A Coma Berenice-t az ókori görög idők óta külön csillagcsoportként ismerték. Eratoszthenész "Ariadné Haja" és "Berenice Haja"-ként is hivatkozik rá. Ptolemaiosz hajfürtként említette; mindazonáltal nem sorolta fel a 48 csillagkép között, amit az Oroszlán részének tekintett. A Coma Berenicet általában az Oroszlán farkán lévő bojtként, néha a Szűz részének tekintették.

Kronberg és kutatócsoportja a világ legnagyobb teleszkópját, a Puerto Rico-ban lévő Arecibo teleszkópot használta, összekapcsolva a Dominion asztrofizikai obszervatóriummal, vagyis összesen hét rádióteleszkóppal vizsgálták a világűrből érkező diffúz sugárzást. A galaxisok közti teret ugyanis még a csillagközi anyagnál is sokkal ritkább anyag tölti ki. Csekély sűrűsége ellenére összes tömege meghaladhatja a galaxisok fénylő anyagának tömegét. A tudósok azt akarták vizsgálni, hogy a galaxisok közötti térben léteznek-e hatalmas mágneses mezők, amelyek a részecskéket igen nagy sebességűre gyorsítják fel.

Az ilyen mágneses mezőket jelzi a szinkronsugárzás, vagyis az elektronok, amelyeket intergalaktikus mágneses mezők vesznek körül, rádiójeleket sugároznak, ezt nevezik szinkronsugárzásnak, amit a csillagászok megpróbáltak a teleszkópokkal befogni. A vizsgálat során fedezték fel a hatalmas, mágneses plazmafelhőt a Coma csillagképben. A felhő 600 millió fényévnyi átmérőjével nagyobb, mint a legtöbb ismert kozmikus struktúra.

A felfedezés számos kérdést vet föl az asztronómia számára - írja a portál, amely szerint alapvető kérdés: milyen mechanizmus révén keletkezik egy ilyen óriási objektum, amelynek formája egyetlen galaxiséval, vagy galaxis-halmazéval sem esik egybe.

A kutató elképzelése szerint a galaxisok központjában lévő fekete lyukak gravitációs energiájukat egy eddig még ismeretlen folyamat során igen gyors részecskékké alakítják át, és eközben keletkeznek a mágneses mezők is. Lehetséges, hogy az a mechanizmus a felelős az energiában elképesztően gazdag kozmikus sugárzásért is - írja a wissenschaft.de tudományos portál.