2016. március. 31. 09:03 2016. március. 31. 10:04 Kult

Meghalt Kertész Imre

Kertész Imre Nobel-díjas magyar író 86 éves volt, a Magvető Kiadó saját halottjának tekinti.

Életének 87. évében meghalt Kertész Imre Nobel-díjas író.

Kertész Imre 1929. november 9-én született Budapesten. A második világháború idején 14 éves korában zsidó származása miatt 1944-ben Auschwitzba vitték, majd a buchenwaldi koncentrációs táborba került, ahonnan a láger felszabadítása után 1945-ben tért vissza Magyarországra.

1948-ban érettségizett le Budapesten, ezután a Világosság, majd az Esti Budapest munkatársaként dolgozott. Dolgozott gyári munkásként, a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályán, 1953-tól szellemi szabadfoglalkozású íróként és műfordítóként.

Az 1955 és 1960 között létrejött írásokban (ezek színházi művek voltak) született meg az 1960-tól 1973-ig írt első regény, a Sorstalanság gondolati alapanyaga. A sikert és azt, hogy írói, műfordítói munkájából megélhet, igazából a nyolcvanas évek második fele, majd a magyarországi rendszerváltás hozta meg számára.

A Sorstalanság már megjelenése évében is nagy visszhangot váltott ki, igazában azonban csak a nyolcvanas és kilencvenes években keletkeztek olyan kritikák, melyek a hazai irodalmi utómodernség kánonjába sorolják. A regényt 1973-ban először visszautasították a kiadók, végül 1975-ben jelent meg.

MTI / EPA / Georgios Kefalas

Nagy sikere van német nyelvterületen, összegyűjtött művei 1999-ben a Rowohlt kiadó gondozásában jelentek meg. 2002-ben már a Suhrkampnál jelentek írásai. Kertész Imre jelentős műfordítói tevékenysége során Elias Canetti, Sigmund Freud, Hugo von Hoffmannstahl, Friedrich Nietzsche, Joseph Roth, Arthur Schnitzler, Ludwig Wittgenstein, valamint modern német és osztrák szerzők írásait ültette át magyarra.

1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung tagja. 2001-ben már jelölték a Nobel-díjra. 2002 október 10-én valamivel 13 óra után jelentették be, hogy első magyar íróként megkapta a díjat. Ezzel Kertész Imre lett az első olyan magyar, aki felsőfokú végzettség nélkül és magyarországi munkájáért kapta meg a díjat. A Svéd Királyi Akadémia egész írói munkásságát méltatta, „amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.

Az író a Nobel-díjról azt mondta: „Számomra nagyon érdekes, hogy a díjat a holokausztról szóló, valamint diktatúraellenes műveimért kapom. Ez valami nevelő célzatot is jelenthet a kelet-európai országok számára”. Egy német lapnak pedig azzal kapcsolatban, hogy miért népszerűbbek a művei német nyelvterületen, mint Magyarországon, kifejtette, hogy Németországban a könyvei betöltik azt a missziót, amire az író egész életében vágyik. Kertész akkor úgy fogalmazott, Magyarországon még nem történt meg a holokauszt feldolgozása. „Az adósság: megbeszélni, elismerni és megtanulni megbánni azt, ami történt.”

Kertész egyébként 2012-ben a berlini Művészeti Akadémiára bízta irodalmi hagyatékát.

A teljes Sorstalanság itt meghallgatható a szerző előadásában, de Kertész teljes életműve is hozzáférhető digitálisan.

Az író az elmúlt hónapokban betegen is részt vett az 1991-2001 közötti naplóbejegyzéseket tartalmazó A néző című utolsó könyve sajtó alá rendezésében. Legutolsó nyilvános szereplése 2015 decemberében volt, amikor a Müpában rendeztek a tiszteletére estet. Erről szóló beszámolónkat itt olvashatja. Ezen az íróbarát, Spiró György azt mondta Kertészről: „A holokauszt tapasztalata végtelen keserűséget okozott benne, és arra késztette, hogy komoly egzisztenciális kérdésekkel foglalkozzon a műveiben. Aki pedig komoly egzisztenciális kérdésekkel foglalkozik, az pengeélen jár, és bármikor könnyen átbillenhet”. Spiró szerint egyébként jó volt Kertésszel politizálni, mert egy-egy mondattal egy-egy rendszer velejéig látott: például amikor hazajött a nyolcvanas évek végén a Szovjetunióból, lakonikusan csak annyit mondott: „ezeknek végük van”.

Egyik utolsó televíziós szereplése pedig az volt, amikor Friderikusz Sándor a lakásán készített interjút 2014 augusztusában, miután – sokak rosszallását kiváltva – átvette a kormánytól a Szent István-rendet: