Egy újabb ügyvéd Budapesten

Rassay Károly nemzetgyűlési képviselő június 4-én kezdte meg ügyvédi gyakorlatát Budapesten. Rassay korábban Zentán volt ügyvéd, majd rövid ideig politikai államtitkár volt a Huszár-kormányban (1919 novemberétől 1920 márciusáig). Rassay később megalapítja a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártot (1921-ben), több merényletet is megkísérelnek majd ellene, miután ellenzi a fehérterrort. (A vörös terrort is ellenezte.) Rassayt a németek 1944-ben Mauthausenbe hurcolják. Később Rákosiék kitelepítik, 1958-ban hal meg.

Négyes rendekbe szerveződnek a tüntetők

Még mindig a millenniumi emlékműnél várakoznak a tüntetők, négyes rendekbe sorakoznak, hogy fél tízkor elinduljanak a Bazilika felé.

Hamarosan összeül a közélelmezési tanács

Kilencre tervezik az ülést a Közélelmézési Tanácsban. A miniszter, Szabó István is részt vesz az 1920. június 4-ei ülésen. (1918 után Magyarországon súlyos gondok voltak a lakosság élelmezésével, a fűtéshez is csak nehezen sikerült biztosítani a szenet, és más alapvető cikkek is hiányoztak. Az antant főhatalmak tanácskozásain időnként arról tárgyaltak, hogy az akkor már szerb megszállás alatt lévő Bácskából szállítsanak-e gabonát Magyarországra. Hoover - későbbi amerikai elnök pártolta e megoldást korábban - erről a 2010. június 2-ai Trianon-konferencián esett szó a Politikatörténeti Intézetben. A békeszerződés aláírása azért is volt fontos tehát Magyarországnak, hogy végre meginduljon a "normális kereskedelmi forgalom" a szomszédos országokkal.)

Gyülekezés az Árpád-szobornál

Reggel fél kilenctől kezdenek gyülekezni az ezeréves emlékműnél, a mai Hősök terén, az Árpád-emlékműnél a menekültek éskiüldözöttek. Néma felvonulással fognak tiltakozni a trianoni békeszerződés aláírása ellen. (1918 után - különböző becslések szerint - 350-425 ezer menekült érkezett az elcsatolt területekről a mai Magyarországra. Egy részük még évekkel később is vagonokban vagy barakklakásokban élt.)

Harcias vezércikk a Pesti Naplóban

A Pesti Napló vezércikke június 4 reggelén harcias: "Június 4-én olyan békét kényszerítettek ránk volt ellenségeink, amely országunkat feldarabolja és a megmaradt kis Magyarországot gazdaságilag halálra ítéli. Nyugodtan mondjuk, nem az ezeréves Magyarország hal meg ezen a napon. Ezen a napon csak egy béke születik meg, amely egyetlen lépést nem fog tudni tenni az élet országútján és amely egyetlen lélegzetet sem fog tudni venni az élet friss levegőjéből."

A cikk így zárul: "Az ezeréves Magyarország azonban június 5-én és azon túl is élni fog, szuronyvonalak elzárhatják tőlünk ideiglenesen testvéreinket, ezek a vonalak mihamar el fognak olvadni, Szent István koronájának valamennyi köve ismét ragyogni fog, s 1920. június 4-ike nem lesz egyéb, mint egy rút emlék."

A Pesti Hírlap a franciák jóindulatában bízik

"Az aláírás nem belenyugvás. Ezzel tisztában van az entente tanácsa is, különben Millerand miniszterelnök nem helyezte volna kilátásba a békeszerződés aláírása előtt a határok kiigazítását az igazság elvei szerint" - írja reggeli vezércikkében a Pesti Hírlap június 4-én, 1920-ban.

A cikk szerint "Nagy ellenségeink érezték az ellenünk elkövetett békeszerződés igazságtalanságait; de kis szövetségeseikkel kötött szerződéseikben, tájékozatlanságból s félrevezetve, előzetesen már lekötötték magukat; ezért azt a jogi formulát eszelték ki, hogy most formálisan aláíratják a szerződést, de revízióra rögtön megjelölik első fórumnak a jóvátételi bizottságot s másodiknak a népszövetséget. Ezeket az 'enyhítő körülményeket' előre kell bocsátani azon a szomorú napon, amikor a kormány képviselője Versaillesban aláírja a békeszerződést."