szerző:
Horn Andrea
Tetszett a cikk?

Egészen elképesztő sporteredményekkel volt tele ez az év. Milák Kristóf az amerikai úszólegenda, Michael Phelps világcsúcsát adta át a múltnak. A Győr női kézilabdacsapata vesztes meccs nélkül győzött a bajnokságban és a Bajnokok Ligáját is így hozta le. A Juventus sorozatban nyolcadszor nyerte meg a Serie A-t. Az amerikaifocista Tom Brady hatszoros Super Bowl-győztes, a tornász Simone Biles huszonkét évesen 19-szeres világbajnok lett... valamennyi csúcs döbbenetes elkötelezettségről, alázatról és küzdeni tudásról árulkodik. Akadt azonban három, még ezeknél is őrültebb rekord, teljesítőik lettek nálunk az év sportemberei.

Ki volt az év embere 2019-ben?
Kétezer-tizenkilencet is szubjektív összeállítással zárjuk. A korábbi években ajánlottuk kedvenc cikkeinket, tavaly a legnagyobb élményünket idéztük fel, idén minden vállalkozó kedvű kollégánk arról ír, kit tekint ő 2019 emberének. Mint fentebb már említettünk: a döntés, a téma, a hangnem mind vállaltan szubjektív. Szerintük ez belefér.
Friss cikkek a témában

Szőnyi Ferenc, a Versenygép

"Igen! Megcsináltam! Második helyen teljesitettem a HÚSSZOROS IRONMAN távját! ÉN vagyok az egyetlen ember a VILÁGON, aki 2 ALKALOMMAL is teljesítette ezt az eszelős dupla decaironmant!" – írta Facebook-oldalára Szőnyi Ferenc, miután második helyezettként célba ért a Mexikóban megrendezett Decaultratri World Cupon. A Racemachnie (Versenygép) becenevű ultratriatlonista 2010 után csinálta végig újra az ép ésszel már-már felfoghatatlan teljesítményt követelő versenyt:

  • 76 kilométert úszott (1520 hosszt egy ötven méteres uszodában),
  • 3600 kilométert kerékpározott és
  • 844 kilométert futott.

Mindezt 1700 méteres tengerszint feletti magasságon.

Máté Péter

Az eredeti célját ugyan nem sikerült teljesítenie – szerette volna megdönteni a litván Vidmantas Urbonas 1998-ban felállított 437 óra 21 perc 40 másodperces világcsúcsát –, de így is nagyon büszke arra, hogy a világon ő az egyedüli, akinek ezen a különleges, emberpróbáló versenyen kétszer is sikerült célba érnie.

Már csak azért is, mert úszás közben rettenetes vírusfertőzést kapott. Akkor így írt erről segítője, a barátnője: "Arra gondolok, hogy a medence vize volt fertőzött. Az úszóink használták kb. 20-an három napig. A medence másik felét, két csíkot a civilek. Reggel 7-től este 5-ig óránként cserélődött a nép. Ovisok, iskolások, felnőttek. Mindig fullon volt a medence. Ezalatt a három nap alatt egyszer sem cseréltek vizet, csak klórozták. De nagyon. Nekem is csípte az orromat. Na de... a klórt sem lehet túlzásba vinni. Vagyis volt a vízben minden: vizelet, hányás (láttam), bőrgomba, amolyan gomba... el sem tudom képzelni még mi minden. A medece széle sem volt steril, és azzal a kézzel ettek."

Szőnyi Ferenc: Néhány ház árát elherdáltam erre a játékra...

Szőnyi Ferenc messze a legeredményesebb magyar ultratriatlonista, a világon sincs párja, egyedüliként teljesítette kétszer is a brutális, 20-szoros Ironmant. Szinte már csak önmagát kell legyőznie, és önmagából is merít erőt - szó szerint is, hiszen a szükséges anyagi feltételeket is magának kell előteremtenie, mivel állami vagy szövetségi támogatást nem kap.

Szőnyi minderre úgy emlékezett vissza, hogy "két napig nem volt észnél", az emésztőrendszere összeomlott, így még az is felvetődött, hogy fel kell adnia a versenyt, de annak ellenére folytatta, hogy az utolsó előtti helyre csúszott, és napokig csupán vízen és krumplipürén élt.

Végül 523 óra alatt ért célba.

