Carolyn Steel – építész, food urbanist: Sitopia – az étel mint gondolat

A városi civilizáció paradoxona: nem érdemes gazdálkodni város nélkül, gazdálkodás nélkül nincs város.

Az ókorban piactér köré épültek a városok, központi irányítás mellett. Az élelmiszerellátás politikai ellenőrzése veszélyes és kockázatos dolog volt, és az ma is. Londonba pl. bemehetnek (bemehettek) az óceánjáró hajók, így távoli tájak étkeit is ehették a londoniak, ugyanakkor Párizsba csak a folyami bárkák tudtak behajózni, ezért csak a közvetlen környék élemiszereit ehették az emberek.

A piactér mai megfelelője a szupermarket. Ma az Egyesült Királyságban a Tesco városrendező erő, és valószínűleg így van ez máshol is.

Olcsó élelmiszer nincs, maximum továbbhárított költség. Ha az esőerdő kiírtását is beleszámítjuk, akkor egy amerikai hamburger ára nem 2, hanem 200 dollár kellene, hogy legyen.

Csányi Vilmos – etológus: A hiedelmek természete

1999-ben csillagot is elneveztek róla a Nagy kutya csillagképben.

Az embert az állatvilágtól az különbözteti meg, hogy kialakítottuk a KÖZÖSSÉG-et. Szeretünk közös akciókat végezni, közös szociális konstrukciókban részt venni, végül az emberi nyelv megjelenésével kialakultak a közös hiedelmek. Ha ezek működnek egy közösségben, akkor megjelenik a közösségnek alárendelt hűség.
Milyen közösségekről lehet szó? Egy párkapcsolat is lehet közösség, igazak rá a fenti megállapítások - hűségesek vagyunk egymáshoz. De bármilyen más közösségről lehet szó.

A közös hiedelmek

Az emberi agynak megjelent az absztrakciós képessége: azt elgondolni, hogy én egy olyan közösség tagja vagyok, amely előttem évezredekkel már volt, és utának évezredekkel is lesz, absztrakciós képességet kíván.

A hiedelem: gondolat. Ide tartozik minden, amit a környezetünkrő gondolunk: az állatvilágról, a szomszédunkról, a világról, a történelemről, stb. A hiedelmek nagyon fontosak voltak az ősi közösségek idejében, de fontosak ma is. Anno fontos hiedelem volt pl. hogy ne egyél egy bizonyos gombát, mert hascsikarást okoz. Ez régen egy fontos hiedelem volt.

Egy antropológus konferencián egy fiatal professzor elmesélte, hogy a párjával közösen főznek. A lány úgy süti a húst, hogy levág egy darabot a nagy húsból, mellé teszi és úgy süti meg. Amikor megkérdezte a lányt, miért így csinálja, az csak annyit tudott mondani, hogy az anyja mindig így csinálta. Megkérdezték a kedves mamát, aki továbbküldte őket a még élő nagymamához. A nagyi elmosolyodott, és azt mondta: kicsi volt a tepsim, és a hús csak így fért bele.

A hiedelem rendszerek: a vallások, a tudomány, a filozófiák, az ideológiák, a politika a mindennapi gyakorlatot befolyásolják.

A hiedelmek kialakulása során azok nagyon gyakran "felhabzanak" (a húst le kell vágni, mert kicsi a sütő), majd a generációk átalakulása során más következtetés ragad a hiedelemre, ami nem befolyásolja a gyakorlatot (a hús úgy is megsül, ha levágnak egy darabot). Ilyen például, ahogy a vérszívó denevérekből kialakult a vámpírok hiedelme.

Sok egyéni hiedelem is van (pl a rákot meg lehet gyógyítani), amelyek már nem kötődnek közösséghez, és így komoly hiedelem-káosz keletkezett. Ez a folyamatos habzás eredménye.

VIP vendég

A mellettem lévő - foglalt - páholyban hallgatja a TEDxDanubia konferenciát Eleni Tsakopoulos Kounalakis, az USA budapesti nagykövete férjével együtt.

Vége az első felvonásnak

Folytatás egy óra múlva.

Lakshmi Pratury – a TEDIndia 2009 és az INK házigazdája: Mit tanulhat a Nyugat a Kelettől?

Indiában nőtt fel, az USA-ban járt egyetemre. Másfél éve ment vissza Indiába.

Indiában sok új építkezés folyik, az építtető sokat áldozott az épületére, egy ún. High Tech parkban, ahol az olasz márványt csúnyán fugázták ki, nem voltak vonalban, nem volt pontosan megépítve. Közben kiderült, hogy a munkás, aki fugázott, egy falusi bungalóban élt, és ő annak is örült, hogy a fugával összekötötte a két márványt, nem a tökéletesség volt a szempont. Komoly lehetőséget látok abban, hogy Indiában pl. az építőiparban olyan készségeket tanítsunk, amelyek a nyugati világban evidensnek számítanak.

Amit ebből megértettem: vannak olyan cégek, amelyek a gyengeségekből erősséget tudnak csinálni - meséli. Például volt egy vállalkozásom, ahol leginkább fiatalok dolgozak. Egy állásinterjún, amikor a bérekről volt szó, egy fiatal elmondta, hogy neki elég lenne az ajánlott fizetés, de a családjának magasabb az elvárása. Rájöttünk arra, hogy ha ennél a cégnél évente egyszer beengedjük a szülőket egy napra, akik együtt ünneplik a gyerekeik sikerét, a dolgozók motivációja hatalmasat növekszik. Pedig milyen egyszerű dologról volt csak szó.

