A Dél-Kaliforniai Egyetem Agy- és Kreativitáskutató Intézetének szakemberei önként jelentkezők reakcióit vizsgálták az olyan valós életből vett történetekre, melyek az emberi erény és a tudás csodálatát váltották ki, illetve együttérzést a fizikai vagy társadalmi helyzet okozta fájdalommal.

A résztvevők agyi működéseinek vizsgálatából kiderült, hogy az emberek rendkívül gyorsan tudnak válogatni az információk között. A másodperc töredéke alatt képesek reagálni mások fizikai fájdalmára, ám az együttérzés és a csodálat – a két legfontosabb szociális érzelem, amely emberré tesz bennünket – kialakulásához sokkal több időre van szükség.

A résztvevőknek 6-8 másodperc kellett az erényeket és fájdalmakat felvonultató történetek teljes feldolgozásához, ám ha egyszer feltámadt bennük az érzelem ezek irányába, akkor az sokkal tovább tartott, mint a mások fizikai fájdalmára adott reakció – derült ki a tanulmányból, mely a jövő héten jelenik meg az Amerikai Tudományos Akadémia lapjának (PNAS) online változatában.

A digitális média eltérítheti az embereket az olyan hagyományos tevékenységektől, mint a könyvolvasás, vagy a barátokkal való találkozás, melyek egykor a morális értékek elsajátításáért voltak „felelősek”, és amelyek helyébe mára beléptek a hírfolyamok és a sebesen működő internetes közösségi oldalak. Mire az agyunk teljesen felfogna és reagálna egy szenvedésről szóló történetre, addigra már fel is bukkant egy újabb hír, vagy egy frissítés a Twitteren. „Meg kell értenünk, hogy a társadalmi érintkezés miként formálja a test és az agy közötti interakciókat, hogy erős morális iránytűvel rendelkező állampolgárokat nevelhessünk” – idézte a kutatócsoport egyik tagját, Mary Helen Immordino-Yangot a The Daily Telegraph brit napilap honlapja (www.telegraph.co.uk).  

A gyermekek sérülékenyebbek ilyen szempontból, hiszen az agyuk még fejlődik. „Mikor a dolgok túl gyorsan történnek, megeshet, hogy egyáltalán nem tapasztaljuk meg azt az érzelmet, melyet mások lélektani helyzete válthat ki, és ez komoly hatással lehet az erkölcseinkre... A mások szociális- és lelkiállapotára vonatkozó morális döntéshozatalunkhoz megfelelő időre és mérlegelésre van szükségünk” – magyarázta Immordino-Yang.