Rideg neonfény, fagyos disznóagy – ilyen belülről a Mere, a Magyarországra készülő orosz diszkontlánc
A magát mindennél sokkal olcsóbbként hirdető üzlet Szerbiát és Romániát már bevette a környéken – mi a nagyváradi egységükben néztünk körül. A tényleg nagyon alacsony árak mellett odabent más szupermarketekben nem tapasztalható, rapszodikus raktárhangulat várja a betérőket. Spórolni lehet, de egy normális nagybevásárlást elintézni nem, és ha valaki egészségesen akar étkezni, jobb, ha más bolt után néz.
Húsvéthétfőn derült ki, hogy a Mere nevű orosz diszkontlánc idén már Magyarországon is megvetné a lábát, sőt, három éven belül 200 boltot nyitna, reményeik szerint 700 millió eurós forgalommal. A hír azért pikáns, mert a magyar kormány ugyan közismerten oroszbarát, és hajlamos is a Keletről érkezők számára szélesre tárni az ajtót, de közben szemlátomást gyűlöli az itthon terjeszkedő külföldi diszkontláncokat, a SPAR-t épp perrel fenyegeti, és évek óta hangoztatott célja, hogy több magyar boltot akar.
Ami meg a magyar fogyasztókat illeti: most már ugyan csitul a tavaly még Európa-bajnok infláció, de azért így is nyúz mindenkit, a fizetések vásárlóereje nem túl acélos, így a magát a vetélytársaknál 20-30 százalékkal olcsóbbnak hirdető Mere-nek elvben abszolút lenne itt keresnivalója.
Terjeszkedésük Nyugat-Európában egyelőre inkább bevonulós-kivonulós-újrapróbálkozós bukdácsolás, de környékünkön már sikerült megvetniük a lábukat, hozzánk legközelebb Szerbiában és Romániában visznek több üzletet is. Ellátogattunk a lánc nagyváradi egységébe, hogy megtudjuk, mi várja majd a vásárlót, ha egyszer tényleg hozzánk is beköszön a Mere.
Városszéli vásár
Az a hétfői hír óta már nagyjából beépült a köztudatba, hogy a Mere azért tud nagyon olcsó lenni, mert semmire se költ. A dekor, a reklám, az ügyfélszolgálat és minden egyéb, más boltokban teljesen alap dolog náluk úri huncutság, felesleges sallang, amit ha megspórolnak, annyival kevesebbért adhatják az árut. Ilyen árlenyomó erő az is, hogy üzleteiket jellemzően külvárosi területeken, olcsó ingatlanokban nyitják meg.
A nagyváradi Mere is ilyen. Egy országút menti, néhai birkózócsarnokból strip mallá átvedlett, kopott épületbe vették be magukat, egy divat- meg egy sportszeroutlet közé szorulva.
A környék kétarcú: a belváros felől közelítve odaúton egymást váltják az üres telkek, a beomlott gyárépületek és a takaros iskolák, óvodák, napelemparkok, egyszerre emlékeztetve a szegényes múltra és az uniós forrásokkal jól sáfárkodó jelenre. Alig két kilométerre Keletre pedig már konkrétan a város ipari zónája kezdődik.
Odabent
Persze a Lidl meg az Aldi sem az a tipikus elsőrandis helyszín, de azért a Mere tényleg más dimenzió, hozzá képest még a Praktiker-iskolás hangárboltok is hygge-főhadiszállásnak tűnnek. Odabent a fekete plafon hideg neonfényei szürke padlóról verődnek vissza, az áruk még kartondobozban vagy zsugorfóliába tekerve állnak – termékes polcok helyett a fal menti raktárállványokon. Már amelyikük fel van pakolva, mert jó részük simán csak a padlóra helyezett raklapokra tornyozva várja, hogy kiszabadítsák a csomagolásból.
Elsőre nagyon furcsa élmény a Merében bolyongni, eleve az kizökkenti az embert, hogy most, ilyen környezetben rozsdamaró meg szigszalag helyett kaját kéne pakolni a bevásárlókocsiba. Viszont, ha lassan felengedünk, és kiegyezünk az ipari igénytelenséggel, akkor a dekor, a zene és a hangosbemondó teljes hiányával váratlan béke omlik el bennünk. Nem csak mi lassultunk hozzá a környezethez, az egyébként nem túl népes helyi vásárlómezőny is nyugisan kóricált, az emberek halkan beszélgettek egymással.
