Nyilván erre gondoltak Áder János arculattervezői, mikor kitalálták, hogy Magyarország köztársasági elnöke kötelezze el magát a környezetvédelem nemes ügye mellett. Persze Áder János, szegény, inkább horgászni szeret, de a horgászat mégsem tűnt eléggé emelkedett dolognak, csöndes, kissé befelé forduló ember képét közvetíti a nagyközönség felé, és meglehet, hogy Áder János valóban csöndes, kissé befelé forduló ember. De joggal felmerülhet az adófizető publikumban, hogy érdekes, hát ebben az egész garnitúrában összesen egy darab csöndes, befelé forduló ember akad, vajon tényleg pont ő lenne hivatott az országot mintegy kifelé megtestesíteni?

Horgászat, halak, él, mint hal a vízben, ha meg nem él, halpusztulás – gondolták végig a világ nagy dolgait a főemberi erőforrások szabászai, és mi adta magát? A környezetvédelem. Hogy, ugye, a remény hal meg utoljára.

A környezetvédelem különösen frappáns elnöki hobbi egy olyan országban, ahol imádnak fákat vágni, parkokat beépíteni, erdőket lopni, ahol kiárusítják a nemzeti parkokat, hogy ott kézműves, háztáji módszerrel termeljék a területalapú támogatást, és az ősi magyar ugarnak állítsanak parlagfüves emléket (emlékszünk még az iskolából? „Elvadult tájon gázolok: Ős, buja földön dudva, muhar”, elegáns, letisztult, mély); egy olyan országban, ahol úgy szaporodnak a kancelláriák és a minisztériumok, mint szobák a Pasa Parkban, de a környezetvédelemnek (vagy az egészségügynek, ha már a vízparti kákán is a csomót keressük) valahogy nincs állami csúcsszerve. Mert a környezetvédelem remek árucikk, de persze a legtöbbet akkor hozza a konyhára, ha nem kerül semmibe. Rövid távon. Hogy hosszabb távon mi lesz? Ja, kérem, utánunk az özönvíz. Majd lubickolunk benne.

Meg aztán valaki jött ezzel a remek ötlettel, hogy ugyan a köztársasági elnökség remek pozíció, nyugdíjas állás, mint a Szabó bakteré, de mégsem árt több lábon állni ilyen bizonytalan időkben, ott van például az ENSZ-főtitkárság, persze nem az már, mint régen volt, de mégis van bizonyos respektusa, később is egész jól mutat majd a szakmai önéletrajzban, ha az ember ENSZ-főtitkár volt, különösen, ha mintegy mellékesen még a bolygót is megmenti az emberiségtől.

Áder János kreatívjai ennek megfelelően látványos kampányba kezdtek: A Sziget Kft. közreműködésével harmincezer lufit engedtek a magasba, hogy felhívják az emberek figyelmét a környezetvédelem fontosságára.

A léggömbnek vannak nálunk hagyományai. Szimbolikája van: a léggömb a szépen becsomagolt semmi. Sok léggömbből látványos légvárak építhetők, gondoljunk csak Hufnágel Pisti legendás léggömbipari multijára, a Hufi Lufira. Szép, látványos dolog, száll a sok léggömb; csak hát aztán kipukkad, tízezernyi fonnyadt gumifecni potyog a Dunába, a Balatonba, Sopron környékére (a Szigeten, a zamárdi Strand Fesztiválon és a VOLT-on engedték fel Áder János színes műgumiba csomagolt üzenetét – aztán a szó elszállt, a szemét megmaradt). És mi döbbentené rá inkább a környezetvédelem szükségességére az elnök úr munkaadóit (minket, ugye), mint egy látványos környezetszennyezés? Vagy, hogy jön egy japán sztárépítész, aki elmondja, hogy mennyire tiszteli a természetet, szereti a fákat, és éppen ezért akar „mesterséges erdőt” építeni a Városligetbe. Nos, a mesterséges erdő kétségkívül tartósabb, mint a valódi – a betonfát nem kell locsolni, az acéllevél nem hullik le ősszel, és ha vezetnek bele áramot, még a madarak sem szarják össze. Jó mély alapot lehet ásni neki, nem egy birnami erdő. Lehet mellette egy szép emlékmű is: „Itt egy fa állt. Kivágtuk, hogy helyet adjon e táblának, ami hirdesse örök emlékét.”

A környezetvédelmi léggömb akár a NER szimbóluma is lehetne. A megszüntetve megvédés mementója, középpontban a nemzet horgászával. Teljes üzemben az ország dízelmotorja: szennyez, rombol, de az önbevallásos teszteken remekül teljesít. Kurt Vonnegut pazar regényében, a Macskabölcsőben „nagybömbnek” nevezte a sok üres dumát, álközösséget, társadalmi hazugságot, önámítást és öntetszelgést. Lényegüket pedig így magyarázta: „Ha érteni vágyod a nagybömböt, hámozz meg egy léggömböt.”

Megy is a nagy hímezés-hámozás (bár a hangsúly inkább a hímezésre esik). A megértés még várat magára.