Ádámmal márciusban találkoztam egy specialty kávézóban, London belvárosában. Inget, divatos szemüvegkeretet és vászonnadrágot viselt, épp az egyik előadásáról jött összefutni velem, mielőtt visszautaztam saját egyetemi városomba. Csevegtünk kicsit az időjárásról meg a lányokról, aztán a közelgő vizsgaidőszak és a politikai helyzet elvitte a beszélgetés lényegi részét.

„Na uram, készen állsz egy totális megborulásra?” – hallatszik a hátam mögül egy Ádáméra emlékeztető hang, egy Ádáméra emlékeztető külsőből. Bár sokakkal ellentétben rajta van póló, mikor megpillantom, már nyoma sincs a márciusi srácnak. Ekkor döbbenek rá: a Balaton Sound-ra nem kulturálódni jár az ember.

Tömegkultúra

A VOLT Fesztiválon kellemes meglepetés ért, most azonban már a Zamárdiba tartó vonatozáskor tudtam, hogy másra kell számítanom: lelki szemeimmel 50 ezer Pumped Gabót és celebségükbe a gigaVIP-vel életet lehelő közéleti hullócsillagokat láttam a VOLT kiegyensúlyozottsága és a Sziget színkavalkádja helyett.

Sajnos nem tévedtem nagyot.

A bejárat felé tartva realizáltam, hogy a Sound közönségét lehet, hogy inkább a külsőségek érdeklik, mintsem a zene, a programok, a szabadság, vagy egyéb fesztiválklisék. A félmeztelen, de hosszú nadrágot viselő férfiak nonfiguratív tetoválásai és az ízlésesség (vagy ha nagyon konzervatív akarok lenni, az erkölcs) határán mozgó női szettek kavalkádjában aligha éreztem azt, hogy egy kulturális eseményen fogok részt venni.

Huszár Dávid

Mentségére szóljon a fesztiválnak, hogy nem is kelti ezt a látszatot. A rendezvényen egyáltalán nincsenek nyugisabb, ne adj’ Isten oktató jellegű programok; a napközbeni foglalkozások a kora délutáni ’Techno Jógában’ merülnek ki; gyerekeket pedig szinte egyáltalán nem látok – cserébe számos képet mutatnak nekem út közepén szexelő párokról. Lehet, hogy jobb ez így.

Kiheverem tehát a kultúrsokkot, elbúcsúzom elvárásaimtól, és bevetem magam az estébe. Csatlakozik hozzám a korábban említett Ádám, aki ellentétben velem, bérletes a fesztiválon, így hamar beilleszkedem. Bár én csak egy 750 forintos (lehetne rosszabb áron is), tavalyi Sziget Fesztiválról megmaradt re-poharakban szolgált sörre nevezek be, megtudom, hogy egy üveg pezsgő 2300 forintba kerül, a barátaimra gyakorolt hatása alapján pedig tényleg megérősnek tűnik. Vendéglátóipari egységek tekintetében egyébként egy mini-Szigetről beszélünk, egy az egyben ugyanazok a standok vannak, mint a pesti nagytestvérnél, csak kicsit kevesebb és olcsóbb.

Huszár Dávid

A már felemlegetett VIP pedig hatalmas és kívülről tényleg eggyel extrább közegnek tűnik az út közepére kirakott piszoárokkal és ToiToi Yoo!-vécékkel övezett sétányoknál: majdnem minden helyszínhez jár külön nézőtér, van egy cirkusz-tematikájú lounge és külön strandrész is.

A hellyel tehát nincs gond, csak a közönség szokatlan – tisztelet a kivételnek. A zene pedig tök szubjektív.

Freddie Mercury és az EDM

Ez az EDM-mozgalom 2019-ben, minden retro slágert trógerremixelnek. Válságát éli a műfaj.

Ádám mondatai csengenek a fülemben Timmy Trumpet nagyszínpados koncertje alatt, ami gyakorlatilag nagyobb hakni, mint amit Kis Grófo szokott nyomni fesztiválok zsebkendőnyi színpadain. Szól a kamutrombita, az ausztrál DJ kánkánozik a színpadon, pont szülinapja van valakinek amire lehet énekelni, világítani kell telefonvakuval és jobbra-balra szaladgálni a refrénnél, a számok háromnegyede nem saját szerzemény, a három Queen-remix és a Freddie Mercury-féle Tavaszi Szél pedig teljesen kiakasztja a közhelymérőt.

Timmy Trumpet annyit jár Magyarországra, hogy már csak lakcímkártyája nincs.

Huszár Dávid

A koncert végén fejvesztve menekülünk, mert mint utólag megtudjuk, a Chainsmokers gyakorlatilag ugyanezt csinálta trombita nélkül, de egy tehetségtelen énekesfiúval és 2017-es nyári slágerekkel. Ádám hozzáteszi,

ez így csak egy nagyszabású sulidiszkó.

Közben felfedezzük a kínálatot: belehallgatunk Denzel Curry egészen elfogadható bulijába, topogunk a spanyol Elrow technoszínpadán, illetve nyakig merülünk a középszerűségbe a Rádió1 midlife crisisban járó DJ-inek kattogásán. Hajnalig szaladgálunk egyik elektro-alfajból a másikba, mígnem borzasztó kimerülten sétálunk ki a hajnali vonathoz, ahol az első pár megállóig még nyomorgunk, azután leszállnak a környező településeken lakást bérlők, így végigalhatjuk az utat Budapestig.

A Soundon zeneileg nem kiugró a potenciál, de csalódást is nehéz okozni. Aki az elektronikus zene szerelmese, az garantáltan jól fogja érezni magát, hiszen reggeltől estig csak ez szól, minden méretben és formában. Hetijegyet nem érdemes váltsanak azok, akik csak ideig-óráig bírják, ha pedig kicsit sem érdekel minket a techno, akkor megannyi másik fesztivál van még a nyáron, a Sound-ot pedig illetik jó messziről elkerülni.

Túry Gergely

Összességében szó nincs arról, hogy a Sound rossz buli lenne, viszont nagyon más, mint a kozmopolitább fesztiválok, az alternatívakat pedig ne is említsük. Fesztiválélménynek gyenge, kulturálisan semmit nem ad, de a hajnalig tartó topogás, kattogás, ugrálás és darálás láthatóan egy nagyobb csoportnak okoz örömöt – a Sound kiszolgálja őket, ezt pedig nem lehet elítélni.