Egy nekünk bevált székesfehérvári utazási irodával vágtunk neki a hazai forrásokban Felvidék, vagy Felföldként emlegetett történelmi tájegységnek. Mellesleg, az általunk választott utazásszervező éves programjaiban mind az előbb említett három utat szerepelteti. Óriási vonzereje van, a romániai erdélyi utaknak, ide több busszal indulnak, s az első tapasztalok nagyon pozitívak az ukrajnai Kárpátalja vonatkozásában is. Mérsékeltebb az érdeklődés a területileg ma Szlovákiában található magyar végek iránt (még egy 20 fős Mercedes mikrobuszban is maradt még hely).

A családiasra sikerült túrát egyikünk se bánta meg, annak ellenére, hogy a végén azért akadt egy hangulatrontó momentum. Na, de erről később, „lássuk előbb a medvét”, a hatnapos sűrített programot, ami a lelkes kis csapatnak felejthetetlen élmény marad. Ennyi idő alatt a teljes tájegység természetesen bejárhatatlan, időnkből a keleti felére futotta.

Árva vára

Tóth Sándor

Zólyomban kezdtük a körutat, a város 1243-ban kapott szabad királyi város rangot IV. Bélától. Vára olyan történelmi nevekhez kötődik, mint Nagy Lajos és Mátyás király, s a Thurzó család. Falai között született és nevelkedett Balassi Bálint, a költő. A ma jó állapotban levő, karbantartott várban 1620-ban, egy évig a Szent Koronát is őrizték. Korzózni Besztercebánya történelmi levegőjű főutcáján sem akármilyen érzés. A rézbányászat hajdani központja cukrászválasztékával és éttermeivel csalogat, amit nem szabad kihagyni. De ne feledkezzünk meg a Mátyás-házról (a király többször is megszállt itt) és a Mária templom csodálatos Szent Borbála oltáráról, melyet Lőcsei Pál készített 1509-ben. Egyszerűségével, ugyanakkor természetes szépségével mindenkit elvarázsol a garamszegi fatemplom, e vidék egyik védett nevezetessége. Csodának számít, hogy az idén 284 éves fatemplom egyetlen szög nélkül épült fel, pedig méretei szerint 1100 fő befogadására alkalmas.

A Magas Tátra felé közeledve sziklaszirteken ülő várak dobogtatják meg az utazó szívét. Főként, ha az olvasmányemlékeiből ismert Árva-várát látja. A hét évszázada épült vár királyok egész sorát látta a falai közt, mivel az ő tulajdonukban volt, amíg a XVI. században a Thúrzó család szerezte meg. Az ötszintes vár valódi sasfészeknek tűnik az Árva folyó felett, ahol a vízi sportok szerelmesei szervezett tutajtúrán vehetnek részt.

Az AquaCity fényei

Tóth Sándor

A várban barangolva olyan érzésünk támadt, mintha időutazáson vettünk volna részt. Hasonló impressziónk támadt Krasznahorka és Késmárk váraiban, az előbbi II. Rákóczi Ferenc fejedelem, míg az utóbbi Thököly Imre emlékét őrzi. A várak többsége egyébként jó állapotú, gondozott, többnyelvű feliratokkal ellátott, s szívesen fogadtak bennünket. Történelmi túránkon Eperjest, Bártfát és Lőcsét sem hagyhattuk ki. Már-már a romantikus Jókai regénybe - A lőcsei fehér asszony – csöppenve éreztük magunkat Ghéczy Julianna emlékét felidézve. A klasszicista betléri Andrássy kastélyban pedig úgy tűnt, csupán a ház egykori urai hiányoznak körünkből, mivel a kastély berendezése, afrikai vadászútjaikon lőtt vadtrófeáik és fegyvergyűjteményük mind az utókorra maradt.

A Kárpátok természeti szépségei, hegycsúcsai kísérték utunk egy részét. Eljutottunk Ótátrafüredre és környékére, ahol még sokáig emlékeztet minden egy elpusztított táj képére, mint emlékezetes, 2004. november 20-án egy 170 km-es sebességű orkán tette tönkre a Tátrai Nemzeti Park egy jelentős részét. A kikapcsolódás lazító „műfajában” is találtunk csodálnivalót, ez a poprádi AquaCity volt. Igazi 21. századi high-tech létesítmény, világszínvonalon, lenyűgöző volt a fedett óriásmedencéből végignézett 3D zenés lézershowja.

Pozitív élményekkel bőven megrakodva érkeztünk utunk utolsó állomására, Kassára. Szépséges gótikus dómjának, a Rodostó-ház és a Márai emlékhelyek megtekintése után jól esett a vacsora, s azt követő esti séta után a pihenés szállodai szobánkban. Másnap reggel már bepakoláshoz készültünk, amikor kiderült, éjszaka felnyitották a mikrobusz ajtaját. Leszerelték az LCD-tévét, s a buszból egyik útitársunk víztaszító kabátját és filmfelvevőjét is elvitték. Hosszas várakozás után végeztek munkájukkal a helyi rendőrök. Nehezen értettük meg, hogyan történhetett az egész, amikor a busz a szálloda bekerített, őrzött területén parkolt, ráadásul egy világító lámpa közelében. Szerencsére, meglopott útitársunknak jól jött az itthon megkötött utasbiztosítás, s az utazási iroda által bérelt busz is rendelkezett külföldi biztosítással. A Felvidéken látottak emléke persze erősebb maradt, mint a kassai tolvaj bosszantó, éjszakai „akciója”, így erre az utazásra azóta is örömmel emlékezünk vissza.

Tóth Sándor