Szóösszetételek előtagjalént a „nekro” a halottakra utal, így viszonylag könnyű a nekrobotika szó értelmezése is. A Rice Egyetem gépészmérnök-hallgatójának különös ötletéről többek között a Science Alert számolt be az Advanced Science folyóiratban megjelent tanulmány alapján.

Amikor Faye Yap meglátott egy döglött pókot a folyosón, azon kezdett el gondolkozni, hogyan alakíthatná át robotikai alkatrészé. Az ötlet nem légből kapott (és ismét csak tanulhatunk a természettől): a póklábak ugyanis lágyan, ennek ellenére szilárdan képesek megfogni nagy, finom és szabálytalan alakú tárgyakat anélkül, hogy eltörnék őket.

Ezért használták fel Yap és kollegái egy döglött farkaspók lábait. A póklábakban nincsen izom, ehelyett hidraulikus nyomással mozognak, szükség esetén egy speciális kis kamra húzódik össze, testfolyadékot küldve a lábakba, ezzel megnyújtva azokat. Ebbe a kamrába szúrtak egy tűt, amelynek a hegyét szuperragasztóval lezárták. Ezután fecskendőn keresztül pici levegőt nyomtak be, és ez már aktiválta a pók lábait. Még a kísérletezőket is meglepte elképzelésük sikere.

Ezután bemutatták egy döglött pók használatát kényes tárgyak és elektronikai eszközök felszedésére. Azt is kimutatták, hogy a pók elbírja egy másik, körülbelül azonos méretű pók súlyát. Összességében ügyesen tudtak mikromanipulációkat végezni, beleértve mikroelektronikai eszközök megfogását.

A pókok biológiailag is lebomlanak, így robotalkatrészként való felhasználásuk csökkentené a robotikában keletkező hulladék mennyiségét. Másfelől épp ez a lebomlás jelent némi hátrányt: az elpusztult pókból készült fogó két nap vagy 1000 nyitási és zárási ciklus után kopni kezd. A kutatók ezután méhviasszal vonták be a farkaspókot, és azt találták, hogy tömegének elvesztése 10 nap alatt 17-szer kisebb volt, mint a bevonat nélküli póké, ami azt jelenti, hogy több vizet tart vissza, így a hidraulikus rendszere is tovább működhet.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.