tetemes, 2019-ben 5,5 ezer milliárd forint volt. A nagy multiláncok hazai leányai (Tesco, Auchan, Spar stb.) százmilliárd forintos értékű cégek az elmúlt években a néhány tízmilliárd forintos sávban mozgó profitokkal.

Így nem csoda, hogy a kiskereskedelem akár részleges bekebelezése folyamatosan a Fidesz szeme előtt lebeg. Főleg, hogy a párt vezetése számára filozófiai alapvetés, hogy a hazai tulajdon a jó tulajdon – persze azért főleg az olyan hazai tulajdon, amire a kormánynak erős ráhatása van, vagy azért, mert a tulajdonos maga az állam, vagy pedig kormányközeli vállalkozó. Az alapvetéshez azért pragmatikusan közelítenek, nem gyakran hallani például fideszes politikusoktól, hogy ki kéne paterolni a német autógyárakat – sőt ezek komoly támogatásokat élveznek, a BMW-t például több mint száz milliárd forintnyi állami fejlesztéssel és közvetlen támogatással sikerült Debrecenbe csábítani.

Más területeken az elmúlt években a kormány tevékenyen és sikeresen dolgozott a tulajdoni- és/vagy erőviszonyok átrendezésén. A teljesség igénye nélkül: építőipar, ingatlanfejlesztés, informatika, média, bankszektor. Utóbbi kettőben a kormányzati/kormányközeli igyekezet különösen látványos és eredményes volt. Az elsöprő, centralizált médiafölény kialakításához számtalan Fidesz-közeli vállalkozó egyszerűen odaajándékozta a nevén lévő médiavállalkozásokat a KESMA nevű alapítványnak, a kormány pedig a „nemzetstratégiai jelentőségű” plecsni ügyletre való ráütésével még a versenyhatósági vizsgálatot is kiküszöbölte. Ahogy az épp összeálló, OTP-rivális óriásbank esetében.

©

Sok pénz van benne, de nem egy építőipar

A kiskereskedelmet a kormány a fenti területekhez képest relatíve békében hagyta – persze kaptak a nyakukba verbális támadásokat, adminisztratív akadályokat, és végül, de nem utolsó sorban: különadót. A dohánytermékek kereskedelmét a Fidesz még hatalomra kerülése után államosította, a folyamat során csurrant-cseppent kisebb és nagyobb vállalkozóknak egyként. A külföldi élelmiszer (jellegű) multik bedarálására a kezdeti próbálkozások után nem mutatkozott komoly elszántság. Az ok vélhetően egyszerű: voltaképpen nem érné meg a kormánynak.

Egyrészt az uniós szabályok szigorúan tiltják a versenyt torzító állami beavatkozásokat – ezeket persze ki lehet kerülni, a plázastop vagy a kiskereskedelmi különadó is a külföldi multikat sújtja elsősorban, a szabályokat sikerült úgy felállítani, hogy azok ne sértsék az EU-s előírásokat. Mindenesetre az ilyen beavatkozások konfliktusokkal, jogi eljárásokkal járnak.

Ugyan többször több tízmilliárd forintos profitokról van szó, de a Fidesz gazdasági hátországában működő cégeknél nem ritkák a százmilliós, milliárdos nyereségek és osztalékfizetések. Az élelmiszer kiskereskedelembe ráadásul nem lehet állami és uniós forrásokat csatornázni, mint például az építőiparba megrendeléseken keresztül.

©

A szegény ember protekcionizmussal nem tud jóllakni

Továbbá az élelmiszer kiskereskedelem finanszírozóként vagy megrendelőként sem különösebben hasznos (legalábbis közel sem annyira, mint mondjuk egy bank). Az élelmiszeriparra és az agráriumra természetesen hat, hogy mit és milyen áron vásárolnak az élelmiszerüzletek. És ha sok üzlet van kevés kézben, az a puszta piaci mechanizmusok miatt torzulásokat okozhat az árverseny megszűnése miatt. Akár a beszállítók, akár a vevők irányába – utóbbi annyira nem jellemző, de a dinnyetermelők például tudnának mesélni, milyen ha egy-két nagy lánc leveri az árakat. Ebből a szempontból azonban nem világos, mekkora különbséget jelentene, ha lenne a piacon a nagyokhoz hasonló méretű és hasonlóan koncentráltan működő magyar hátterű élelmiszer kiskereskedelmi lánc. Azt is vagy a profitot maximalizálva, üzleti alapon, esetleg más szereplők kárára kellene vezetni, vagy csak idő kérdése, mikor szorulna állami segítségre. A piactorzulási jelenségek ellen pedig a kormány jogszabályi és hatósági eszközökkel fel tud lépni, fel is kell neki.

Sőt a multik elleni sikeres (vagy sikeresnek beállítható) fellépés jól kommunikálható a lakosság felé – ahogy az történt az egyes országokban kínált, azonos, de különböző minőségű termékek esetében. Amit nehezebb kommunikálni, az az, hogy adott esetben miért kell többet fizetni a „nemzeti” boltláncban a hazai tejért, kenyérért stb., mint amennyit a kiüldözött (és megszokott) multinál kellett az importért (vagy akár a hazai termékért).

