Nyolcvan éve ezen a napon, 1943-ban született Mexikóvárosban Mario Molina. Már gyerekkorában annyira rajongott a tudományok iránt, hogy a családi fürdőszobában kis laboratóriumot csinált, játékmikroszkópján figyelte az apró organizmusokat.

Vegyészmérnöki alapdiplomáját még Mexikóban szerezte, majd Németországban, a Freiburgi Egyetemen tanult tovább. Ezután az Egyesült Államokba költözött, ahol előbb a Kaliforniai Egyetem Berkeley-i kampuszán, majd a Massachusettsi Műszaki Egyetem végzett kutatásokat.

A hetvenes években fordult figyelme arra, hogy a szintetikus vegyi anyagok hogyan hatnak a föld légkörére. Mario Molina elsők között fedezte fel, hogy a légkondícionálókban és aeroszolos spray-kban is használatos halogénezett szénhidrogének (CFC) lebontják az ózont, az ózonréteg gyérülésével pedig egyre erősebb ultraibolya sugárzás éri a Föld felszínét. A kutatótársaival közösen jegyzett, Nature című tudományos folyóiratban publikált munkájukért 1995-ben megkapták a kémiai Nobel-díjat.

Az általuk felfedezett folyamatot mutatja be egyszerűsített formában a Google vasárnapi, egyedi logója.

Google

Mario Molina és társai felismerése vezetett el az ENSZ környezetvédelmi programja által gondozott Montréali jegyzőkönyv megfogalmazásához: ebben az 1987-ben megnyitott, 1989. január 1-jén életbe lépett nemzetközi egyezményben állapodtak meg az államok a CFC-kibocsátás korlátozásáról.

Mario Molina 2020. október 7-én halt meg, 77 évesen érte szívroham.

2015 óta nem volt ekkora, most 26,4 millió négyzetkilométeres az Antarktisz feletti ózonlyuk

Idén viszonylag nagymértékű ózonréteg-csökkenés volt kimutatható az Antarktisz felett. A trend már nem ilyen rossz.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.