Mark Zuckerberg egy róla szóló cikkben a New Yorkerben azt mondja az újságírónak, hogy kivülállók nem érthetik, milyen nehéz egy ilyen alapvető technológiai innovációt, mint a Facebook létrehozni. Évek óta mást se csinál, mint „problémát old meg probléma után” (New Yorker, 2018.szeptember 20.). Erre az újságíró azt válaszolja, lehet, hogy a problémák megoldása vagy mindenki legyőzése után érdemes volna valami jót is csinálni.

Nagyjából ez a helyzet: a negyedik ipari vagy a mesterséges intelligencia forradalma – mindegy épp minek nevezzük –, minden korábbinál inkább arról szól, hogy a világot mint megoldandó problémát látjuk és láttatjuk. Techno-optimizmus vagy –disztópia egy tőről fakad: a jelen hiányos, melyet valamely technológiai újítás javít majd meg időlegesen. Techno-proféták Asimovtól Harariig a technológia szemüvegén nézik a világot és jósolnak mindenféle jövőket. A jelenben érzékelt érkező diszrupció egyre többekkel hiteti el, hogy valóban csak techno-keretezés van, és mindent ehhez kell mérnünk a jövőben.

Csak a gyermekeinkről szólva: ebben a szép új jövőben – állítják – a legfontosabb a STEM (Science, Technology, Engineering, Mathematics) oktatás lesz, hiszen a jővő generációinak érteni kell majd a technológia nyelvét. A világ matematizált – mondják –, melyben az algoritmikus hozzáértés lesz a győztesek nyelve. A diszrupciót a mesterséges intelligencia hozza majd, mely rosszabb esetben átveszi a hatalmat fölöttünk, jobb esetben néhány STEM tudor irányítja majd a világot.

Ezt az eszetlenséget jó lenne megállítani. A technológiai gondolkodás és értés nem megoldás a problémákra, hanem a probléma maga.

A technológia nem önmagától történik és a világ nem technológiai problémákból áll. Most tesszük azzá.

Egyebek mellett azzal, hogy gyerekeinket kizárólag matematizált és mérnöki gondolkodásra késztetjük. Az automatizálás, a mesterséges intelligencia ahhoz segít hozzá, hogy algoritmizáljuk (matematizáljuk, digitalizáljuk) a hétköznapi folyamatokat, melyek megbízhatóbb rutinokat igényelnek. Ez fontos, mert kényelmes és értéket teremt. De: a STEM-nél fontosabb, hogy (a) a gyorsaságot és rutint igénylő döntéseinket nem algoritmizált döntési felügyelet alá helyezzük és (b) képesek maradjunk látni, mikor javul az életminőségünk az algoritmikus döntések eredményeképp, hol okoz viszont nagy károkat.

Ehhez műveltségre, arányérzékre, mértékletességre, gondolataink kifejezésére és mások meggyőzésére van szükség – a STEM egyikre sem tanít. A matematika (amiképp valamennyi un. természettudomány) lehetséges nyelv a világ megismerésére és alakítására; van még sok másik. Carlo Rovelli új könyvében (The Order of Time, Random House, 2018) a kvantumelmélettel foglalkozó fizikus igen közel kerül Heideggerhez, ha az idő dolgáról van szó. Idő és tér (vagy a mai fizika nyelvén: téridő) nem más, mint emberi nézőpontunk nyelvi-gondolati leképeződése. Az univerzumban nincs se idő, se tér. Idő, tér csak a mi – korlátos – gondolkodásunk terméke. Egy lehetséges rátekintés a világra.

Művészet, kultúra, erkölcsi érzékenység: ezek legalább annyira a világ értésének és alakításának eszközei, mint a mérnöki tudás. STEM mellett inter- és transzdiszciplináris tudásra, együttműködési készség és közös gondolkodás okítására, humaniórákra, erkölcsi kérdések kezelésének képességére van szükség. A STEM fontos, de a fentiek fontosabbak. Ahogy a háború idején az angol kormányban kérdezték: opera helyett is építhetünk tankokat és repülőket, de akkor miért harcolunk? Lehet művészet, filozófia, erkölcs, politika, kultúra helyett is STEM-et oktatni, de akkor kit és mire tanítunk?

A szerző vezető kutató, Institute for Advanced Studies, Bécs