„Nem azért fizetjük, hogy úgy nézzen ki, mint egy átlagos lány”
A híres IMG modellügynökség öt normális testsúlyú, és gömbölyűbb lányt szerződtetett olyan modellek mellé, mint Giselle Bündchen vagy Kate Moss. Ezzel azt sugallják, hogy véget lehet vetni a csontsovány testideálnak, ami akkor is gyanúsan egyedi és bátor kezdeményezés a divatszakmában, ha a ruházati cégek egyre inkább kezdik tágítani a mérethatáraikat. De valójában mennyi esélye van egy átlagos testalkatú lánynak érvényesülni a modellvilágban?
Lana Del Rey fel merészelt rakni magáról egy képet Facebookra, amin semmi machináció nem volt. Látszott hurkás hasa, narancsbőrös combja. Az antik korban ő lett volna minden művész múzsája, a nőiesség netovábbja. Bár kapott számos like-ot, a csúfolódok hangja erősebb és kegyetlenebb volt.
Gwen Stefani ennél sokkal szigorúbb volt magával, még a hét elején biggyesztette ki Twitter-oldalára egy tinédzserkori (1983-as) képét, amelyen épp Stingtől kér autogramot. Magát viszont kritikusan „vaskosnak” (chunky) titulálta. Őt viszont épp ezért kezdte el ostromolni a közvélemény, a hőzöngők szerint nem mutat túl jó példát a mai fiataloknak azzal, hogy daginak nevezi tinédzserkori képét, és ezzel még inkább azt az érzést kelti, hogy szégyellni kellene, ha valaki nem nádszál vékony.
A vékonyságmánia casus belli mostanság, a leghíresebb nemzetközi modellügynökség, az IMG pedig tényleg hadat üzent a sokáig divatos size zero, azaz nullás méretű divatnak: egyszerre öt olyan lányt is szerződtetett, akik teljesen normális testalkatúak, sőt esetleg annál is testesebbek. Ashley Graham, Danielle Redman, Julie Henderson, Inga Eiriksdottir és Marquita Pring most Kate Moss és Giselle Bündchen kolléganői lesznek, noha a egyáltalán nem felelnek meg a divatszakma szigorú testi kritériumainak.
„Az iparunknak egy egészséges életstílust kellene tükröznie” – indokolta Ivan Bart, az IMG vezetője az új irányt, sőt felszólította a nőket: „Egyetek! Legyetek önmagatok – pont jók vagytok, úgy, ahogy vagytok”. Az egyik üdvöske, Julie Henderson Instagram profilképének kellős-közepére például szalámis pizzaszeletet ábrázoló képet választott, vállalva a plusz kalóriák okozta örömöket. Inga Eiriksdottir pedig egy hatalmas csokitortát nyalogat saját oldalán.
Plus size stigmata
Az IMG, mely Giselle Bündchent, Kate Moss-t, vagy Karlie Kloss-t is foglalkoztatja kisebb forradalmat csinál azzal is, hogy nem hajlandó az új jövevényeket más kategóriába sorolni, mint a többi modellt, tehát hiába van nagyobb mellük, hasuk, fenekük és combjuk, náluk nem számítanak plus size-nak.
Tyra Banks is szelet fogott, a Huffington Postnak a minap úgy nyilatkozott a szupermodell műsorvezető, hogy az America’s Next Top Model című műsorában is igazi arcokat és testeket keres. A modell-valóságshow koncepciójában nincs helye a plus size elnevezésnek elmondása alapján, szerinte nála mindenki „abszolút igazi: azt az érzést szeretném átadni a fiatal lányoknak, hogy jól érezhetik magukat a bőrükben”.
