Az átlag 4000 méter magas fennsík, amelyet „a világ tetejének” is neveznek, Kína délnyugati részén található, ahol a rendkívüli hideg és a levegő alacsony oxigéntartalma is megnehezíti az életfeltételeket.

Csao Mien, a Kínai Tudományos Akadémia kunmingi zoológiai intézetének kutatója elmondta: a paleolitikumból származó kőszerszámok, amelyeket az elmúlt években találtak a térségben, a régészekben megerősítették azt a meggyőződést, hogy a fennsíkon akár 30 ezer évvel ezelőtt is élhettek már emberi lények.

Ám a késői kőkorszakban, mintegy 23 ezer éve erőteljes hőmérséklet-csökkenés következett be a Földön, és ennek következtében sok faj kihalt. „A tudósok között heves vita alakult ki arról, hogy a modern emberek a fennsíkon képesek voltak-e a túlélésre a kedvezőtlen körülmények között” – mondta el az antropológusnő.

Csang Ja-ping, a kunmingi intézet igazgatója vezetésével három éve jött létre az a genetikai kutatócsoport, amelynek Csao és egy német kutató is tagja. 680 genetikai struktúrából gyűjtöttek be genom-mintát tibetiektől, több olyan, tibetiek által lakott területről, mint Tibet, Kanszu, Szecsuán és Jünnan tartomány, ezek közül 388 minta származott magából Tibetből.

„Eredményeink, amelyek a minták mitochondriális DNS genom változásainak elemzésére alapozódnak, megerősítik, hogy a tibeti anyaági – matrilineáris – összetevők nagy többsége a mai Észak-Kína területéről érkezett epipaleolitikus és neolitikus (a kőkorszak utolsó szakaszaiban élt) bevándorlókra vezetheti vissza őseit, azaz mintegy 10 ezer évre. Ez egybevág korábbi tanulmányainkkal” – mondta Csao.

A genetikai kutatásban a mitochondriális DNS a származást az anyaági vonalon teszi követhetővé sok faj esetében akár sok száz nemzedéken át. „Egy másik fontos felfedezés az volt, hogy a kutatók azonosítottak egy ritka haplocsoportot, az M16-ot.” A genetikában ezek a csoportok alkalmasak arra, hogy belőlük az emberi lények származására következtessenek vissza.

„A tibeti matrilineáris összetevőktől eltérően, amelyeket közvetlenül észak-kínai bevándorlóktól örököltek, az M16 közvetlenül a modern eurázsiaiak genetikai komponenseiből ered” – mondta el Csao. „Különböző genetikai dátumozási módszerek szerint az M16 legalább 21 ezer évvel ezelőtt jött létre” – tette hozzá. „Szinte kizárólagos jelenléte a tibeti lakosságban és ez a régi eredet azt sejteti, hogy az M16 jelentheti a fennsík késő kőkorszaki lakóira utaló genetikai relikviákat”. Az archeológusnő szerint ezek a kutatási eredmények viszonylag világos választ adnak arra, hogy mikor telepedett le sikeresen a modern ember a Csinghaj-Tibet fennsíkon.

A régészek paleolitikus emberi kéz- és lábnyomokat fedeztek fel Lhásza közelében, a fennsíik szívében, és megállapították, hogy kb. 20 600 - 21 700 évvel ezelőtt keletkeztek. A leletek kora nagyjából megfelel az M16-énak, ez bizonyos fokig alátámasztja a genetikai kutatás eredményeit.

A kínai kutatók eredményeit összefoglaló cikket hamarosan közölni fogja a vezető amerikai tudományos folyóirat, a Proceedings of the National Academy of Sciences.