A Racemachine most 55 éves, a negyvenes évei elején kezdett versenyezni. A második húszszoros ironmanje előtt a nagyközönség leginkább a Himalájában megrendezett, a világ legkeményebb ultrafutó-versenyének tartott The Hell Race kapcsán ismerhette. Annak a távja 480 kilométer, ő pedig két egymást követő évben kétszer is egyedüliként teljesítette. Másodjára ráadásul négy órával megjavítva az előző eredményét.

Okszana Csuszovityina, a torna nagyija

"Senki sem tudja, hány éves valójában, mert úgy tűnik, hogy csilliárd olimpián ott volt" – mondta korábban az egyik sporttársa Okszana Csuszovityináról. Az októberi világbajnokságon dőlt el, hogy sportágában csak nagymamának nevezett 44 éves tornász a nyolcadik olimpiáján is ott lehet. Az üzbég sportoló a stuttgarti versenyen ugyan csupán a 87. lett az egyéni összetett selejtezőjében, ám a fel nem használt kvóták újraelosztásánál neki is jutott egy a tokiói játékokra.

AFP / Yomiuri / The Yomiuri Shimbun / Kunihiko Miura

Az olimpiai arany- és ezüstérmes, háromszoros világbajnok már Rióban csúcsot döntött, hiszen korábban a tornasportban senki sem volt képes hétszer kivívni az ötkarikás részvétel jogát. Azzal pedig, hogy Tokióban is indul majd – és olyanokkal méri össze a tudását, akik még meg sem születtek, amikor ő már nemzetközi versenyeket nyert –, az összes olimpikon közt is csak a tizenegyedik lesz, aki nyolc olimpián versenyezhet.

Öt éves volt, amikor levitték a jégre, műkorcsolyázónak szánták, ám nem ment át a felvételin. A bátyja viszont rövidesen tornaedzésekre kezdett járni, ő pedig csatlakozott hozzá. Évekig a fiúkkal edzett, csak azután csatlakozott a lányok csoportjához, hogy a testvére felhagyott a tréningekkel. Az első nemzetközi versenyén 1989-ben, tizennégy évesen vett részt, két évvel később pedig már kétszeres világbajnok és egyszeres ezüstérmes volt – csapatban és talajon, illetve ugrásban. Később e szám specialistája lett, a felemás korlátot pedig kifejezetten utálja.

AFP / Franck Fife

Nemcsak a hosszúra nyúlt karrierje és az eredményei miatt különleges Csuszovityina, az életútja is fordulatos. Első nemzetközi versenyein még a Szovjetunió színeiben vett részt, aztán annak felbomlása után, 1992-ben a Független Államok Közösségét képviselte a barcelonai olimpián. 1996-ban, 2000-ben, 2004-ben, Üzbegisztán, 2008-ban és 2012-ben pedig Németország képviseletében indult a játékokon.

A váltást nem a történelem alakulása kényszerítette ki, hanem egy családi dráma: a tornász 1999-ben született kisfiánál, Alisernél két éves korában leukémáit állapítottak meg. A megfelelő orvosi ellátás Üzbegisztánban nem volt adott, ezért Csuszovityina és férje elfogadta egy német tornászklub meghívását: Taskentben eladták mindenüket, és Németországba költöztek, ahol a sportági szövetség segített nekik pénzt gyűjteni a kezelésekre, ő pedig felvette az állampolgárságot, és versenyzéssel hálálta meg a segítséget. "Sosem tagadtam, hogy bármit hajlandó vagyok megtenni a gyerekemért, mint minden más anya. De végig dédelgettem azt gondolatot, hogy a fiam jobban lesz, és mi hazatérhetünk" – nyilatkozta később.

És bár London után bejelentette a visszavonulását, Rio előtt mégis visszatért, hogy újra a hazáját képviselhesse. Ugrásban végül a hetedik helyen zárt, pedig a jobb helyezésért megpróbálkozott a szer egyik legrettegettebb gyakorlatával is, amelyet Jelena Produnováról neveztek el. Ez olyan veszélyes, hogy korábban Simone Biles is azt mondta: nem akarja megkísérelni, mert nem akar meghalni.

Csuszovityina a riói finálé után újra elgondolkodott azon, hogy befejezi, és az edzősködésre meg hobbijára, a lovaglásra fordít sokkal több időt, de végül meggondolta magát. "Másnap reggel felébredtem, és rájöttem, hogy szeretnék felkészülni a következő olimpiámra, és megvalósítani az álmomat." Az álom pedig nem más, mint egy olimpiai érem a hazájának.

