Steve Jobsot a digitális forradalmár mítosza lengi körül: a szülei garázsában indított kisvállalkozást a világ legértékesebb cégévé fejlesztette - írja Isacsson a Time cikkében. Bár saját maga nem sok mindent talált fel, mesterien ötvözte a jó ötletet, a művészetet és a technológiát - a jövő trendjét diktálva. A grafikus interfész erejét felismerve tervezte a Macet, ahogy a Xeroxnak soha nem sikerült, kitalálta az iPodot, az „ezer dal a zsebedben” érzést ajándékozva a tulajdonosainak, ahogy a Sony soha nem volt képes, pedig rendelkezésére állt minden eszköz és a hatalmas történelmi öröksége is. Egyes vezetők innovatívak, mert jó érzékkel látják a nagy képet, mások mesteriek a részletek kidolgozásában. Jobs mindkettőben zseniális volt - és könyörtelen.

Ennek eredményeképpen hat iparágat forradalmasított: a személyi számítógépek, az animációs filmek, a zene, a telefon, a táblagépek és a digitális kiadás területét. Lehet, hogy még hozzá lehetne venni a kiskereskedelmi üzletlánc rendszert is, bár ezt nem igazán forradalmasította, de újragondolta. Útja során nem csak a gyártott termékeket alakította át, de miután másodszor is nekilátott, a céget kreatív tervezőkkel, mérnökökkel, fenegyerekkel erősítette, akik képesek voltak véghez vinni az elképzeléseit.

Így lett Jobs korunk egyik legnagyobb üzleti vezetője, akire nagy valószínűséggel egy évszázad múlva is emlékezni fognak. A történelem egyenesen Edison és Ford mellé helyezi majd a pantheonban. Kortársai közül senki nem fogható hozzá: a termékeket teljesen újszerűvé tette, egyesítve a költészet és a processzorok erejét.

Vele dolgozni kíméletlen volt, nyugtalanító és inspiráló, ezért is érte el, hogy az Apple a világ legértékesebb cége legyen. 

Képes volt dizájnt, érzékenységét és perfekcionizmust vinni a cégbe, és képzeletet, aminek köszönhetően a cég még évtizedek múlva is virágzik majd, egyesítve művészetet és a technológiát.

2004 nyarának elején felhívott. Végtelenül barátságos velem az évek során, pörgős és intenzív, különösen, ha új terméket mutattak be, és azt akarta, hogy címlapsztori legyen a Time magazinban, vagy tudósítson róla a CNN, ahol dolgoztam. De most, hogy már nem dolgoztam egyik helyen sem, nemigen hallottam róla. Beszélgettünk egy kicsit az Aspen Intézetről, amihez nemrég csatlakozott, meghívtam, hogy tartson előadást a nyári egyetemen Coloradóban. Azt válaszolta, örömmel jönne, de nem akart színpadra állni. Inkább sétálni szeretett volna velem egyet, hogy beszélgethessünk.

Ez egy kicsit furcsának tűnt. Akkor még nem tudtam, hogy a hosszú séta volt a bevett módszere, ha komoly beszélgetésre akart sort keríteni. Kiderült, azt szerette volna, ha életrajzot írok róla. Én nemrég jelentettem meg egy életrajzot Benjamin Franklinről, és éppen Albert Einsteinét írtam, és az én első reakcióm az volt, félig tréfásan, hogy ő vajon úgy látja-e magát, mint aki jól beleillik ebbe a sorba. Azt hittem, még mindig a karrierje közepén jár, még kerülhet a csúcsra és a mélybe is, ezért hezitáltam. Nem most, mondtam. Talán egy-két évtized múlva, amikor nyugdíjba vonulsz.

De később rájöttem, hogy közvetlenül azelőtt hívott, hogy először megoperálták rákkal. Végignézve csatáját a betegséggel, amit félelmetes intenzitással kevert elképesztő idealizmussal vívott, rájöttem, milyen mélységei vannak a személyiségének - és ezt mind beépítette a termékeibe is.

Szenvedélye, perfekcionizmusa, démonjai, vágyai, művészete, ördöngössége és kontrollmániája az üzleti filozófiája része, ezért úgy döntöttem, megpróbálom megírni a történetét, kreativitásának bizonyítékát.