Mottója: az életet nem úgy kell mérni, hogy hányszor vettünk levegőt, hanem hogy hány olyan pillanatot éltünk meg, amikor elállt a lélegzetünk.

Csermely Péter – biokémikus, hálózatkutató: A tehetség taoja

A Génius program megálmodója és alapítója, a Köztársasági elnök mellett '08-'10 között működő Bölcsek Tanácsának tagja.
Ma több tehetségre van szükség, mint korábban, mert például túlnépesedünk, és felhasználtuk a föld erőforrásainak nagy részét - véli. Vagy például gyorsan kell reagálnunk az információs világ változásaira, amihez szintén tehetség kell.

A kreativitás nem mindig hasznos: pl. ha a taxis, aki idehozta, tehetséges lenne, már Bécsben volna, ami szép, de ma nem hasznos, mert itt van TED konferencia - meséli.

A kreativitást soha nem szabad leállítani. A metrón utaztam nemrég, és egy öt év körüli kisfiút láttam, aki azt mondta az anyukájának, hogy ő meg tudja fogni a fogantyút. Persze nem érte el, de ő egy képzeletbeli fogantyút fogott. Az anyukája máshogy látta, ő azt gondolta, hogy a gyerek egy utastársa hóna alatt markolászik, igen kellemetlenül érezte magát, és nyilván leállította, amivel korlátozta a gyerek kreativitását. De ha nem leállítja, hanem átirányítja a gyerek kreativitását, akkor a gyerek legközelebb is használni akarja majd, és folyamatosan fejlődik.

Tanácsai:
1. Merjünk játszani!
2. Engedjük el az első ötletet, hogy a legjobbat ki tudjuk hozni!
3. Vegyük igénybe a hálózatok támogatását!

Az előadó Szingapúrban ellátogatott egy templomba, ahol egy hatalmas forgó oszlop található. Ezt sokkal gyorsabban nem lehet az eredetinél forgatni, de a mi kis erőnk ugyanakkor elengedhetetlen a folyamatos mozgáshoz. És ez a kis erő a mi kis tehetségünk.

Keren Hanan – zongoraművész, festő: A zene színe

Beethowen Holdfény szonátájával kezd, zongorán maga játssza, és mutatja a hasonló című festményét is. Festőként megragadja a lényegét egy zenei műnek, és színekkel, formákkal, mozdulatokkal fejezi ki a zene által kiváltott belső érzéseit. Fantázia B hangnemben című festményét mutatja, B-moll hangnemben mutat hozzá zenét.

Nehéz dolga van a tudósítónak, amikor képet és zenét kell szövegben visszaadnia. De az olvasónak el kell hinnie: a kép és a zene egységben van hangulatilag. A képeken semmi forma nem fedezhető fel, a festmények rétegei, és a színek váltakozásának erőssége és sebessége utal a zenek mű jellegére.

Julian Treasure – hang-építész: Tudatos hallás

A hangépítész, író, zenész és publicista szerint két output kommunikációs tevékenységünk van, amelyből a fontosabb a hallgatás. A kommunikációs időnk 60 százalékát hallgatással töltjük, de ez nem hatékony, négy szóból csak hármat fogunk fel.

Agyunk először megpróbálja a jeleket kiszűrni a csatornából, majd kiszűri a zajt. Ezt követően agyunk szűrőket alkalmaz: kultúra, nyelv, értékek. Nem mindig az igazságot halljuk!

Ma az emberek soha nem odafigyelve hallgatnak - ma nincs szükség a figyelő odafigyelésre. Így nem meglepő, hogy sokan fülhallgatót használnak. A modern világban elveszítjük az odafigyelő-képességünket, és egyre kevésbé halljuk meg a halkan mondott dolgokat. Hallgassunk azért, hogy élhessünk.

Freund Tamás – agykutató: Agyhullámok és szuperpolipok

Freund Tamás világhírű agykutató, aki nemrég harmadmagával megkapta az európai "agydíjat".

Agyunk megismerése korunk legnagyobb kihívása - kezdte előadását. Az emberi agy rengeteg idősíkban képes párhuzamosan dolgozni, emiatt nőtt meg több négyzetméterre az agykéreg felszíne. Ez csak összetekerve, összegyűrve fér el a koponyában.

Az agykutatók nagy kérdése, hogy a szerkezet hogyan jósolja meg a működést. Az idegsejtek egyaránt kapnak és adnak is információkat, elektromos impulzusok formájában. Két sejt kapcsolatát szinapszisnak nevezzük, ezek a memória alapegységei. Ezek nem állandó erősségűek, képesek elgyengülni, vagy megerősödni. Az idegsejtek működését ún. gátló sejtek szinkronizálják. Ezek működését további pacemaker sejtek, szuperpolipok hangolják össze.

A szuperpolipok, bár kevesen vannak, de rendkívül hatékonyan befolyásolják az agyi tevékenységet - érzelmekről, motivációkról, belső világunkról szállítanak információt. Magunknak kell megteremteni az igényt a belső világunk bevonására, felfedezésére.