Aki utazott már autóval Magyarországról Nagy-Britanniába, az tudhatja, hogy egy ilyen méretű (1800 km) exodus után a csalagút szóba sem jöhet. Sokkal vonzóbb megoldás a komp, amely a hosszú vezetéssel töltött órák után egy kis pihenőt, festői látványt, jó levegőt kínál és számtalan előnye van. Például az utasok végre kihajtogathatják magukat a kocsiból, amely nagyon fontos, ha több gyerek is tipeg a sarkunkban, van menza széles ételválasztékkal és bár a nem vezető utasoknak, hogy leereszthessenek, Duty Free shop (tényleges DF árakkal), ráadásul végre lehetőségünk nyílik egy kis alvásra, pihenésre is a sok vezetés után.

Ez mind szép és jó, na de az interneten hagyott vélemények a komppal történő utazásról eléggé borúsak.. A Sea France-ről az a hír járja, hogy koszos a fedélzet, franciásan arrogáns a személyzete, és ha nincs tele a hajó, akkor „szeles időjárásra hivatkozva” el sem indul. A P&O Ferries pedig rendszeresen órákat késik, tömeg van a járatokon, ráadásul pénzt kér a fedélzeten hagyott talált tárgyak visszaszolgáltatásáért.

Még több fotó itt, kattintson a képre

Flickr (Creative Commons) - FaceMePLS

A késés valóban lesújtó  dolog, ha az ember 25 órája úton van, így a komp elveszíti a legnagyobb előnyét: a rugalmasságot. A Norfolkline ugyan nem indul minden órában vagy félórában, mint a P&O (csak két óránként), de meglepően pontos, a terminál pedig olyan kicsi, hogy pillanatok alatt beterelik az autókat a hajó gyomrába, így aki az utolsó percekben érkezik (min. 15 perccel az utazás előtt), annak is igen jó esélye van, hogy elhajózhat a következő járattal. Ez a P&O-nál nem történhet meg a tumultus és a kamionok miatt.

A Dunkirk-i terminálnak kisebb a mérete, a kevesebb forgalom pedig előnyös, mert ha netán mégis lemaradtunk a kompról, a következő indulásáig (ami két óra múlva lesz csak) kiruccanhatunk a közeli hipermarketbe. Ha nem csekkeltünk be, akkor elhagyhatjuk a terminált és az időnk tervezhető marad. Calais-ban ez annyira körülményes, hogy még több órás késés esetén is érdemes becsekkelni, hiszen soha nem tudhatjuk, hogy melyik járattal tudunk majd elhajózni.

Több éves tapasztalat alapján kijelenthetjük, hogy az összes komp-terminálon nagyon rossz a tájékoztatás, nincsenek rendes kijelzők, de Calais-ban az ember soha nem tudhatja, mikor szállítják be, mert olyan sűrűséggel indulnak járatok, hogy késés esetén a torlódás miatt a várakozási idő percekről órákra duzzadhat. A Dunkirk-Dover közötti út valamivel hosszabb (2 óra), mint a Calais-Dover szakasz, de akik Belgium felől közelítik meg a csatornát (vagy Belgium felé tartanak) azoknak Dunkirk kevesebb megtett kilométert jelent, mivel az utolsó útszakasz a Calais komp terminál felé dugig van kamionokkal és lelkesen fényképező francia rendőrökkel, akik a sietős turistákra vadásznak.

További fotókat itt találhat, kattintson

Flickr (Creative Commons) - fesek

A Norfolkline három hajót  üzemeltet azonos felszereltséggel. Ez megnyugtatóan kiegyensúlyozott szolgáltatást jelent, nem kell aggódnunk amiatt, hogy vajon ma melyik hajót „fogjuk ki”. A Norfolkline hajóin van gyerek-játszóház, bűvészek, tündérek szórakoztatják a gyerekeket,  akiknek lufit hajtogatnak vagy éppen kincsvadászatot szerveznek. Ez a szolgáltatás magában kincset ér minden szülőnek, hiszen a gyerekek hosszú órákat töltöttek utazással, és nincs hol levezetni az energiát. A menza és a bár ráadásul kellemes távolságra van ettől a játszóháztól, így a srácoknak csak addig kell kijönni a labdák tömkelegéből, ameddig megeszik a sült krumplit.

Ami a kikapcsolódást illeti, a Norfolkline kényelmes fedélzete egy cseppet sem indusztriális adalék, mint más kompoknál. Kényelmes padokról tágas térben élvezhetjük a tengeri levegőt és a kilátást és még dohányozni is lehet, ha valakinek éppen ez hiányzik. Az élmény tehát valóban kellemes, és ad némi romantikus mellékízt az utazásnak, ha éppen erre jár az ember.

Krisztina O'Brien