A Mission: Impossible negyedik részéből merített ihletet találmányához, egy okoskontaktlencséhez Seok Woo Lee, a szingapúri Nanyang Műszaki Egyetem docense. A dolog fejlesztése persze számos pontos jelenthet kihívást, de egy mindössze 0,5 milliméter vastagságú lencsébe akkumulátort fejleszteni különösen nem egyszerű. Vékonynak, rugalmasnak és biztonságosnak kell lennie a telepnek.

Woo Leenek munkatársaival sikerült létrehozniuk egy ilyet: az eredmény egy mindössze 0,2 milliméter vastag telep, mely egy emberi hajszál vastagságának a kétszerese – írja a CNBC. Adódik persze a kérdés, hogy mégis hogyan lehet ilyet készíteni. Lee és csapatának akkumulátorát egy biokompatibilis – az élő szövetet nem károsító – sóoldattal lehet „táplálni”.

A kontaktlencse, rajta az akkumulátorral

Lauren Choo | CNBC

A telepet lehet tölteni hagyományos, vezetékes, valamint kémiai módszerrel is – az akkumulátort glükózzal vonták be. Ha sóoldatba mártják, akkor ez a glükózréteg reakcióba lép a nátrium-, valamint kloridionokkal, hogy tölteni kezdje a telepet. Nyolcórányi kémiai töltés 80 százalékos töltöttséget eredményezhet, mellyel néhány órán át lehet használni az okoskontaktlencsét.

Akad azonban egy igen különös módja is a kontaktlencse töltésének: mivel a könny glükózt tartalmaz, ez is tudja tölteni az akkumulátort. Magyarul: ha valaki sír, azzal az okostkontaktlencséje akkumulátorát is töltheti.

A telep kapacitása és feszültsége azonban egyelőre igen alacsony: mindössze 0,3–0,6 voltot tud előállítani, miközben egy normál ceruzaelem 1,5 voltot. Ez egyelőre kevés az adattároláshoz vagy az internetkapcsolathoz, de a szakemberek már dolgoznak a továbbfejlesztésén.

A lencse arra is képes lehet, hogy folyamatosan monitorozza a viselője vércukorszintjét – jegyzik meg a kutatók. Az egyelőre nem ismert, hogy mikor jelenhet meg az eszköz a gyakorlatban.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.