Fenyőházi Panna édesanyjával közösen ül le velem online beszélgetésre a különös karrierjéről, és mindarról, ami idáig vezetett.  Székesfehérváron élnek, Panna az István Király Általános Iskolában most hatodikos. Szülei nemzetközi cégeknél dolgoznak, édesanyja a beszerzésen, édesapja az IT-részlegen. A kedvenc tantárgya a rajz és az informatika, szabadidejében videojátékozik, rajzol és fest.

Fenyőházi Panna és UhuBot

Tavaly pedig dobogós lett a Microsoft DigiGirlz AI Challenge nevű – a Microsoft és a Digitális Tudásért Alapítvány által kiírt – versenyen. A különleges, kifejezetten lányoknak szóló, többfordulós kihívásra idén is nevezett. Első körben különböző kvízeket kellett kitöltenie, a minimum 33 százalékot teljesítő lányoknak lehetőségük lesz valamilyen pályaművet készíteni az idei témában: „a mesterséges intelligencia miként segítheti a gyerekek életét”. A DigiGirlz célja megmutatni azt, hogy a programozás és a mesterséges intelligencia egyáltalán nem a fiúk privilégiuma. Ezt a versenyzők már tavaly is bebizonyították, például amikor Panna megtervezte a saját pályaművét.

„A legelső, ami az eszembe jutott a mesterséges intelligenciáról, az egy robot volt. Nem szerettem volna egy létező dizájnt felhasználni, ezért úgy döntöttem, én magam tervezem meg. Azon gondolkodtam, hogy mi lehet okos, kedves, gyerekbarát, és beugrott egy bagoly. Elég gyorsan meg is tudtam rajzolni” – meséli.

A baglyot ezután lerajzolta 360 fokban is, ezt egy 3D-s tervezőprogramba táplálta és kinyomtatta „szeletenként” az édesapja 3D-nyomtatójával. A kis figurába elrejtett egy tenyérnyi számítógépet, amit aztán már „csak” programozni kellett. Panna szerint ez volt a projekt legnehezebb része. Megtanulta UhuBot, hogy a „joke” szóra kiválasszon egyet a betáplált viccek közül, és azt „elmondja”, vagy a kimondott színeknek megfelelően változtassa magát pirossá, kékké, zölddé, és hogy kérésre mozgassa a szárnyát.

Panna azt meséli, hogy már kisiskolás korában belekóstolt a programozásba, először egy Logiscool-táborba ment el, és mivel ott nagyon jól érezte magát, onnantól ez állandó nyári programja lett, majd év közben is eljárt a székesfehérvári iskolájukba. Azaz 6-7 éve foglalkozik a programozással, robotikával, algoritmikus gondolkodással. Az indíttatás a családnak is köszönhető: édesapja és egyetemista bátyja is informatika területen dolgozik, illetve tanul.

Panna azt mondja, az ő korosztályában még nem érzékelhető, hogy „férfiuralom” lenne, sőt, több lány jár programozni, mint fiú. Azt sem gondolná, hogy másképp gondolkodnak a fiúk, mint a lányok. Nem is nagyon foglalkozik azzal, később miért lesz férfidominancia a területen. A dolgozóknak kevesebb mint nyolcada, az informatikát tanulóknak pedig hatoda nő.

Mint majdnem minden kortársa, imádja a videojátékokat, rengeteget időt tölt ezekkel. Amiben azonban eltér a kortársaitól, hogy ő nemcsak játszik velük, hanem el is gondolkodik azok felépítésén, programozásán.

A másik hobbija a rajzolás, festés. Édesanyja szerint, amióta ceruzát fogott a kezébe, mindig kellett, hogy legyen a közelében papír. „Akárhol voltunk, mindig azzal kötötte le magát, hogy rajzolt. Az alsós tanítónénivel néha ma is meg szoktunk emlékezni, hogy sokszor úgy adta be a dolgozatát, hogy csak félig volt kitöltve, ugyanakkor tele volt rajzolva a papír. És persze a tankönyvei is tele voltak rajzolva.”

