Ha irodalmi figura lenne, Svejknek hívnák. Amikor 1956-ban hat lövéssel bevitték a IX. kerületi István kórházba, hangosan felolvasta a derék katona történetét, körberöhögték a mészárszékké változott kórteremben, mellette karok, lábak, és emberek hullottak.

"1936 december 1-én születtem, kisfiú voltam, amikor kitört a világháború, amikor porrá égett Magyarország, és az eleven pokol dúlt" – élő egyenes adásban hallotta például Horthyt, Hitlert és Mussolinit is, "már gyerekfejjel tudtam, hogy nem normális világba csöppentem bele. Ez a tudásom nem múlt el. Nem változott semmi, az egyik válságból a másikba menekül a világ, csak a maszkok és az izmusok változnak" – így felelt arra a kérdésre, hogy mennyire érinti meg a mai politika, és hogyan tud folyton folyvást csak a szeretetről beszélni a korántsem olyan boldog, magyar valóságban. "Az én országom nem evilágból való – ez a jézusi mondat, amit már gyerekként tudtam, és hozzám legközelebb áll."

Üveges Zsolt

Müller Péter pár nap múlva lesz 77 éves, ám saját bevallása szerint egy 40-50 éves férfi életét éli. Ha kiszámoljuk, nem is téved sokat: '56-ban 20 évesen lőtték meg, a halálközeli élményt úgy élte meg, mint újjászületést. De a második halál nem lesz ilyen könnyű, mondja, nehezen fog megbirkózni az öregedéssel, pedig kinézetre sem hetvenes, inkább egy nyugati jólétben markánsodó férfihez hasonlít. De a dedikálás közben már remeg a keze.

Október közepén jelent meg legutóbbi műve. A Férfiélet, női sors című könyv szerinte inkább irodalmi esszégyűjtemény, mégis az ezoterikus részlegen található. Jobb, ha ezt nem tudják a könyvesboltban, mert akkor átkerül arra a polcra, amihez hozzá sem nyúlnának az olvasók. Ők pedig nagyon sokan vannak: a Facebookon fél éve menedzselt rajongói oldalát tegnap még 147 ezren "kedvelték", ma már 148 ezren, holnaputánra eléri a 150 ezret. Volt olyan időszak, hogy megelőzte a Fidesz profilját a növekedésben.

Több fronton szerencsés: "íróként én annyi áradó szeretet és elfogadást kapok, ami itthon keveseknek adatott meg. Néha nehéz ennek megfelelni."

A Madách Színháznak 1955 óta állandó tagja, irodalmi tevékenysége nem válik el a spirituálistól. Ő ez utóbbit kontár papi tevékenységnek is titulálja. Sokszor használják pszichológusként a rajongó lányok, feleségek és idős asszonyok. Fogékonyak a mondanivalójára, pedig nem könnyíti meg a helyzetüket, még ha nagyon hízelgő is, ahogy ír róluk: nőpárti, és önostorozó, magára veszi a patriarchális társadalom összes bűnét, miközben csitítja a gyengébb nemet, és arra buzdít, hogy legyenek erősek.

Üveges Zsolt

Beszél sokat a nők elnyomásáról, a nők – kétségtelenül gyönyörű – anya és feleség szerepköréről, ami az utóbbi 150 évben kezd csak tágulni. "Nőnek lenni még száz más, csodálatos sorszerepet jelent." A sorsfeladat kifejezés állandóan felbukkan a soraiban. Szerinte őt arra küldték (vissza), hogy a női lélekkel foglalkozzon, és a nőknek mondja meg, hogy nemcsak a férfiakban van életük értelme, hanem abban, hogy megtalálják végre középpontjukat és saját Önvalójukat. "A nők világtörténete szörnyű, arra nevelték őket, hogy a férfinél van az értelem és az öntudat. A több ezer éves férfiuralom megvonta a nőtől, hogy önmaga lehessen." A könyvében is ezt fejtegeti, a férfiak talán meg is sértődnek rajta.