Felmérések szerint a magyar vásárlók nagyon árérzékenyek, és bár az utóbbi években a béremelkedésekkel párhuzamosan látszott némi elmozdulás, nagyon sok vásárló számára egyáltalán nem elsődleges szempont nemhogy az, hogy hazait vegyen, sokszor a minőség sem. Az sem mellékes, hogy mennyivel is bírnának el magasabb árat. Egy tavalyi felmérésben alapján a magyarok 58 százaléka 5-10 százalékos, 36 százalékuk pedig legfeljebb 5 százalékos áremelkedést tolerál - vagyis elenyésző kisebbség az, amelyik akár 10 százalékkal többet hajlandó fizetni egy termékért csupán azért, mert magyar.

És ismét meg kell jegyezni: nem látszik, egy „nemzeti” boltlánc hogyan tudna versenyképes lenni azzal, hogy több hazai terméket tart, ha azok drágábbak. Ha a „nemzeti” boltlánc drágább, mint a multi, a magyarok százezrei és milliói a multinál fognak vásárolni – legalábbis amíg nem lehet minden egyes kosarat állami ügynökséggel közbeszereztetni.

©

Tényleg gonoszabb a külföldi, mint a magyar?

Felvethető, hogy a nagy élelmiszerláncok elszívják a vásárlókat a kisboltok elől, ezzel azok jelentős részét lassú kimúlásra ítélik. Ez valóban így van, ahogy a fenti statisztikákban is látható, az üzletek száma évről évre csökken, és egyre több az olyan kistelepülés, ahol már egyáltalán nincs élelmiszerbolt. De megint csak nem látszik, hogyan változtatna ezen egy vagy több „nemzeti” lánc – hiszen üzleti alapon azoknak sem érné meg nyitva tartani a veszteséges kis egységeket. Főleg, hogy nem csak a multiláncokkal kellene versenyezniük, hanem a rohamosan fejlődő házhoz szállítással.

Érv gyanánt elő szokott kerülni némi xenofób felhanggal, hogy az idegen multik nem becsülik, sőt kizsákmányolják a magyar munkavállalókat. Ezt azonban semmiféle adat nem támasztja alá – legalábbis azt nem, hogy a multik jobban kizsákmányolnák a magyar munkavállalókat, mint a hazai tulajdonú kis és közepes cégek. Se, ami a fizetéseket, se ami a munkakörülményeket illeti. Természetesen ha a Tesco dolgozói keveslik a bérüket, az nagyobb visszhangot kap (egyáltalán: van bármi visszhangja), mint ha ugyanez a kétszemélyes kft által üzemeltetett sarki kisközértnél történik. A kiskereskedelemben épp a nagy multiknál, mint a Tesco vagy a Metro létezik egyáltalán szakszervezetiség, van értelmezhető mértékű közös munkavállalói érdekképviselet, és történik bármiféle kollektív bérharc. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt években a multik egymásra licitálva emeltek bért, hogy úrrá legyenek a munkaerőhiányon, még jobban növelve a különbséget a magyar és a nemzetközi cégek bérszínvonalában.

©

Végül de nem utolsósorban nem szabad elfelejteni, hogy nagy élelmiszerlánc nem lesz csak úgy a semmiből. Fel lehet ilyet építeni a nulláról, de az enyhén szólva nem egyszerű, a piac telített és erős a verseny. A rendszerváltás óta nem is sikerült ilyesmi hazai szereplőknek, sikeres franchise (amelyben különálló vállalkozások tömörülnek egy márka alá, és osztoznak néhány erőforráson) született néhány, elsősorban a CBA, illetve a rendszerváltás előtti szövetkezeti rendszer Áfészeire alapozva kinőtt a Coop-csoport. De igazi, nagy, egy cég alá tartozó boltláncot nem sikerült kialakítani. A másik lehetőség a felvásárlás, amihez az kell, hogy egy külföldi szereplő kivonuljon a magyar piacról, és legyen olyan hazai vállalkozó, akinek van forrása felvásárolni a magyar leányt, vagy legalább egy részét. Erre is volt példa: a Match üzleteit például a Coop és a CBA vette át. Idáig talán még egy kormányközeli kör is el tudna jutni, de akkor még mindig ott van az, hogy azt később tudni kell sikeresen üzemeltetni.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Meghosszabbítja a kormány a bértámogatás határidejét

Meghosszabbítja a kormány a bértámogatás határidejét

A jövő év végén kezdik gyártani a magyar koronavírus elleni vakcinát

A jövő év végén kezdik gyártani a magyar koronavírus elleni vakcinát

Ilyet még nem láttunk: sárga színű pingvint kapott lencsevégre egy belga fotós

Ilyet még nem láttunk: sárga színű pingvint kapott lencsevégre egy belga fotós