Idegesek az elvtársak. Nem is csoda. Orbán Viktor beáldozott egy vigyorgó zombit, egy súlytalan politikai zoknibábot. S most az összes jobbos véleménytermelő dobhártyaszakasztó erővel ordítja a szoclib oldal fülébe, hogy a Pali bezzeg lemondott, míg a D-209-es és a hazugságbeszédes Feri nem. S a dolgon jottányit sem változtat, hogy a két szoci politikus és Schmitt valós közhatalmi, közéleti súlya össze sem vethető. Medgyessy és Gyurcsány a legnagyobb hatalommal járó operatív kormányzati pozíciót birtokolták (utóbbi még pártelnök is volt), Schmitt Pál meg távvezérelésű marionettfigura: egy amúgy is gyenge hatáskörű, szimbolikus tisztség viselője. A miniszterelnök skandalum utáni bukása az MSZP-t sokkal jobban megrázta volna, mint a Fideszt az elnöké.  Hatalmilag ez igaz.  De morálisan mindenkinek az Őszöd-párhuzam ugrik be. Nekem is. Vagy az SZT-tiszti múlt. Nem véletlenül lettek frusztráltak, zavartak vagy támadtak vissza az MSZP és a Gyurcsány-párt illetékesei, mikor Szegő kolléga erről kérdezte őket.

Döbbenetesen árulkodó ez a videó-riport. Ugyanaz mondható róla napokkal később is, amit első felindulásból: ezek tényleg nem tanultak semmit, ugyanott vannak fejlettségben, ahol voltak, ugyanazt az ótvar szöveget nyomják. Csakhogy a hazugság beismerése nem lesz igazságbeszéd, akárhogyan csűrik-csavarják. Ahogy a lebukott autótolvaj beismerő vallomása sem ártatlanságbeszéd, akármilyen bűnbánó. Az MSZP-sek rengetegszer elmondták: Orbán Viktor nem a hazát védi az Unióval szemben, hanem saját kudarcos gazdaságpolitikáját, önnön tekintélyelvű ambícióit. Igaz. Akkor is igaz, ha Orbánt vitathatatlanul demokratikusan választották. De akkor hogy védhette volna a hazát a ’70-es, ’80-as években Medgyessy Péter? Ha Orbán kormányának és rendszerének érdeke nem fedi le a haza érdekét, akkor hogyan fedhetné le egy, senki által meg nem választott, a szovjet megszálló csapatok, valamint a (lakossági felhatalmazás, az emberek tájékoztatása nélkül felvett) nyugati hitelek által mesterségesen életben tartott diktatúra érdeke? Megkérdezte a Medgyessy által szolgált rendszer az embereket, hogy szerintetek mi is a haza érdeke?

Milyen világképről árulkodik ez a villáminterjú-sorozat? Az MSZP-s és DK-s funkcionáriusoktól megtudhattuk: a diktatúrában viselt közhatalmi tisztségeire, akkori cselekedeteire joggal lehet büszke Medgyessy Péter, meg amúgy is tisztázta a dolgot, a kádárizmus nem volt diktatúra, ha mégis, akkor az Orbán-diktatúra rosszabb. („Éljen maga abba a diktatúrába és ne ebbe!” – Józsa István MSZP-képviselő), 2012-ben ezzel már nem is kéne foglalkozni, különben pedig a Fideszben is vannak pártállami káderek. Aki pedig mégis tovább firtatja a dolgot, az őszödi beszédet például, na az ugyanazt mondja, mint a fasiszták. Politikaelméleti fejtágító szoci és Gyurcsány-párti közszereplőknek: a diktatúra olyan, személy és/vagy csoport által gyakorolt kizárólagos uralom, amely nem rendelkezik többpárti, szabad választásokon megszerzett legitimitással (vagy a demokratikus felhatalmazás birtokában, azzal visszaélve megszünteti a demokráciát, s mandátumának lejárta után is hatalmon marad), a közügyeket a tömegek kizárásával gyakorolja. S a tekintélyuralmi rezsimekkel szemben még csak nem is imitálja vagy szimulálja a pártok versengésén alapuló népuralmat. Ez pontosan ráillik a kádárizmusra.

Természetesen lehet kádáristának lenni. Ha fasisztának szabad lenni, kádáristának miért ne szabadna? Ismerek én olyan embereket, aki ma is Kádár hívének vallják magukat, a kádári diktatúrát ma is jónak, annak szolgálatát vállalhatónak gondoljak. Mi több, az egyikkel egész jó barátságban vagyok. Csakhogy ez az ember nem tartja magát a polgári demokrácia és a kapitalizmus elkötelezett támogatójának. Sőt, most is úgy véli, a szocializmus volt az igazi. De pont ezért – mint elvhű kádárista – nem indult polgári demokratikus pártok színeiben a választásokon, nem vett részt az állami vagyon privatizációjában, nem lett belőle közhatalmat gyakorló politikus vagy a közhatalommal üzletelő milliomos. A Munkáspártba se lépett be, a magánszektorban dolgozó magánember, aki a magánpénzéből vett söre mellett időnként nosztalgiázik egyet. Joga van hozzá, még ha beszélgetéseink sokszor kemény vitákba torkollnak is emiatt. Nem baj, így szép az élet. Leírtam már: „Lehet utólag is büszkén felvállalni a rendszert, s lehet persze utólag elvetni és hajdani viselt dolgokért bocsánatot kérni. Mindkettő legitim a maga módján. Csak egyvalamit nem lehet: a diktatúra hajdani szolgálójaként, (az új demokráciának szintén haszonélvezőjeként) a bukott rendszert általánosságban elvetni és elítélni, a rezsim hasznára tett konkrét, személyes cselekedetek terhe alól viszont biankó, bűnbánat nélkül is járó felmentést, elnézést követelni.”

Az MSZP azonban pont ezt tette és teszi. Nézzük már meg, ki kapott tavaly Baloldalért Díjat. A díjazott Baranyai Lőrinc, aki a Kádár-rezsimben KISZ-titkár a Néphadseregben, majd a dorogi szénbánya párttitkára. A rendszerváltás után cégtulaj, vállalkozó, aztán MSZP-s honatya. „1995. április óta az esztergomi telefonkörzet amerikai-magyar telefontársasága, az Egom-com Kft. igazgatótanácsának tagja.” Talpra esett, mint Schmitt Pál. Az ilyen káderek pályaíve arról tanúskodik: nekik szocializmus és kapitalizmus, diktatúra és demokrácia nem egymást ütő fogalmak. Hanem szerves fejlődés állomásai amelynek során (Nem igaz, Palikám?) mi mindig megtaláljuk a számításunkat.