Az okostelefonokba szerelt képalkotó egységek az elmúlt években hatalmas fejlődésen mentek keresztül. Olyannyira, hogy a kamerás mobilok mára szinte már teljesen kinyírták a belépőszintű kompakt digitális fényképezőgépek piacát.
A legújabb példányokkal általában kiváló minőségű 12-20 megapixeles felvételek készíthetők, ráadásul a fejlett optikai képstabilizátoroknak köszönhetően már nemcsak fényes nappal, hanem akár kihívást jelentő fényviszonyok mellett is. A duplakamerás rendszereknek köszönhetően immár optikai zoomot és háttérelmosásos portré módot is kapunk, és a fókuszálási sebesség már-már a tükörreflexes profi fényképezőgépek szintjét is megüti.

A technika tehát adott, de akkor hogyan fordulhat elő, hogy a vadonatúj 300 ezer forintos mobilunkkal készített felvételek valahogy mégsem mutatnak olyan jól, mint a szomszéd kisfiú 50 ezres telefonnal lőtt fotói? Vázoljuk a lehetséges okokat, és megnézzük, hogy egy kis odafigyeléssel hogyan lehet "jó" képeket készíteni.

László Ferenc

Felbukkan egy formás négykerekű

Rögtön egy konkrét példával kezdünk: a belvárosban bóklászva egyszer csak megakad a tekintetünk egy vadonatúj autón. Jó lenne megörökíteni, elküldeni a barátoknak, hogy mi bizony már találkoztunk az új típus egyik példányával. Villámgyorsan előkerül a zsebünkből a mobil és csak úgy kutyafuttában elkészül a kocsiról egy ilyesmi felvétel:

László Ferenc

Tény, hogy a kocsi jól látszik a képen, de azonnal érződik, hogy ez sokkal inkább egy dokumentarista jellegű felvétel, semmint egy a szemnek különösebben jól eső fotó. Egy parkolóőrnek elég lehet, ha egy ilyen fotót készít, de mi valahol legbelül még akkor is érezzük, hogy ebben a szituációban sokkal több van, ha nem vagyunk a fotózás legnagyobb rajongói.

Ilyenkor gyakran elkövetett hiba, hogy a fotó "gagyi" és "tucat" jellegű mivoltát a technikára fogjuk. Ne tegyük, hiszen a fenti fotó remekül ki van exponálva, és inkább magunkban, a látásmódunkban keressük a hibát! Ha még a helyszínen vagyunk, lépjünk arrébb pár métert, ahonnan esetleg jobban mutat a fotóalanyunk, és ahonnan esetleg az adott helyszín hátterének előnyösebb oldalát lehet megörökíteni. És készítsünk valami ilyesmi képet:

László Ferenc

A végeredmény már sokkal jobbnak tűnik, a fotóalanyunk szinte leugrik a képről, és bár nagyon közel érezhetjük magunkat a célhoz, megosztás előtt adott esetben egy kicsit dolgozzunk még a fotón. Nem kell semmi bonyolult fotószerkesztésre gondolni, elég ha letöltjük például a Snapseed nevű alkalmazást (Android, iOS), forgatunk egy keveset a képen, és levágjuk róla az esetlegesen zavaró sallangot. És akkor körülbelül ez a kép jelenik meg a mobilunk kijelzőjén:

László Ferenc

Csak mértékkel

Ha már szóba kerültek a fotószerkesztő alkalmazások, fontos megjegyezni, hogy ezek használatát nem szabad túlzásba vinni. Egy alapvetően rosszul sikerült fotó utólagos felturbózása sokkal rosszabb eredményhez vezet, mintha egy közel hibátlanul kiexponált felvételt utólagosan csak egy picit javítunk fel egy applikációval.

Amikor például a tengerparton sétálva a csodálatos naplementét szeretnénk megörökíteni, akkor érdemes kapásból HDR, vagyis nagy dinamikatartományú módba kapcsolni a kamerát. Ellenkező esetben ugyanis vagy a lemenő nap, vagy a téma egyéb elemeinek lesz korrekt fényereje, de a kettőnek együtt biztosan nem. Persze a kamera HDR módjának is vannak korlátai, de ha sikerül jól eltalálni az expozíciót, akkor utólagosan legfeljebb már csak egy kicsit kell állítani rajta, hogy egy minden szempontból szép képet kapjunk.

László Ferenc

Sokszor még a legesztétikusabb fotókat is agyon tudja csapni a ferdeség. Vagyis amikor például a tenger felszíne olyan ferde, hogy azon motorcsónak nélkül is le lehet vízisíelni az egyik irányban. Ilyenkor is egyszerűbb kapásból vízszintes felvételt készíteni, de ha ez nem jön össze, akkor néhány pillanat alatt utólagosan is be lehet forgatni néhány fokkal a felvételt.