Az üzleti modell sóherségéből fakadó, véletlen született meghittség miatt még a fent említett antirandiszpot-jelleg is átértékelődik, és így már azt sem nehéz elképzelni, hogy az ember a Merében sugdosson édes kis semmiségeket választottja fülébe két raklapnyi vécépapír-torony között. Tud ilyet más bolt? Ugye, hogy nem!
De olyat se nagyon, hogy külön hűtőkamrába kelljen bemennie a szerencsétlen vásárlónak fagyoskodni, ha sajtot akar. Márpedig a Merében a trappistafélékért, szalámikért és egyes disznóalkatrészekért egy PVC szalagfüggönnyel leválasztott jégverembe kell belépni.
A hideg levegőt itt meglepően hangos rotorok keverik, és ottjártunkkor a neonvilágítás is épp horrorfilmesen pislákolt, de a fagyasztott húsok mozdulatlanok maradtak, atrocitás nem történt. Viszont itt a hőmérséklet tényleg nagyon alacsony, ha sokat molyol bent az ember, még a sapka is ajánlott, a kabát meg akkor is kötelező, ha csak egy percre szalad be.
Egyébként vannak külön fagyasztóládák is a hűtőhelyiségen kívül, a normál hőmérsékletű vásártérben elszórva. A friss, nem feldolgozott húskészítményeket javarészt ezekből lehet kihalászni, disznó mellett csirke, pulyka, pár féle hal és tengeri herkentyű is akad bennük. Mellettük nagyon kevés mirelitzöldség is elfér – ottjártunkkor konkrétan csak hasábra vágott krumpli és zöldbab volt.
A nagyváradi Mere kínálatába egyébként, ha csak korlátozottan is, a Facebook-profiljukon bele lehet lesni. Közösségi médiára se költenek, így a “hirdetéseik” kimerülnek a csúnya, de lényegre törő, és általában egyáltalán nem étvágygerjesztő fotókban. Aki – hozzánk hasonlóan – nem tud románul, annak ajánlott a telefonja fordítóappját ezekre a fényképekre emelni, és nem is csak azért, hogy megtudja, épp milyen amorf dolgot néz, hanem azért is, mert a művelet váratlanul szórakoztató pillanatokat okozhat. A mi Google Lensünk például alpesi betyárdob-rönkökre fordított egy csomag disznóhúst, a fagyasztott apróhalnál képtelen volt dönteni, és “ocean land fish”-ként azonosította, a román turkish delightként leírható, rahat nevű zselédesszertnél pedig úgy döntött, neki most már tényleg elege van ebből az egészből:
Mit adnak, mennyiért a román Merében?
Míg vásárlóélményben az indusztriális béke határtalan, addig maga a termékpaletta már erősen korlátozott. A spórolás meg az eltarthatóság miatt a fagyasztott, a száraz, az aszalt és a konzerváruk adják az élelmiszerkínálat javát, viszont nincsenek közmondásosan egészséges tételek, mint friss zöldség, gyümölcs és pékáru, se tojás, se tej. Így aztán a Merében nem is tudtunk végigmenni a hagyományos bevásárlólistánkon.
Például csirkemellfilét is hiába kerestünk a Merében, ott csak csontos-bőrös verzió volt belőle. Ezt olcsón adták, kilója 15,19 lej volt, ami a cikk írásakor 1187 forint. A csont és bőr nélküli hús márciusi, magyar átlagára egyébként 1551,8 forint volt. A Mere után beugrottunk egy nagyváradi Pennybe is, és ez sem jó összevetésnek, mert itt is csak filé volt, de rögzítsük, hogy legolcsóbb kilójáért 23,99 lejt, vagyis 1890 forintot kértek el.
A bevásárlóslistánkról a kilónyi finomlisztet és a literes napraforgó-étolajat találtuk meg egyszerre a Merében és a Pennyben is. A liszt márciusi magyar átlagára 145 forint volt, ilyet a Merében 1,89 lejért (148 forint) árulnak, a Pennyben pedig 11 százalékos leárazás után is 2,90 lejért (227 forint). A napraforgóolaj literje nálunk átlagosan 468 forint, a Merében 5,19 lej (406 forint), a Pennyben pedig 18 százalékos leárazással 5,99 lej (468 forint). Érdekesség, hogy az orosz üzletben kizárólag ukrán olajat lehetett kapni.
