Több mint öt évszázad telt el azóta, hogy Leonardo da Vinci vászonra vitte Mona Lisa portréját, megalkotva a világ leghíresebb festményét. A műalkotás régóta a tudósok érdeklődésének középpontjában áll, és még mindig jelennek meg újabb részletek a kép keletkezésével, illetve a rejtélyes mosollyal kapcsolatban.

A mosoly ugyanis tényleg rejtélyes. Ha valaki közvetlenül Mona Lisa szemébe néz, elhalványulni látszik, azonban más szemszögből figyelve felderül, szinte kötekedően. Az olaszoknak van egy kifejezésük, ami megmagyarázza ezt az ambivalens természetet: sfumato. A szó azt jelenti, hogy kétértelmű, és a képzelettől függ. Ez a fény-árnyékjáték az igazi zsenialitás jele, amely megmutatja, hogy a mester emberábrázolása mennyivel megelőzte korát – magyarázza a ZME Science.

Mona Lisa

Közkincs

Francia kutatók viszont valami másra figyeltek fel, méghozzá a festési technikával kapcsolatban. A Journal of the American Chemical Society folyóiratban megjelent kutatásuk azt sugallja, hogy a híresen kíváncsi, tanult és találékony olasz reneszánsz mester különösen kísérletező hangulatban lehetett, amikor a 16. század elején hozzálátott a Mona Lisához. A legmodernebb röntgentechnológia segítségével vizsgálták a kép egy apró, szabad szemmel szinte láthatatlan foltjának atomszerkezetét.

Ehhez egy szinkrotront, egy nagy gépet hívtak segítségül, amely a részecskéket szinte fénysebességre gyorsítja fel a röntgensugárzás segítségével. Bepillanthattak a vizsgált anyag atomszerkezetébe, és feltárhatták a folt kémiai összetételét.

Leonardo festékreceptje

Egy ritka, plumbonakrit nevű vegyületet találtak, ami az ólom-oxid mellékterméke. Leonardo tehát valószínűleg használta ezt a port a festékeiben, ami megerősíti kísérletezési hajlandóságát.

A plumbonakrit – írják a kutatók – egyfajta kémiai ujjlenyomat Leonardo egyedi festékreceptjéhez. Azt sugallja, hogy a mester valószínűleg ólom-oxid port használt a festék textúrájának és száradási folyamatának javítására. „Érdekes látni, hogy valóban létezik egy speciális technika a Mona Lisa alaprétegéhez” – mondta el Victor Gonzalez, a tanulmány vezető szerzője és Franciaország vezető kutatóintézetének, a CNRS-nek vegyésze az AP hírügynökségnek.

Ez a bonyolult részlet sokat mindenesetre sokat elárul Leonardo da Vinci szüntelen innovációs és kísérletezési törekvéseiről, viszont nem csupán a Mona Lisáról szól. Ezt a festési módszert generációkon át örökíthették, és valószínűleg még Rembrandt is hasonló megközelítést alkalmazott a 17. században.

Életre keltették a Mona Lisát, a Louvre-ban még mozog is a legendás festmény

Egy új kiállítás keretében most úgy lehet megnézni da Vinci Mona Lisa című festményét, ahogy korábban soha. A mutatvány a HTC és egy francia stúdió érdeme.

„Miközben lehámozzuk a rétegeket, és rávilágítunk a Mona Lisa rejtett technikáira, eszünkbe jut, hogy ez az ikonikus festmény (a festménynek otthont adó Louvre szerint Lisa Gherardini, egy firenzei selyemkereskedő feleségének portréja) még mindig sok titkot rejt” – véli Gonzalez, majd találóan hozzáteszi: „még alig kaparjuk a felszínt”.

Carmen Bambach, az olasz művészet specialistája és a New York-i Metropolitan Museum of Art kurátora, aki nem vett részt a tanulmányban, „nagyon izgalmasnak” nevezte a kutatást, és azt mondta, hogy Leonardo festészeti technikáinak tudományosan bizonyított új felismerése rendkívül fontos hír a művészeti világ számára.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.