A Phoenix mintavevő lapátja a hét végén kiemelt ugyan egy rögöt a Mars fagyott talajából, és az olvasztókemence bejáratára helyezte, ám ezt követően kiderült: a TEGA (Thermal and Evolved Gas Analyzer) nevű berendezés szűrőszitáján nem fér át a mintadarab, vagyis olyan ez, mint amikor az ember torkán megakad a falat.

Az amerikai űrkutatási hivatal szakemberei ezért bevetették az úgynevezett rázogató műveletet: egy beépített mechanikai eszköz ugyanis képes megrezegtetni az olvasztókemence fölött lévő rácsot. Az első kísérletek eredménytelenek maradtak, végül a hetedik és már az utolsó elkeseredett nekifutásra sikerült megindítani az anyagbeáramlást a kemence tartályába. Így már lehetséges, hogy a fagyott talajt megolvasztva vizet nyerjen a szonda a további elemzésekre. A Phoenix működési elve ugyanis az, hogy a marsi talaj alatt meghúzódó jégből "kifacsart" vizet veszi alapos vizsgálat alá, és az összetevők alapján adhat választ arra a kérdésre, hogy a Marson volt-e valaha az élet kialakulására alkalmas víz.

A szakértők egyelőre nem találtak magyarázatot arra, hogy a göröngy végül is miért adta meg magát, de feltételezik: a felszínen való többnapos tartózkodás alatt némileg porhanyóssá vált, kissé összezsugorodott, és így már átfért a szita rácsán.

A tudományos program azonban néhánynapos késésbe került, és ez a Phoenix esetében nem elhanyagolható tényező. Ugyanis várhatóan már csak szűk három hónapja van arra, hogy ideális körülmények között végezze munkáját a Mars északi sarkvidékén, ahol még ennyi ideig tart a nyár. A sarki tél beálltával rendkívül hidegre fordul az időjárás, ráadásul ezt a marsi vidéket jóval kevesebb napfény éri majd, mint most, és emiatt a Phoenix napelemtáblái nagy valószínűséggel nem tudnak majd a berendezések működtetéséhez elegendő energiát biztosítani.