Csi Tun-vu (Qi Dunwu) és Vej Fu-ven (Wei Fuwen), a pekingi székhelyű Kínai Tudományos Akadémia zoológusai a kínai Liangszan-hegységben mérték fel az óriáspandák mozgáskörzeteit transzektes módszerrel, az állatok észlelése, illetve fellelt ürülékük alapján. Az ürülék DNS-tartalmát vizsgálva a kutatók meg tudták határozni az állatok nemét.

Az óriáspanda magányosan él, élőhelye pedig jócskán feldarabolódott az elmúlt évtizedekben. Túléléséhez 1500 m feletti, bambuszban gazdag erdőre van szüksége. A magas hegycsúcsokon már nincs bambusz, az alacsonyabb vidékeken az ember jelenléte szab határt életterének.

Az élőhellyel szembeni igények nemek közti eltéréséről eddig nem volt tudomása a szakembereknek. Most kiderült, hogy a nőstények élőhelye a magasan fekvő tűlevelű és kevert erdőkre, valamint a régmúltban kivágott erdőkre korlátozódik. A kedvelt élőhelyek tíz-húsz százalékos lejtőkön helyezkednek el.

E területek jobb feltételeket nyújtanak a bocsok felneveléséhez. A nőstények igen válogatósak a vackuk helyét illetően, gyakran kétszáz évnél idősebb fenyvesekre esik a választásuk. A frissen kivágott erdőket tehát nagy valószínűséggel nem fogadják el - írják a kutatók a Journal of Zoology című szaklapban a BBC hírportálja szerint.

A hímek ezzel szemben nagyobb területeket járnak be, számos nőstény mozgáskörzetét átfedve. A nemek közti eltérést, különös tekintettel a nőstények szűkebb élőhely-preferenciájára a kutatók szerint figyelembe kell venni az óriáspanda védelmére tett intézkedések, például a visszatelepítések során.

A nőstényeket az eredmények alapján nagyobb valószínűséggel érinti az élőhelyek csökkenése és az erdők kizsákmányolása. Az utak ugyanakkor nincsenek akkora hatással a pandák mozgására, mint azt korában hitték. A nőstényeket sokszor a területeket keresztül-kasul átszelő elhagyott favágóutak mentén látták, a hímek pedig előszeretettel tartózkodtak a járművek által használt utak közelében.