szerző:
sabater
Tetszett a cikk?

Valójában ma már nem az a kérdés, hogy szabad-e vitázni velük.

A Jobbik legkésőbb a 2009-es EP-választáson átlépte azt a küszöböt, amelynek eléréséig a szélsőjobb karanténba zárása sikeres lehet. A „nácikkal nem vitatkozunk” elvi álláspont következetes képviseletével mára összesen annyit lehet elérni, hogy a szélsőjobb üzenetei szűrő nélkül jussanak el a választókhoz.

A Jobbik 16,7 százalékot ért el a 2010-es választáson, 43 képviselője ül az Országgyűlésben. Vona Gábor és párttársai állandó meghívott vendégei a politikával foglalkozó televíziós műsoroknak. Van saját hetilapjuk, ingyenesen terjesztett, milliós példányszámban szórt bulvárlapjuk és egy teljes alternatív online médiájuk. A Jobbiknak van pénze, a párt tagságának száma állítólag meghaladja a 10 ezer főt. Nem egy marginális pártról beszélünk tehát, amely ellen sikeres stratégia lehet, ha megakadályozzuk, hogy a választókhoz eljussanak uszító és rasszista üzeneteik.

Ha politikusok nem vitatkoznak a Jobbikkal, a szélsőjobboldali párt akkor is tud kommunikálni a választókkal. A média – helyesen vagy helytelenül, ez megítélés kérdése – foglalkozik a párttal, és meghívja a szélsőségesek képviselőit a politikai műsorokba. Ha ezekből az adásokból a Jobbik politikai ellenfelei kimaradnak, akkor a Jobbik szava pontosan abban a formában ér el a szavazókhoz, ahogyan azt Vona Gábor és pártja szeretné.

Máshogy is meg lehet közelíteni a kérdést: elvi alapon. Úgy, hogy az ember nem ül le egy asztalhoz újfasisztákkal, még leleplezés céljából sem. És ehhez az állásponthoz akkor is tarthatjuk magunkat, ha ez a szélsőségesek elleni küzdelemben nem feltétlenül hatékony, illetve ha reménykedünk abban, hogy a Jobbiktól való elzárkózás általános lesz a társadalomban. Ez utóbbira nincs sok esély, hiszen ténykérdés, hogy a média nem zárkózik el a Jobbiktól. Ahogy a választók sem.

A szélsőségesek politikai karanténba zárása csak akkor lehet sikeres – jó példa erre a svédországi Sverigedemokraterna elleni fellépés –, ha a párt még nem törte át a legitimációs küszöböt, és a társadalom nagy része egyetért (vagy esély van arra, hogy egyetértsen) a karantén szükségességében. Míg Svédországban megtörténhet, hogy a helyi posta megtagadja a szélsőségesek szórólapjainak kézbesítését, nálunk ilyenre, sajnos, esély sincsen.

Az még nem az elvek megtagadása, ha egy párt képviselői vitatkoznak a Jobbikkal. Az elvi kérdés ugyanis nem az, hogy leülünk-e egy asztalhoz egy újfasiszta párt politikusával, hanem az újfasiszta politika és eszmék elutasítása. Azzal igen nehéz megkérdőjelezni a Jobbik legitimitását, ha a Jobbik miatt távol tartjuk magunkat egy olyan műsortól, ahol ők amúgy helyet kapnak.

A felkészültség és a kompetencia megkérdőjelezése, a nevetségessé tétel, a felületesség bemutatása: ezek megfelelő eszközök lehetnek a Jobbikkal szemben. Ha megválaszolatlanul hagyjuk az érveiket, az nem működik. Úgy nem lehet senkit karanténba zárni, hogy kerítés falán méteres lyuk tátong.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!