Számos kutatócsoport foglalkozik az elhízás, a kövérség kérdéseivel, mert a súlytöbblet a világszerte legtöbb halált okozó szív- és érbetegségek egyik fontos kockázati tényezője. A tudományos érdeklődést tovább fokozta, hogy az elhízás nem csak a felnőttek, hanem a gyermekek között is igen gyakori: az Egyesült Államokban ma a gyerekek egyharmada fölösleges kilókat cipel magán.

A kutatók fölhívják a figyelmet arra, hogy az ember abban is különbözik a többi emlős élőlénytől, hogy a magzat már az anyaméhben igen sok zsírt halmoz föl a testében. Régebben ezt azzal magyarázták, hogy a szigetelő zsírréteggel helyettesítjük azt a szőrbundát, amely sok emlősön már születéskor ott van.

A legújabb tanulmányok szerint ez a magyarázat gyenge lábon áll. Valószínűbb, hogy a többi újszülötthöz képest az emberi újszülött (sokkal nagyobb) agyát kell védeni, épségét biztosítani a zsírszöveti energiatartalék formájában, ha bármilyen okból az élet legkorábbi szakában a külső, szülői, gondozói segítség szünetelne.

A fejlődéstan szakemberei szerint az élet korai szakában működő szabályozás a későbbiekben is jelen van. Az utóbbi években több vizsgálatban összehasonlították a kisgyerekkori súlynövekedés és a felnőttkori testsúly mértékét. Egy finn munkacsoport Hilkka Ylihärsilä vezetésével kimutatta, hogyan viszonyult csaknem kétezer, jelenleg 56-70 éves férfi és nő testtömegindexe születési súlyához, illetve gyermekkori súlynövekedéséhez.

Azok a finn felnőttek, akiknek a testtömege 2-11 éves korban az átlagosnál gyorsabban növekedett, felnőttkorukban is nagyobbak lettek és főleg a zsírszövet aránya fokozódott jelentősen. Dán kutatók csaknem tizenötezer felnőtt adatainak elemzése alapján pedig azt találták, hogy ha a 7-13 éves korban mérhető testtömegindex nagyobb volt, a felnőtt személy koszorúérbetegség-kockázata is jelentősen megnőtt.