Több röntgen- és rádiótávcső adatainak felhasználásával egy kutatócsoportnak sikerült "lencsevégre kapnia", ahogyan két galaxishalmaz összeütközik – olvasható az MTA honlapján. A nemzetközi kutatásban az MTA-ELTE Lendület Forró Univerzum Kutatócsoportjában dolgozó François Mernier is részt vett, az eredményt a napokban közölte a Nature Astronomy.

A galaxisok a gravitáció hatására néhány tízesével, százasával összecsapódnak, és galaxishalmazokat alkotnak, e több millió fényév átmérőjű galaxishalmazok pedig olykor összeütköznek, majd végül egymásba olvadnak.

Ezek az ütközések fontos részét képezik a világegyetem nagy léptékű történetének, azonban közvetlenül nem figyelhetők meg, hiszen az emberi élethez képest rendkívül lassan zajlanak le. Szerencsére azonban ilyen ütközésből meglehetősen sok zajlik egyszerre, és ezek az ütközési folyamat különféle fázisainak pillanatfelvételeit tárják elénk. A kutatóknak pedig most először sikerült az összeütközés előtt képet készítenie két galaxishalmazról.

Az alábbi kép az ütközési folyamatot illusztrálja egymástól különféle távolságban levő különböző galaxishalmazpárok példájával. A kék a röntgen-, a piros a rádiótartományban készített felvételek adatait mutatja. Az első két képen a halmazok még távol vannak egymástól, az utolsó képen pedig már egy ütközés utáni állapot figyelhető meg. A kutatók által most felfedezett ütközés felülről a harmadik képen látható.

mta.hu / Gu et al.

"Hatalmas szerencse, hogy sikerült ráakadnunk két galaxishalmazra az ütközés eme igen ritkán megfigyelhető szakaszában. Emellett meglepő látni, milyen csodásan egyeznek a megfigyelés adatai számítógépes szimulációink eredményeivel. Persze fontos lenne további hasonló, az összeolvadást megelőző állapotban talált galaxishalmazok megfigyelése, hogy jobban megértsük, miként növekednek a világegyetem leghatalmasabb struktúrái" – mondta el az mta.hu kérdésére François Mernier.

A galaxishalmazok ütközésének számítógépes szimulációiból ismert, hogy az ütközés legelső fázisában lökéshullám indul ki az ütközés térségéből, és az ütközés tengelyére merőleges irányban terjed szét a világűrben. A felszabaduló energia akkora, hogy a keletkező százmillió fokos gázgyűrű akár a galaxishalmazok határain is túljuthat, így a lökéshullám nyilvánvalóan jelentős hatással van a galaxishalmazok és más nagy űrbeli struktúrák fejlődésére.

A kutatók ezért remélik, hogy az eROSITA nevű új röntgencsillagászati űrtávcső – melyet a tervek szerint idén bocsátanak fel – több ilyen ütközési pillanatfelvételt is szolgáltat majd számukra. Ezek segíthetnek megérteni a galaxishalmazok ütközésének e viszonylag rövid, de kritikus jelentőségű fázisát.