Dobjuk el a listánkat, és nézzünk meg még pár, egymással megfeleltethető merés és pennys terméket. A 800 grammos sűrítettparadicsom-konzerv 24 százalékos paradicsomtartalommal 9,79 lejbe (766 forint) került a Pennyben, míg az orosz boltban ugyanekkora kiszerelésű, de 28 százalékos sűrűségű 8,19 lejt (640 forintot) kóstált. A Mere extra finom jódozott sója kilónként 1,59 lej volt (124 forint), a pennys 30 százalékos leárazás után is 7,40 (579 forint). Trappista jellegű sajtból a legolcsóbb kilója 36,98 lej (2893 forint) a Pennyben, a Merében viszont már 18,79 lejért (1470 forint) is lehet kapni ilyet.
De nem mindenhol a Mere a nyerő. Vajat például a Pennyben olcsóbban kapni. Itt a 200 grammos kiszereléseket vetettük össze, a legolcsóbb verzióért a Pennyben 6,79 lejt (531 forintot) kérnek, a Merében pedig 7,59-et (594 forint). A tojás nélküli száraztészta kilója pedig 5,18 lej a Pennyben (405 forint), míg az orosz boltban 6,29 (492 forint).
Persze nem csak élelmiszereket árulnak a Merében, főleg a tisztítószer-állományuk alázza a vetélytársak kínálatát, már nem brandek (a legtöbb merés takarítószer ismeretlen márka) vagy a választék, hanem árak terén. És ha ismert márkát kínálnak, akkor is ők a nyerők: a fél literes Cif súrolószer az oroszoknák csak 7,79 lej (610 forint), míg a Pennyben 16,89 (1322 forint), 38 darabos Ariel mosókapszula-csomagért pedig előbbi helyen 53,69 lejt (4202 forintot) kell otthagyni, míg utóbbin 85,75-öt (6711 forint).
A tisztálkodószerekkel már baj van, ott a választék már tényleg túl szűkös. Tusfürdő nem volt, hagyományos szappant sem láttunk, csak folyékonyat, fogkefét, fogkrémet szintén hiába kerestünk. Ahogy nem voltak borotválkozáshoz szükséges kellékek és női intim termékek sem. Sampon volt, Head & Shoulders, 360 ml 18,89 lejért (1479 forint). Ezt a márkát meg a Pennyben nem találtuk.
Találatok és lyukra futások
Kapni még a Merében zoknit, pokrócot, boxeralsót, törölközőt fillérekért, sőt, ásót is találtunk. Utóbbiért 24,49 lejt – alig több mint 1900 forintot – kértek, de ezt talán ne is az vegye meg, aki spórolni akar, hanem az, aki kétszer szeret vásárolni. Nyilván van alkohol: négy-ötféle bor, némi tömény, háromféle sör, köztük egy 3 százalékos is. Egy külön hűtőben fagyasztott disznóagytömbökre leltünk – 8,69 lej, vagyis 680 forint egy kiló. Ez nem valami elfuserált Indiana Jones-geg: bár nálunk annyira nem megy, Romániában szeretik a sertésagyvelőt, például levesben.
Friss zöldség, gyümölcs, mint említettük, nincs, viszont elképesztően sok az édesség. Ezek zömmel vagy linzerfélék, vagy szivacsos piskóták vagy nyugati csokik utánzatai, sokszor kilós kiszerelésben. Kész, egyből fogyasztható kaják sincsenek, már az édességeket leszámítva. Késő délutáni éhezésünket így hiába szerettük volna valami szalámis szendviccsel blokkolni, végül egy kakaókrémes piskótatekercs tűnt még a legélhetőbb megoldásnak. Pont ugyanolyan puha, édes és természetellenes volt, mint a másutt kapható társai, és egy 300 grammos rúdért csak 5,69 lejt (446 forintot) kértek, szóval végül is egy szavunk se lehetett.
Az országút széli parkolóban, a piskótát rágva egyértelmű volt a verdikt. Összességében a Mere, ha nálunk is megnyit, arra lesz jó, hogy az ember feltöltse a spájzot konzervvel és szárazáruval, olcsón megússza a tisztítószer-vásárlást, és betárazzon vécépapírból meg konyhai törlőkendőből. Vitamint és rostot itt ne keressünk, és ha egyetlen állomáson akarjuk letudni a heti nagybevásárlást, nézzünk más bolt után. Viszont, ha át akarjuk élni a lassú, csendes raktárak ipari intimitását, arra ennél nem lesz jobb hely.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