Eliud Kipchoge, a történelemcsináló

"Nem hiszek a határokban" – jelentette ki a Time-nak Eliud Kipchoge néhány nappal azután, hogy Bécsben olyasmit vitt véghez, amiről sokan azt gondolták, lehetetlenség.

Két órán belül – egész pontosan 1 óra, 59 perc és 40 másodperc alatt – teljesítette a maratoni távot, 42,2 kilométert.

A 34 éves olimpiai és világbajnok kenyai futó korábban a holdra szálláshoz hasonlította a kísérletet, és arról beszélt: amit megkísérel, az nem a versengésről, a győzelemről szól. Hanem a történelemcsinálásról.

AFP / APA / Herbert Neubauer

Kipchoge hiába teljesítette, amit eddig szinte lehetetlennek tartottak – két éve egyszer már megpróbálta, akkor nem sikerült neki –, eredménye nem számít hivatalos világrekordnak, mert nem hivalatos versenyen teljesítette. Az eseményt, amelyen a csúcsot futotta, az egyik brit energiaipari cég szponzorálta, s azon mindent úgy alakítottak, hogy sikerüljön elérnie a célját. A Praterben kijelölt, hosszan elnyújtott pályán futott, amelynek végein kényelmes fordítókat alakítottak ki. Előtte folyamatosan "nyulak", azaz iramfutók szaladtak, részben, hogy felfogják előle a menetszelet, részben, hogy biztosítsák: a kenyai sosem fut majd a szükségesnél lassabb kilométereket.

Mindez azonban nem lett volna elég Kipchogénak a saját, a tavalyi berlini maratonon futott világcsúcsa (2:01.40) megdöntéséhez: ahhoz nagy mértékben hozzájárult a cipője is, a Nike ZoomX Vaporfly Next%. A lábbelit – amely sokak szerint akkora előnyhöz juttatja a viselőjét, hogy, akárcsak az úszásban a cápadresszt, ezt is be kellene tiltani – magasabb talppal készítik, amely speciális habszivacsot, valamint egy szénszálas lemezt is rejt, ami egyfajta rugóként funkcionál.

AFP / Robert Szaniszlo

Kipchoge persze e segítség nélkül is rettentő gyors, és minden idők egyik legnagyobb maratonistája. Első felnőtt világbajnoki aranyát 2003-ban, 18 évesen nyerte 5 ezer méteren úgy, hogy meglepetésre sikerült maga mögé utasítania a később három olimpiai győzelmet szerző Kenenisa Bekelét is. Ugyanezen a távon egy évvel később ötkarikás bronzot nyert Athénban, négy évvel később, Pekingben pedig az ezüst jött össze. Amióta fellépett a maratoni távra, jószerivel verhetetlen. Csak az első nagy maratonját, a 2013-as berlinit nem sikerült megnyernie, az azt követő nyolcon nem talált legyőzőre, ahogy a riói olimpián sem. Tokióban pedig megkísérelheti megvédeni a címét, ami eddig csupán két legendás futónak, Abebe Bikilának (1960 és 1964) és Waldemar Cierpinskinek (1976 és 1980) sikerült.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

Vándor Éva Élet+Stílus

Aki 80 felett is a nyelvét nyújtja a hatalomnak

Jane Fonda az ősz hajú barátaival egy olyan időszakban adott pluszenergiákat a klímamozgalomnak, amikor a tinédzserek vették magukhoz a hatalmat. Idén megmutatta, hogy nyolcvan felett is igazán veszélyesek tudnak lenni a nők, és a lázadásnak nincs korhatára. Nekem 2019-ben ő volt az év embere.

Windisch Judit Itthon

Krusovszky Dénes: "Mintha fantomokká akarnánk változtatni magunkat"

Első regénye egyből közönségdíjas lett, mégsem tartja magát felkapott írónak Krusovszky Dénes, és egyelőre azt sem unja, hogy még mindig az Akik már nem leszünk sosemről kell beszélgetnie. A sztori végső soron olyan, mint egy gyűrű, egymásra rétegzett történetek versengenek a legemlékezetesebb pillanatokért. És miután számomra ez volt az elmúlt 10 év legerősebb regénye, nem volt kérdés, hogy az év embere nálam Krusovszky Dénes. Szubjektív bemutató helyett azonban jobbnak láttam egy interjút kérni a szerzővel, akitől csak egyet nem mertem megkérdezni: mit olvassak ezután.