Az egységes mező elmélete, amely összefonja Jobs személyiségét és termékeit, a leglényegesebb vonásával kezdődik: az intenzitásával. Ez már a középiskolában is nyilvánvaló volt. Akkor kezdte egész életen át tartó kísérletezéseit kényszeres diétáival - általában csak gyümölcsöt és zöldséget evett -, hogy karcsú és feszes legyen, mint egy kis angol agár. Megtanulta, hogy nézzen rezzenéstelenül az emberek szemébe, és tökéletesítette a hosszú csendekkel megtört gyors beszéd staccatóinak művészetét.

Ez az intenzitás táplálta kettős világnézetét is. A munkatársai hősök voltak vagy seggfejek, néha egyik, máskor a másik, ez változhatott egyetlen napon belül is. Ugyanez igaz volt a termékekre, ötletekre, még az ételre is: valami vagy a valaha kitalált legjobb dolog, vagy teljesen szar. Képes volt megkóstolni két avokádót, ami közönséges halandók számára teljesen egyforma volt, de ő kijelentette, hogy az egyik a legfantasztikusabb, amit valaha is termesztettek, a másik pedig ehetetlen.

Művészként látta magát, szenvedélye volt a dizájn. Amikor az eredeti Macintosht építette az 1980-as években, ragaszkodott ahhoz, hogy a dizájn koncepció "barátságosabb" legyen, ami a hardvermérnökök számára teljesen idegen volt abban az időben. Az ő megoldásával a Mac emberi arcot kapott, és mivel magasra tette a lécet, még csak nem is egy neandervölgyi arcát.

Ösztönösen megértette a jeleket, melyeket a megfelelő tervezés ad. Amikor a dizájner segítőtársával, Jony Ive-vel az első iMacet építették 1998-ban, Ive úgy döntött, a tetejére fogantyút kellene tenni. Játékos ötlet volt, nem sok jelentése volt és a működés szempontjából lényegtelen. Asztali számítógép volt, nem sok ember szándékozott a fogantyút használni. De azt sugározta, hogy nem kell félni a géptől, meg lehet érinteni, engedni fogja. A mérnökök azt kifogásolták, mondván, megnövelné a költségeket, de Jobs elrendelte, hogy valósítsák meg.

Állandóan a tökéletességre törekedett, szívvel-lélekkel elköteleződött az Apple iránt, kényszeresen ellenőrzött minden egyes terméket, amit gyártottak.

Sokan - hackerek, vagy csak hobbiból - szerették módosítani, személyre szabni, feltörni a dolgokat a számítógépen. Jobs számára ez annyit jelentett, veszélyeztetik a zökkenőmentes végfelhasználói élményt.

Eredeti partnere, Steve Wozniak, aki a szíve mélyén hacker volt, nem értett vele egyet. Azt akarta, hogy nyolc bemenet legyen az Apple II-n, hogy a felhasználók kedvükre csatlakoztathassanak kisebb áramköröket, perifériákat. Jobs vonakodva beleegyezett. De néhány évvel később, amikor megépítette a Macintosht, Jobs már a saját feje után ment. Nem voltak extra bemenetek vagy portok, sőt, speciális csavarokat használtak, hogy hobbiból senki ne tudja felnyitni és módosítani a gépet.

Jobs kontrollmániája azt is jelentette, hogy kiütést kapott, vagy még rosszabbat, ha a gondosan tervezett, nagyszerű Apple szoftver egy másik cég gagyi hardverén futott, és allergiás lett a gondolatra is, hogy jóvá nem hagyott alkalmazások és tartalmak szennyezik be az ő tökéletes Apple-eszközét. Képessége, hogy egyetlen egységes rendszerbe integrálja a hardvert, a szoftvert és tartalmat, lehetővé tette, hogy a végletekig leegyszerűsítse a rendszert. A csillagász Johannes Kepler mondta, hogy a természet kedveli az egyszerűséget és az egységességet. Így volt ezzel Steve Jobs is.

Ez vezetett ahhoz, hogy Jobs elrendelte: a Macintosh operációs rendszer nem áll semmilyen más cég hardverének rendelkezésre. A Microsoft pontosan ellentétes  stratégiát követ, a Windows operációs rendszer széles körben licencelhető. Nem a világ legelegánsabb számítógépei jönnek így létre, de most a Microsoft uralja az operációs rendszerek világát. Miután az Apple piaci részesedése kevesebb, mint 5 százalékra zsugorodott, a Microsoft megközelítését nyilvánították győztesnek a személyi számítógépek világában.

Hosszabb távon azonban van néhány előnye a Jobs-modellnek is. Mivel ragaszkodott a teljes integrációhoz, a 2000-es évek elején, a digitális hub stratégia fejlesztésekor könnyedén lehetővé vált az asztali számítógép összekapcsolása a különböző hordozható eszközökkel, zökkenőmentesen képesek voltak kezelni a digitális tartalmakat. Az iPod például zárt és szorosan integrált rendszer része. Az Apple iTunes szoftverrel lehetett letölteni tartalmat az iTunes Store-ból. Az eredmény az lett, hogy az iPod, ahogy később az iPhone és azt követően az iPad, elegáns megoldást kínált, olyan felhasználói élményt, amit a konkurens cégek nem.

Jobs integrált megközelítésének is van igazságmagja. "Mi ezt nem azért csináljuk, mert kontrollmániások vagyunk" - magyarázta. "Hanem azért, mert azt szeretnénk, hogy nagyszerűek legyenek a termékek, mert érdekel minket a felhasználó, és mert szeretjük vállalni a felelősséget az egész élményért. Inkább, mint hogy szart gyártsunk, mint mások." Úgy érezte, szolgáltatást nyújt az embereknek. „Elfoglaltak, csinálják, amihez a legjobban értenek, és azt akarják, hogy mi is azt csináljuk, amihez a legjobban értünk. Egy rohanás az életük, van más dolguk, mint azon gondolkodni, hogyan lehet integrálni a számítógépet és az eszközöket. "

Egy olyan világban, amely tele van fertőzött eszközökkel, összetákolt szoftverekkel, érthetetlen hibaüzenetekkel és bosszantó felhasználói felületekkel, Jobs ragaszkodása az integrált megközelítéshez elképesztő termékhez és egyedülálló felhasználói élményhez vezetett.

Az Apple-termékek használata hasonló  lehet ahhoz, mint amikor az ember a kiotói zen-kertek egyikében sétál, amit Steve Jobs annyira szeretett. Egyetlen élményt sem áldoztak fel a nyitottság oltárán, nem hagyták, hogy ezer virág virágozzon egyszerre. Néha jó egy kontrollmániákusra bízni magunkat.

Néhány héttel ezelőtt, utoljára meglátogattam Jobst a Palo Alto-i házában.  Az egyik földszinti hálószobába költözött át, mert túl gyenge volt ahhoz, hogy fel-le lépcsőzzön. Fájdalmai voltak, de az elméje még mindig éles, és a humora élénk. Beszéltünk a gyerekkoráról, adott nekem néhány képet az apjáról és a családjáról, hogy használjam az életrajzi könyvben. Író létemre tárgyilagos vagyok, mégis hullámokban öntött el a szomorúság, amikor megpróbáltam elbúcsúzni.

Hogy elkendőzzem az érzelmeimet, megkérdeztem valamit, ami addig rejtély volt számomra. Általában olyan visszafogott volt, miért lett egyszerre lelkes a közel ötven interjú és beszélgetés során a két év alatt, miért nyílt meg a könyv számára? "Szerettem volna, ha a gyerekeim tudják, ki vagyok" - mondta. "Nem voltam mindig ott nekik, és azt akartam, hogy tudják, mit és miért csináltam."

Isaacson könyve bestseller lett az Amazonon nem sokkal az után, hogy elő lehetett rendelni. Walter  Isaacson az elhunyt Apple-vezérrel közösen írta meg Steve Jobs önéletrajzát. A Steve Jobs című könyv november 21-én jelenik meg Magyarországon a HVG Könyvek gondozásában.

A cikk eredetije angolul a Time-előfizetők számára elérhető.