Hogy a C64 miért vált végül is kultusz-számítógéppé, annak több oka is van. A legvalószínűbb talán az, hogy a legjobban felépített és megkonstruált szerkezet volt a maga korában (annyira nem fagyott le, hogy például nem is volt rajta „reset” gomb, sem hasonló), valamint az, hogy a mai napig ez a gép a világ legsikeresebb és legnagyobb számban eladott otthoni számítógépe.  Persze már eljárt felette az idő, azonban a rajongóknak hála, napjainkban második fénykorát éli. Kapni azonban már nem lehet – de akkor hogyan lehetséges, hogy az net tele van (ingyenesen) letölthető C64-es játékok ezreivel?  Nos, a megoldás: az emulátorok.

Egy kattintás, és máris kész a (P)C64

Egy jó emulátor segítségével pillanatok alatt Commodore 64-est varázsolhatunk a PC-ből: a szórakozás garantált, hiszen egyik mai játék sem tudja visszaadni a régi klasszikusok hangulatát (a retró grafika és zene egyszerűen feledhetetlen). Nincs más dolgunk, mint letölteni az egyik legjobb emulátort, a Håkan Sundell által már több éve fejlesztgetett  CCS64 nevű ingyenes szoftvert, és máris egy eredeti (bizony „eredeti”, hogy pontosan miért, arról még szó lesz később) C64 boldog birtokosai lettünk. 

Miután megvan az emulátor, indulhat az időutazás - nem árt azonban, ha felkészülünk pár száz játékkal is: csak látogassunk el valamelyik C64 játékgyűjtő oldalra (a cikk alján találunk egy csomó linket), és töltsük le kedvenceinket. Mivel ezek a játékok már „abandonware” kategóriájúak (kereskedelmi forgalomban már nem kapható, sőt a legtöbb esetben a fejlesztő cég is megszűnt), letöltésük és használatuk ingyenes és legális. A letöltött játékok T64 vagy D64 kiterjesztésűek lesznek (pl. „missionimpossible.d64”), a T a „tape” azaz kazettás verziót jelenti, a D pedig a disk, azaz lemezes verziót. Lényegében mindegy, melyik verziót sikerül szereznünk, az emulátor mindkettőt gyorsan és egyszerűen beolvassa: csak tegyük a játékainkat egy tetszőleges könyvtárba, indítsuk el a CCS64-et, és máris indulhat a móka. 

Az emulátor elindítása után ugyanazt látjuk, mint amit anno a televízióra kapcsolt C64 bekapcsolásakor: bejön a Basic2.0, az üdvözlőképernyő, és a kurzor. Akinek volt régen C64-es gépe, az bizony most nosztalgiázhat: minden ugyanúgy működik mint az eredeti komputeren (az emulátor ugyanis egy az egyben leutánozza az eredeti 6502-es processzort, és a SID 6581/8581 hangkeltő chip-et) – ha akarjuk akár programocskákat is írhatunk Basic nyelven, akárcsak a hőskorban. 

Last Ninja a megunhatatlan klasszikus

Ha azonban csak játszani akarunk (naná!), akkor nyomjuk meg az F9-et, itt egy speciális menü fogad, ahol el tudunk navigálni az előzőleg letöltött játékainkhoz, csak klikkeljünk rajtuk (joystickkal vagy billentyűzettel, a kurzor gombok mozgatják a kurzort, az Enter pedig kattinás, egér ugyanis nincs a C64-ben) – és máris indul az eredeti C64-es játék. Az itt látható videó jól példázza, hogy egy C64 klasszikus (jelen esetben a „Last Ninja”) hangulata, képi és zenei világa bizony utánozhatatlan, ráadásul maga a játék is remek!

Az emulátor támogatja szinte az összes Windows kompatibilis joysticket, így magával a játékkal nem lesz problémánk, s hála a beépített SID emulációnak, a klasszikus C64-es zenéket is eredeti hangzásukban élvezhetjük.