A tüskés békagyík (Phrynosoma cornutum) táplálékának zömét a rendkívül mérgező vörös aratóhangya (Pogonomyrmex barbatus) teszi ki. Ezeket élve nyeli le, majd nyelőcsövében nyálkaréteggel vonja be, hogy ártalmatlanítsa.

A mini-dinónak számtalan ellensége akad - ragadozómadarak, kígyók, kutyák. Lapos teste és páncélzata jól álcázza, de mindemellett rendkívül jól képes felmérni, mi jelenthet veszélyt rá - számoltak be a biológusok az Ethology című szaklapban.

A kutatók 45 békagyíkot fogtak be, és megvizsgálták, mikor kezdenek menekülni. Az első támadásnál 130 centiméter távolságnál, az ismétléseknél két méternél vették fel a nyúlcipőt a hüllők. Azt is meg tudták ítélni, hogy a feléjük közeledő ember nézte-e őket, vagy sem. A biológusok ebből arra következtettek, hogy képesek pontosan felmérni a veszély mértékét - írja a Der Standard című osztrák lap.
 
Legvégső esetben még mindig marad két módszer a tüskés békagyík tarsolyában. Szemükön keresztül képesek mérgező vérüket - amelyet valószínűleg a hangyadiétának köszönhetnek - szemeiken át támadójukra lövellni. Ennek mértéke akár testtömegük két százalékát is elérheti, és különösen kutyák esetében hatékony.

Amennyiben ez sem segít, és a ragadozó szájában landol, a gyík beveti legvégső fegyverét: fejének egy rándításával szarvait beledöfi ellensége szájpadlásába.