A ruhamárkák is egyre inkább számításba veszik kampányaiknál a természetes adottságokat. A H&M nyáron a bikinikollekcióját Beyoncéval reklámozta, aki büszkén mutogatja gömbölyű fenekét, és vastagabb combjait. A Mango pedig épp most jött ki egy új kollekcióval, mellyel a nagyobb méretű vásárlóinak próbál kedveskedni.
| A méret, mint lényeg |
Nincsen konkrét méret vagy súly, amivel körül lehet határolni az úgynevezett plus size-t, magyarul nagy méretű modelleket és ruhákat. A spanyol Mango ruházati cég Violeta márkával egy 400 darabból álló plus size kollekciót dobott piacra nemrégiben, amely 12-24-es konfekcióméretig kínál divatos holmikat a nőknek. A magyar 38 és afölötti méreteknek megfelelő számozást azonban nemhogy jó néven vették a vásárlók, hanem egyenesen megsértődtek rajta. A közösségi oldalakon tömegek fejezték ki felháborodásukat, hogy a 12-es már nagy méretnek számít, és egyesek stigmatizálásnak titulálták a különleges kollekciót. Egy spanyol ügyvédnő, Arantxa Calvera petíciót is benyújtott azért, hogy vonják vissza a kollekciót, miután majdnem 57 ezer aláírást gyűjtött a Mango ellen. A vállalatnál kénytelenek voltak magyarázkodni: "A Mango Violeta kollekciója körüli félreértések tisztázása végett a vállalat szeretné hangsúlyoni, hogy ez egy új márka a Mango csoportjában, mely egy létező keresletet elégít ki a piacon 24-es konfekcióméretig...A legfőbb jelIemzője [a márkának], hogy a kollekció az új célcsoportnak személyére lett szabva, fáradságos munkával alakítva ki a fazonokat, a mintákat és a méreteket" - írta közleményében a Mango szóvívője. |
Nincs rá magyar szó
És hogy itthon mit szólnak a plus size-hoz? Nincs is rá igazán magyar kifejezés, és a modellszakmában sincs igazán létjogosultsága a nyugaton oly kedvelt trendnek. A divatfotósként dolgozó Éder Krisztián szerint 8-10 évente cserélődik a testideál a médiában. „Nem biztos, hogy helytálló az erről szóló hírverés, legalábbis nem fedi teljesen a valóságot. Mihalik Enikő például nem csontsovány alkat, de rengeteget foglalkozik a testével, edz, odafigyel az étrendjére”- és ez a fotós szerint nem koplalást jelent. Édernek már sok modellel volt dolga munkája során, de egyiküknél sem észlelte, hogy végletekig fogyasztották volna magukat. „Az a legnagyobb tévedés, hogy az átlagos nők próbálnak a magazinokban látott képeknek megfelelni. Az azokon szereplő lányoknak viszont az a munkájuk, hogy úgy nézzenek ki, sőt minden egyes lépésük arról szól, hogy jól mutassanak. Egy háziasszony ezt nem fogja tudni teljesíteni, ezért nem is szabadna párhuzamot vonni”.
Megkérdeztük Kajdi Csabát, a 2000-ben alapított Visage Modellügynökség vezetőjét is a tendenciáról. „Nem azért fizetjük a modellt, hogy úgy nézzen ki, mint egy átlagos lány” – szögezi le a szakember, aki jelenleg 50 női modellt foglalkoztat, és a New York-i, milánói, párizsi, londoni divathetekre is folyamatosan küld magyar lányokat, de ezeken egyáltalán nem érezhető a normális testalkat igénye. „Bár van olyan ország, ahol próbálják szabályozni, és tiltani a túlzottan vékony modellek alkalmazását” - teszi hozzá.
Spanyolországban például az egészségügyi hivatal 2006 óta minimum 18-as testtömeg-indexet ír elő (ami a test magasságát és tömegét veti össze: kiszámításánál a kilogrammban megadott testtömeget osztják a méterben mért testmagasság négyzetével). Ezt a madridi divathéten úgy játsszák ki az ügynökségek, hogy több kilónyi érmét raknak a modellek zsebébe, esetleg több liter vizet megitatnak velük a méricskélés előtt, "és mivel a madridi divathét egy időben van a párizsival, a lányoknak nincs is idejük fogyni-hízni, hogy megfeleljenek a két város különbözős elvárásainak".