És itt jön be a képbe a véletlen-faktor, vagyis amikor a véletlenül elrontott fotókról utólag derül ki, hogy azok pont attól egyediek, hogy nem tökéletesen exponáltak, tűélesek vagy egyenesek. Előfordulhat, hogy a nem szánt szándékosan 10 fokkal balra lejtő fotónkban meglátjuk a fantáziát, és egy merész mozdulattal további 10 fokot csavarunk rajta balra.

László Ferenc

Aszimmetria

Közismert tény, hogy öntudatlanul általában azokat az arcukat tartjuk igazán szépnek, melyek közel teljesen szimmetrikusak. A fotóinknak viszont nem minden esetben kell szigorúan szimmetrikusnak lenniük, sőt, sokszor egyenesen ajánlott törekedni az aszimmetriára.

Itt van például a harmadolás szabály, melynek lényege, hogy a fotónk fő témáját a kép valamelyik harmadába helyezve dobjuk fel a kompozíció egészét. Ez persze nincs kőbe vésve, és bártan lehet kísérletezni azzal, hogy a fő témát kitoljuk egészen a kép szélére.

László Ferenc

Amennyiben valamilyen mozgó személyt, vagy álló, de dinamikát sugalló tárgyat örökítünk meg oldalról, akkor alapvetően érdemes több helyet hagyni előtte, mint mögötte. Ily módon ugyanis virtuálisan kellő mozgásteret hagyunk a témánknak, és egyben adunk egy pofont az ásító unalmasságnak.

Van úgy, hogy egy belógó pad első blikkre zavaró tényezőnek tűnik, de előfordulhat, hogy a közelében leguggolva, és azon keresztül átfotózva a pad sötét fa erezete egy semmihez sem hasonló keretet ad a fotónknak. Merjünk bátran komponálni, a siker általában nem marad el!

László Ferenc

Inkább többet, mint keveset

Mivel ma már nem kell attól tartanunk, hogy a fényképezőgépből kifogy a film, minden témáról érdemes több felvételt is készíteni. Lehet, hogy a szoborról készített ötödik felvétel lesz a legjobb, mert abba oldalról nem lóg bele a sárga furgon háta, és azon pont önfeledten mosolyog egymásra a padon ülő ifjú pár.

Elképzelhető továbbá, hogy az autofókusz pont a legrosszabb pillanatban bolondozik, de ha több fotónk van ugyanarról a témáról, akkor jó eséllyel lesz legalább egy éles felvételünk. Még akkor is, ha egy 3 éves, lassan és nem túl biztosan fókuszáló kamerás mobillal vadászunk a jobbnál jobb témákra.

László Ferenc

Az automata mód a legtöbb esetben tökéletesen megfelel a kezdő fotósok igényeinek, de ha a mobilunkon van manuális üzemmód, akkor bátran ajánljuk az azzal történő minél több kísérletezést. Ha a kamera magától buta módon kimerevít egy dinamikus mozgást, akkor manuál módban megnövelhetjük a záridőt, és a mozgás máris a kívánt módon elmosódik a fotón.

Sőt, egyes készülékeken már külön fényfestés mód is található, melynek segítségével este gyerekjáték egyszerűségű megörökíteni az autók féklámpája által húzott piros fénycsíkot. Amihez azért persze nem árt egy kis állványt használni, vagy legalább letámasztani valahova a mobilt.

László Ferenc

Kísérletezés, inspirálódás

A fentiekben csupán néhány példát ragadtunk ki, melyek kapcsán el lehet indulni az irányban, hogy jó képeket készítsünk a mobilunkkal. A legfontosabb talán az, hogy a lehető legtöbbet kísérletezzünk a készülékünkkel, adott témának fussunk neki akár többször is, a legtöbbet ugyanis a saját hibáinkból fogjuk tanulni.

Ezenkívül sosem szégyen a jobbaktól tanulni. A Facebook hírfolyamunkat ugyan általában elárasztják az ismerősök nem túl inspiratív macskás és egyéb hasonló fotói, de például az Instagramon sok olyan, személy szerint ismeretlen felhasználót lehet találni, akik képeit végignézegetve rengeteg ötlettel gazdagodhatunk.

Summa summarum, egy megfelelő kompozíciós érzékkel rendelkező, a fotózás iránt akár csak minimális érdeklődést mutató emberke a legolcsóbb kamerás mobillal is szebb fotót készít, mint egy türelmetlen kocafotós a legdrágább csúcskészülékkel. Viszont sohasem késő elkezdeni tanulni és kísérletezni.

László Ferenc

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.