Tizenötezer évvel ezelőtt halászathoz használt horgokat találtak az izraeli régészek az ország északi részében, a Hula-tónál.

A Paleoanthropology című tudományos lapban az észak-izraeli Tel Cháj főiskola tudósainak tollából megjelent cikk szerint húsz darab, halcsontból készített horgot találtak, mellettük kőből készített súlyokat, valamint halcsontokat, köztük egy 2,5 méter hosszú hal maradványait.

Az izraeli Tudományos Alapítvány támogatta kutatás a Hula-tó partjánál létrejött Natúf-kultúrát vizsgálta, amely ebben a térségben i.e. 15 000 és 11 500 között állt fenn.

A régészek úgy látják, hogy az egykori horgászat kifejezetten hasonlított a maira, csak a csontból készült horgokhoz állati vagy növényi eredetű horgász-zsineget rögzítettek.

A natufiak igen magas színvonalú horgokat készítették, és vékony, de erős zsineget is szőttek hozzájuk.

A súlyokkal az általuk szőtt halászhálókat és csapdákat merítették a vízbe. Vannak kis, kerek, bazalt-, vagy mészkőkavicsból készített súlyok, és hosszabb kövekből faragott darabok is beléjük vésett nyílással a horgászzsinór számára, és találtak nyolcas formára csiszolt mészköveket, melyek a zsinór csúszását akadályozták.

A tanulmány szerint a vízlelőhely hozzájárult az emberi történelem egyik legfontosabb folyamatához, amely a kiscsoportos, vadászó-gyűjtögető életmódtól a nagyobb, állandó közösségekben való letelepedéshez vezetett.