A 21 éves Nagy Andy két éve dolgozik modellként, ő is tisztában van vele, hogy vannak olyan divatházak, ahol még a soványság az alapfeltétel, Párizs például híres arról, hogy nem tágít. "Ennek pedig nem minden lány tud megfelelni". 89 centiméteres csípőmérettel ő labdába rúghat, de érte már kritika külső szemlélőktől egy-egy munkája után. Az alkatilag vékony, már gyerekkorában is hízókúrára fogott lányt a Harper's Bazaar címlapjára készült fotója miatt megvádolták, hogy anorexiás. "Pedig csak a póz és a ruha teszi". Nagy Andy amúgy bikram jógával és paleolit diétával tartja magát karban, és üdvözölné, ha divatba jönne az egészséges és természetes testideál. De eddig csak Olaszországban vette észre ezt tendenciát: "Volt, hogy a Dolce&Gabbana elment egy olasz faluba és onnan toborzott lányokat és fiúkat a kifutóra, no, ők tényleg autentikus modellek voltak".
A divatvilág ismerői szerint azonban nyomós okuk van a divattervezőknek arra, hogy maradjon a papírvékonyság a kritérium. „A kifutón a 90 centiméteres csípő a standard, mert a 95-96 centis lány már vastag combúnak és nagyfenekűnek látszhat” – mutat rá a problémára Kajdi, mások pedig azt mondják, hogy a lapos mellű, szinte láthatatlan testeken sokkal jobb a ruhák esése, illetve "ezek" nem vonják el a figyelmet a kreációról.
A divatszakma és a piaci igény tehát nem tud kibékülni, és hiába támadják már 15-20 éve a kóros soványságot diktáló divatot kívülről, a tervezők nem fogják átszabni a kollekcióikat.
A fogyasztói ideál sem plus size
Kajdi azért sem foglalkozik az úgynevezett plus size kategóriával, mert az ügyfelei nem érdeklődnek a gömbölyded formák iránt. „A hazai szépségideálról képet kaphatunk, ha elmegyünk itthon egy klubba: csinos, vékony, szőke lányokat látunk. A szépségipar is ehhez alkalmazkodik”. De Kajdi szerint ez az egész nyugati féltekén megfigyelhető: „nem csoda, hogy csak nagyon kevés feketebőrű modell futott be, hisz a fehér, jómódú európaiak fedik le a vásárlóerő legnagyobb hányadát”. Az IMG újításán mégsem csodálkozik: „Talált a cég egy rést, és kihasználja, hogy a nőknek elegük van abból, hogy a kifutókon látott ruhák az életben nem úgy néznek ki rajtuk”. Erre lehet megoldás, hogy normális testalkatú nőket alkalmaznak.
De ettől függetlenül a cégek belátható időn belül nem fogják kerekarcú modellekkel népszerűsíteni termékeiket Kajdi szerint, főleg a kozmetikai ipar ragaszkodik a karcsú, csontos arcokhoz.
A Dove kivételes kampánya ellenpélda, a kreatívszakmában viszont úgy vélik, éppen egyszerisége miatt. Ám az ötletet, hogy hétköznapi nőket kérnek fel a reklámaikhoz, még az ugyanolyan hétköznapi testalkatúak is elutasították. Úgy tűnik, hogy fogyasztói elvárás, hogy makulátlan szépségeken reklámozzák a szappant, a piperét, és minden mást, ami a szépítkezéshez kapcsolható.
„Ha egy kockás hasú férfi hirdeti az arcszeszt, akkor azt megveszem, mert azt hiszem, hogy attól én is ugyanolyan jól fogok kinézni” – világít rá az egyszerű vásárlói gondolkodására Kajdi, aki ha az ügynökségéhez beállít egy kerekebb alkatú lány, nem fogja élből elutasítani, de ha a modellszakmában elfogadott centikre nem tud vagy nem akar lefogyni a jelentkező, sok esélye nem lesz munkát kapni, se itthon, se külföldön.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