Pedig az ő feminizmusa nem harcos. A harc ugyanis maszkulin jellemző. Látja, hogy a kitörésre vágyó nők ezt a jelleget erősítik, mert nincs más választásuk: "Angela Merkel egy kőkemény férfi, még ha használja is az ösztönös női érzékeit a férfivilágban" – mondja. A matriarchátus nem is lenne működőképes az üzleti és politikai életben, hiszen az a gyengédségen, az elfogadáson alapul. Egy mai vállalatot, de még a politikát is csak tökösen lehet vinni. Az nem megoldás, hogy ádámcsutkát növesztenek az Évák, csak az első jele az öntudatra ébredésnek.

De majd összeomlik ez a válságból válságba hajszolt, csúcsra járatott társadalom – Müller Péter szerint ez kétségtelen. Ő is a madáchi tragédiát látja előre, ami ellen a nők sem tudnak semmit tenni egyelőre. A szeretetlenség és brutalitás ugyanarról a tőről fakad, mindegy, hogy az asszonyt veri valaki, vagy az Anyatermészetet zsákmányolja ki. Könyörtelenül nagy árat fogunk fizetni ezért – figyelmeztet. A tanácsa pedig: ha a férfi nem tudja elviselni az igazságot, ne házasodjon. "Kevés férfi bírja, ha megkarcolják az énjét, de még azt sem, ha egy vitában alul marad. Márpedig a házasságban a másikkal igazságviszonyba kerülünk."

Müllert némely férfiak olykor bolondnak nézik, hisz szerintük a nőknek csak a kocsi, meg a pénz a lényeg. Azt mondják, nem ismeri a nőket. De ő csak legyint: "A férfit magamban sem tudom meggyőzni... Felsőbbrendű lények vagyunk, így véljük emberemlékezet óta."

"Nem lehet a férfit lebeszélni, hogy saját, rögeszmés mentalitása ellen cselekedjen, de majd ha összeroppan a világa, a nő megmenti. Erről szól Madách remeke és Dante és Goethe, s minden általa tisztelt nagy szellemiség. És a Biblia végén, az apokalipszisben feltűnik a "Napba öltözött Asszony".

Ezt látja a nőkben. Beatricét, Margitot, s az emberiséget megmentő Évát.

Üveges Zsolt

Súlyosan romantikus gondolat, és már nem is annyira hízelgő. Ahogy van még pár gyöngyszem – ahogy ő hívja a gondolatokat –, amit nehéz szépnek látni. A nyugati, new age, ezoterikus irodalomhoz képest ő nem tíz lépést mutat be, hogy megtaláljuk az igazit, vagy bevált módszert, hogy sikeresek legyünk. A mosóporreklámok sugallta "heppifemili" sem az ő ideálja: a párkapcsolat például szerinte nem mindenkinek való. Van, aki nem alkalmas rá. Tolnay Klári jut eszébe, aki soha sem találta meg társát, hiába volt gyönyörű, ünnepelt színésznő. Aztán ott a büfés néni az egyik kórházban, aki hetedikes korától szerelmes, és azt mondja, azért mindig jó kedvű, mert jó férje van. "Lehet, hogy fordítva: azért van jó férje, mert mindig mosolyog?" – kérdez rá Müller. De ezen a nő nem is gondolkodik. Ő alkalmas. Nem igazság! – kiált fel a magányban élő. De csak, amíg észre nem veszi, hogy ő is lehet boldog, máshogy, mással. Ahogy Tolnay Klári is az volt a színpaddal és művészettel.

Sokféle beteljesülés van.

Müller Péter, úgy látszik, "alkalmas" – a feleségével 56 éve él együtt, ő az egyik legszigorúbb kritikusa. A másik kettő a fia és lánya: Müller Péter Sziámi és Julika, az ő "Hörcsöge". Mások bírálatát is meghallgatja, de csak azzal tud mit kezdeni, ami az ő világából való és tévedéseit pontosítja. "Bírálatot csak attól fogadok el, aki szeret. Miért? Mert aki nem szeret, nem is lát engem."