Érdekes győzelmi jelentésre ragadtatta magát a Heti Válasz főszerkesztője minapi jegyzetében. Borókai Gábor azon örvendezik, hogy "a globális világot képviselő vagy abban föloldódott értelmiség külföldi és hazai közhangulatot hiszterizáló puccsát sikerült leverni. Méghozzá pusztán kommunikációs eszközökkel. (Merthogy közben a való életben semmi sem történt.)" Ez eddig nem különleges, hiszen ahogy a kormány azt képzeli, hogy a külföldi partnerek és diplomaták nem olvassák a magyar lapokat, úgy az is hagyomány, hogy a fideszes sajtó nem tételezi fel a közönségéről, hogy bármi másba beleszagolnak. Másképp ugyanis nehéz volna elhinniük, hogy "a való életben semmi sem történt", tekintve hogy Orbán Viktor most már Schmitt Pál nyomán, elolvasás nélkül aláír minden EU- és IMF-követelést. Aminek lehet némi szerepe a "puccs leverésében".

Ennél izgalmasabb, amit Borókai cikke bevezetőjében kijelent: "A kormány a miniszterelnök koncepciózus strasbourgi fellépésével, majd a civilek és újságírók által szervezett, irdatlan méretű békemenettel alaposan átalakította az interpretációs teret." Hohó! Szóval a tök spontán buszkonvojjal a kormány alakítgatott valami interpretációs tereket? Mi a fene! Eddig az volt a vonal, hogy ebben a kormánynak a kisujja sem volt benne, és ha netalán mégis az önkormányzati buszokkal hordták fel a talpasokat a pusztából, az csak úgy történhetett, hogy elkötötték a buszt. Erre kiderül, hogy itt a kormány interpretációs térrendezéséről volt szó. Hát erre való a szabad sajtó, erre való a bátor újságírói ethosz.

Borókai Gábornak köszönjük a tényfeltárást, reméljük, további bennfentes információkkal segíti az interpretációs térrendezést.