Múlt hét pénteken, amikor az egész ország izzott, akár egy hatalmas lángossütő, a körülményeket figyelembe véve érthető módon, mégis méltatlanul maradt visszhang nélkül az a nyilatkozat, amely rögtön kivívta a hónap legnyomasztóbb fideszes megszólalása címet, amit magabiztosan őriz azóta is, holott eltelt néhány nap. Az emberek azonban, akikből a forróság kiölte a könnyelmű lelkesedést, nem törődtek aznap még a díjnyertes aljasságokkal sem, csak várták a nagy lehűlést elcsigázva, mint baloldali szavazó az ellenzéki összefogást.

Pedig veled is megtörténhet. Annyi kell csupán, hogy legyen valamid, amit a klán kinéz magának. Bankod, céged, dohányboltod, földed, állásod – mindegy, ha kell nekik, elveszik. Vagy tönkreteszik. Mint ebben az esetben. A Simicska Lajos Felszabadítási Szervezet politikai szárnyaként működő Fidesz megtámadta az egyik legnagyobb kiadóvállalatot azzal, hogy kormányellenes összefogást szervez a médiában. Az érintett cég közleményben cáfolta a vádat, külön kiemelve azt a tényt, hogy a magazinjaikban egyáltalán nincs politika, így akkor se tudnák a kormány ellen buzdítani az olvasóikat, ha akarnák, de nem akarják. Erre nyilatkozta Zsigó Róbert azon a vihar előtti pénteken a következőt: „méltányoljuk, hogy a Sanoma fontosnak tartja a politikai szereplőktől való távolságtartás elvét”, de „akkor jó lenne, ha olyan vezérigazgatót is választana, aki ezt komolyan veszi”.

Méltányolják, azt mondta. Meg olyan vezérigazgatót, érted.

Korábban többen próbáltuk finom, már-már gyengéd hangvételben elmagyarázni, hogy Moszkvától nyugatra és Zimbabwétől északra a kormánypártok nem szoktak háborút indítani sajtóvállalkozásokkal szemben, és nem szoktak vezetőváltást szorgalmazni magáncégek élén, még akkor sem, ha azok netán „nagyobb teret akarnak adni az ellenzéknek”, de Zsigó képviselő nyilatkozata azt bizonyítja, hogy a magántulajdon és a szabadság fogalmainak ismeretét feltételező érvelésünk úgy tűnt el abban a szakadékban, amely a baseballütőt a protestáns etikától elválasztja, mint Kohn Sámuel szatócsboltja szegény ember trafikja a keresztény-konzervatív polgármester családjában.

Talán a Sanoma is jobban tette volna, ha nem megy bele a részletekbe. Udvariasabb megoldás alkalmazkodni a vitapartner nyelvi és kulturális sajátosságaihoz. Közöd, gecó? – elég lett volna ennyit reagálni. Ha viszont a sanomások mindenképpen ki akarták fejteni álláspontjukat, akkor mellőzni kellett volna az olyan kifejezéseket, mint az „értetlenségünknek adunk hangot”, mert az ilyen szofisztikált mondatokat a pillangókéses polgári srácok nem értik. Inkább az alábbi memorandumot kellett volna kiadni:

Hát, idefigyelj, kisbarátom! Mégis ki a pöcsöm vagy te, hogy beleugatsz az életünkbe? Te vagy a kikúrt Gestapo, hogy fenyegetőzöl? Húzzál haza gyorsan, ott izmozzál. Tudod mit méltányoljál, kiscsíra? Hogy szétgályázzuk magunkat, toljuk nektek az adót, amiből a hozzád hasonló ingyenélő senkiket eltartjuk. Na, ezt méltányolhatod. Te kurvára el vagy tévedve, ember. Nem autónepper vagy, hanem képviselő. A csicskám vagy, haver. Belőlem élsz. Úgyhogy ne arcoskodjál annyit, mert lerúgjuk a búrád kajakra, aztán mehetsz keccsölni közmunkában. És most jól figyelj: annak adunk nagyobb teret, akinek akarunk, az ellen szervezkedünk, aki ellen akarunk, és az a góré nálunk, akit mi akarunk. Vágod már, gyíkarc? Ez a mi bizniszünk, a tied meg a Közgép, azzal szórakozzál, meg ami veled egyidős. Apropó, nem inkább nálatok kellene új főnököt választani?

Vagy valami ilyesmi. Fontos, hogy megőrizzük a méltóságunk.