A 13,5 milliárd fényévnyire lévő, HD1-nek elnevezett galaxis valamivel több mint 300 millió évvel azután jött létre, hogy 13,8 milliárd éve az ősrobbanás következményeként kifejlődött a világegyetem – közölte a nemzetközi csillagászcsoport, köztük a Harvard és a Smithsonian közös Asztrofizikai Központjának kutatói.

A tudósok hangsúlyozzák, egyelőre nem tudják pontosan, hogy mit fedeztek fel.

Szerintük az egyik lehetőség, hogy szédítő ütemben, évente akár százával szaporodó csillagok, köztük esetleg az univerzum legelső csillagainak a formálódását látják, a másik lehetőség pedig az, hogy a galaxis a legkorábbi ismert szupermasszív, a Napnál 100 milliószor nagyobb tömegű fekete lyukat foglalja magába.

Ha a jövendőbeli megfigyelések is megerősítik az eddigi adatokat, a HD1 mintegy 100 millió évvel korábbi az eddig ismert legkorábbi és legtávolabbi csillagászati objektumnál, a GN-z11 galaxisnál.

A kutatók hawaii és chilei távcsövekkel és a Spitzer űrteleszkóppal nyert adatokat használták fel. További információkat remélnek az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA által decemberben felbocsátott James Webb Űrteleszkóptól, amely néhány hónapon belül kezdi meg működését.

Megjött az első űrfotó, amit a teljesen beállított James Webb készített - az eredmény valami hihetetlen

Még egy milliárdos exelnöknek sem könnyű konkurálnia a piacvezető közösségi hálókkal. Ebben a világban igen alacsony a túlélési ráta, és még a legnagyobbak sem mindig értik, mi kell a sikerhez.

A HD1-ről megfigyelésekkel eddig nyert információk korlátozottak, nem ismertek olyan fizikai adatai, mint az alakja, az össztömege vagy a fémessége – közölte Harikane Juicsi, a Tokiói Egyetem asztrofizikusa, a publikáció vezető szerzője. A fémesség vagy metallicitás azt jelzi, hogy egy adott objektumban mekkora arányt képviselnek az ősuniverzumot alkotó gázokon, a hidrogénen és a héliumon kívüli anyagok.

A kutatók szerint a HD1-et, amelynek tömege talán 10 milliárdszor nagyobb a Napénál, a csillagok első nemzedéke népesíthette be.

Az úgynevezett III. populációs csillagokról azt feltételezik, hogy rendkívül masszívak, fényesek, forrók, rövidéletűek voltak és csaknem kizárólag hidrogénből és héliumból álltak.

A megfigyelések szerint a HD1 extrémerős ultraibolya fényt bocsát ki, jóval többet, mint a közönséges csillagok. A rendkívüli UV-fényesség egyik magyarázata az lehet, hogy a galaxis belsejében egy szupermasszív, a Napnál 100-milliószor nagyobb tömegű fekete lyuk található.

Sok csillagrendszer, köztük a Tejút rejt magában szupermasszív fekete lyukat, amelyek közül az eddig ismert, legkorábbra datált képződmény 700 millió évvel az ősrobbanás után keletkezett.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos kérdésekkel is foglalkozó Facebook-oldalát.