Panna maga szokott keresni a YouTube-on olyan grafikusokat, festőket, akiktől tud tanulni, vagy legalább ötleteket ellesni. Festeni igazából tavaly, a karantén időszakában kezdett. „Kerestünk ötleteket, mivel lehet lekötni magunkat, a gyereket. Jöttek szembe a Facebookon azok az online események, ahol festő csoportok tartottak videós oktatásokat. Ezekre csatlakozott Panna, én meg vettem mindenfélét, ami szükséges volt ehhez. Gyorsan kiderült, hogy megy ez neki, most már tele van a lakás a műveivel.”

Ez a hobbija is különleges kalandokhoz segítette. „Miután elolvastam az összes Harry Pottert, elkezdtem követni J.K. Rowlingot a Twitteren. Onnan tudtam meg, hogy belefogott egy új könyv írásába, amit részletekben tett közzé az interneten. Ezt folyamatosan olvastam. Megtudtam, hogy kiírtak egy pályázatot gyerekeknek, azzal, hogy a legjobb rajzokkal fogják illusztrálni a könyvet, az Ickabogot. Sajnos erre csak angol nyelvterületen élők pályázhattak akkor, így az én rajzaim nem indulhattak. Viszont kiraktam őket a Twitterre különböző hashtagekkel, és megjelöltem Rowlingot is. És ő rátalált a rajzaimra, be is like-olta, méltatta azokat!”

Panna, this is a FABULOUS picture of poor Mrs Dovetail’s hand - those fingers ������ A very powerful image of the start of all Cornucopia’s troubles! #TheIckabog https://t.co/ETHaAXuwFj

— J.K. Rowling (@jk_rowling) July 8, 2020

Nem sok idő múlva magyarul is kiadták az Ickabogot, és az itteni kiadó is pályázatot hirdetett gyerekeknek az illusztrációra. Erre pályázott is, és két rajza bekerült a kötetbe.

„Sok dicséretet kaptam, tetszettek a rajzaim. Az osztálytársaim gratuláltak és leellenőrizték, hogy tényleg benne vannak a rajzaim a könyvben. Olyan jeleneteket akartam lerajzolni, amelyek nekem megtetszettek, de amelyekről úgy éreztem, a többiek között nem lesz annyira népszerű téma.”

Panna már most, tizenkét évesen elég pontos elképzeléssel bír arról, mit szeretne csinálni felnőttkorában. Mindenképpen művészeti iskolába szeretne menni. „Ugyanezt szeretném folytatni, amit most csinálok: rajzolni, programozni, játszani. Szeretnék kimenni olyan országokba, ahol az olyan nagy cégek vannak, mint a Sony, a Nintendo, a Media Molecule vagy a Microsoft, és ott grafikusként, játékdizájnerként dolgozni. A grafikai rész mellett szívesen terveznék is játékokat” – mondja határozottan.

Arra kértem végül, hogy mondja el, ha oktatásért felelős miniszter lenne, mit változtatna a magyar iskolán. Panna szerint jó lenne, ha megengednék a gyerekeknek, hogy órán is ihassanak, ha hosszabbak lennének a szünetek és rövidebbek az órák, ha használható, érthető tankönyvekből lehetne tanulni, és ha több digitális eszközt használhatnának az oktatás során, illetve, hogy programozást is lehessen tanulni. Úgy véli, most egy magafajta művész-programozó érdeklődésű gyerek nem nagyon talál kifejezetten neki való, érdekes órákat. Programozni a Loogiscool-oktatóktól, angolul és rajzolni pedig az internetről tanult meg, azaz a kedvenc tárgyaihoz nem sok köze van az általános iskolának, bár a többi tárggyal sincs gondja.

A programozás mellett még zongorázik is, de „idén a sakk már nem fért bele az időmbe”.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: