Létfontosságú szervek kicserélése az eredeti „meghibásodása” esetén, majd tovább élni, mintha mi sem történt volna. Eddig a tudományos-fantasztikus fikciók világába tartoztak az ehhez hasonló történetek, ám belátható időn belül mindez a mindennapokban is megtörténhet, miután az élő szövetek előállításáért felelős eljárás, a tissue engineering, azaz „szövetszabászat” eljut idáig robbanásszerű fejlődése során. Ebből a fejlődésből magyar tudósok is alaposan kiveszik a részüket.

Forradalmi változást hozhat a szövetszabászat

Szervtranszplantációra persze most is lehetőség nyílik, ám a valóban rászorulók csupán töredéke kaphatja meg az életmentő új szívet, vesét, nem beszélve az igen nehéz máj-, avagy tüdőtranszplantációról. Az életmentő eljárások során jelentős korlátot jelent a megfelelő donorok hiánya, és amennyiben sikeres is volt a műtét, a betegnek egész további életében meg kell küzdenie az idegen testből származó szerv kilökődésének kockázatával. Ezen a téren hozhat forradalmi változást a szövetszabászat: nem lesz szükség donorokra és a kilökődés kockázata is minimalizálható lesz.

A tissue engineeringnek ez csak egyik, bár kétségkívül leglátványosabb alkalmazási módja, mondja a terület külföldön is elismert szakértője és kutatója, Dr. Pongrácz Judit, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának egyetemi docense.

A bőr hozzánő

A szövetszabászat fontos szerepet játszik a gyógyszerkísérletekben is, ahol a kifejlesztés alatt álló új hatóanyagokat mesterségesen előállított emberi szöveteken tudják tesztelni, még azelőtt, hogy élő tesztalanyokon próbálnák ki, mindezzel pedig jelentősen csökkenteni lehet a súlyos következményekkel járó mellékhatások kockázatát.

Egész szervek beültetése helyett pedig már most lehetőség van arra, hogy a sérült szövetrészeket cseréljék ki bizonyos esetekben, ilyen például az egy szívinfarktus során elhaló szívizom pótlása, avagy egy másik létfontosságú szerv, a máj regenerációja.

A több évtizedes múltra visszatekintő szövetszabászat eredményei immár a klinikai alkalmazásokban is jelen vannak: lehetséges bőr, csontok, avagy porcok előállítása, és beültetése, ami nagyban megkönnyíti például az égési sebekkel rendelkezők gyógyulását. Mindehhez hozzátartozik, hogy ezek a viszonylag egyszerűbb szövetfajták közé tartoznak Pongrácz Judit elmondása szerint, hiszen esetükben nincs szükség kiterjedt érrendszerre és ideghálózatra annak érdekében, hogy beültetve ne haljanak el, illetve a bőr mintegy „hozzánő” ezekhez a rendszerekhez beültetése után.

Nincs messze egy emberi szív előállítása

A teljes értékű szervek előállítása során jelenleg a legnagyobb nehézséget ezeknek az életfenntartó rendszereknek a beültetése jelenti a szövetekbe, és ezen a területen hozhat rövid időn belül jelentős előrelépést az a „bionyomtató” , amelynek révén például érhálózatot lehet majd olyan egyszerűen kinyomtatni, mint manapság egy munkahelyi dokumentumot. Az, hogy immár nincs messze egy emberi szív előállítása, jól mutatja, hogy amerikai kutatónak és csapatának 2008-ban sikerült előállítania egy működő patkányszívet.

Pongrácz Judit kutatótársaival és tanítványaival együtt egy másik létfontosságú szervvel, a tüdővel foglalkozik birminghami tüdőgyógyászok közreműködésével. A tüdő sok szempontból még kényesebb, mint a szív, és a mai napig nincs lehetőség a különböző betegségek, balesetek során megsérülő, elhaló tüdőszövetek pótlására.

Ez a pécsi Immunológiai és Biotechnológiai Intézetben folyó tissue engineering-kutatások fő iránya, másrészt pedig a tüdőszövet tanulmányozása révén arra is lehetőség nyúlhat, hogy bizonyos gyógyszereket tüdőn keresztül juttassanak be a szervezetbe, hatékonyabbá téve felszívódásukat. Cukorbetegek életét könnyítheti meg az inzulin tüdőn keresztüli beadása, ami főleg a kisgyerekek esetében lehet fontos, hiszen így nem kell átesniük az injekciózás tortúráján.

Óriási beruházás lenne

Bár a donorok hiánya a jövőben nem jelent majd akadályt, amennyiben a növesztett szerv alapjául szolgáló sejtek nem a beteg szervezetéből származnak, illetve nem kompatibilisek azzal, úgy a kilökődés veszélye továbbra is fennáll majd. Ezen segíthetne az a nagyszabású pécsi projekt, amely egy „szövetbank” létrehozását célozza: itt nem teljes szerveket tárolnának, hanem néhány sejtből álló szövetmintákat, amely mind ezek kinyerését, mind tárolását megkönnyítené.

A szövetbank ezzel együtt is óriási beruházás lenne, hiszen a szövetek tárolása így is igen költséges technológiát igényelne, nem beszélve arról a kiterjedt logisztikai munkáról, ami azok kinyeréséhez és a bankba juttatásához szükséges. A pécsi csapat most egy uniós pályázatban bízik, aminek megnyerése esetén realitássá válhat a komplexum létrehozása.

Izgalmas, mindannyiunk életét alapjaiban megváltoztató fejleményekre bőven számíthatunk ezen a területen, a korábban patkányszívet előállító Doris Taylor például már emberi szív előállításán dolgozik. A jövőre Pécsett is készülnek, ahol a magyar-horvát összefogás keretében indult orvosi biotechnológia képzés részeként a leendő szakemberek a tissue engineeringben is elmélyednek.