Az nyilván nem meglepő, hogy a Munkáspárt a hagyományos kommunista vircsaft szellemében fejezte ki részvétét. "A koreai párt Kim Jong Il vezetésével az ország saját erőforrásainak maximális kihasználásában látta a kiutat. Az ország vezetése úgy döntött, hogy a párt mellett a néphadseregnek kell kiemelt szerepet játszania az ország megmentésében. A hadsereg az építő és termelő munka fontos szereplőjévé vált. Bekapcsolódott a fiatalság nevelésébe, a fiatalok foglalkoztatásába. E politika kapta a Songun, azaz a hadsereg-központú szocialista építés elnevezését. Az eredmény, bármit is állítson a tőkés propaganda, nem maradt el. A KNDK felszámolta a tömeges éhezést, emelkedett az emberek életszínvonala. A koreai nép az oktatásban, a kultúra, a sport fejlesztésében nemzetközi összehasonlításban is jelentős eredményeket ért el. A gazdaságban számos reformintézkedés indult el, bővült a gazdasági együttműködés kínai, orosz, japán, osztrák és más cégekkel.

Kim Jong Il vezetésével a KNDK megőrizte függetlenségét. Megvédte a koreai nép által választott szocialista utat. Új szövetségi viszonyt alakított ki Kínával, gyümölcsöző együttműködést fejlesztették ki Oroszországgal. A KNDK megkezdte a két Korea közötti párbeszédet" - írták Thürmerék közleményükben.

Viszont Thürmerék mellett a Bem térre is beköszönthetett Marjai József szelleme, vagy csak nagyon diplomatikusak akartak lenni. A Külügyminisztérium közleményében azt írta, "reméli, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság a gyászt követően folytatja erőfeszítéseit az ország és népe fejlődése és boldogulása érdekében, valamint az elkövetkező időszakban felelős államként megtesz mindent a Koreai-félsziget biztonságának és stabilitásának megőrzése és demokratikus fejlődése érdekében."

Hozzátettéjk azért azt is, hogy "a Külügyminisztérium egyben felhívja Phenjan figyelmét a nukleáris helyzettel és az ország emberi jogi helyzetével kapcsolatos nemzetközi aggályokra, valamint felszólítja a KNDK vezetését a Koreai Köztársasággal történő kapcsolatok javítására."