Erős március tizenötödikénk volt. Ott volt, ugye, a miniszterelnök, akitől megtudhattuk, hogy most már tényleg nagyon közel vagyunk a szabadsághoz. Igaz, húsz évig a szabadság kivívásáról mindig múlt időben beszélt mint már megtörtént esetről, és nem említette, hogy e téren akad még bármi tennivalónk. A múlt azonban változik.

Hasonlóan hű fegyverhordozójánál, Lázár frakcióvezetőnél, aki a hódmezővásárhelyi polgárok előtt elmondott megemlékezésében, azt fejtette ki, hogy „egy olyan országban éltünk száz esztendőn keresztül, amely megszállók lába által tapostatott”. Az rejtély, hogy ezt a száz évet hogyan számolta ki Lázár, de az már biztos, hogy devizahitele van, vagy más egyéb banki elszámolási gondja, mert a következő mondatában már részletesebben is kitért a minket eltaposó lábak jellemzésére, és az elmúlt hetek lázári tematikájának megfelelően erről is a bankok jutottak eszébe. „Ezek a megszállói lábak egyszer a muszkák kemény bőrcsizmái, másik alkalommal a bankárok elegáns bőrcipői. Nincs a kettő között érdemi különbség”. Nincs érdemi különbség. Hát, nekünk legyen mondva, de nem csodálkoznánk, ha hétfőtől bankár körökben divatba jönne a strandpapucs-viselés, mert csak a cipővel lehet gondja Lázárnak, a bankellenes kirohanásokat nyilván nem lehet komolyan venni egy olyan politikustól, akinek zakója sarcra többet ér, mint az ünneplő közönség teljes ruházata.

A Gyújtóhangú Beszéd Hamis Történelmi Analógiákkal kategóriában mégsem a fenti nagyágyúk vitték el a pálmát, hanem egy eddig ismeretlen versenyző. A parameter jóvoltából értesülhettünk Morován Zsolt, a pozsonyi követség konzulja egy Dunaszerdahelyen rendezett ünnepség alkalmából osztotta meg a nagyérdeművel és a jelenlévő levegő után kapkodó történésszel sajátos nézeteit a magyar történelem nagy titkairól.

Azt eddig is sejtettük, hogy a Nemzeti Együttműködéstől nem idegen retardáltakat diplomáciai tisztségbe kinevezni, ám a fényes jövő előtt álló Morován új fejezetet nyithat a magyar külkapcsolatokban. Erre enged következtetni, amit az 1848-as eseményekről mondott. A konzul emlékeztetett, hogy az akkori forradalmi hullámban egyedül a magyar nem bukott el, pedig a vele szemben álló „Habsburgok az egyik legnagyobb hadsereggel és titkosszolgálattal rendelkeztek, mögöttük állt a teljes Rotschild bankház, és mi ehhez képest mégis sikerrel vettük ezt az akadályt” – mondta Morován, majd így fűzte tovább a szót – „hogy a Habsburg Birodalom milyen erőt képviselt az akkori Európában, csak akkor tudjuk érzékeltetni, ha összehasonlítjuk a mai Európai Unióval”.

Nem teljesen világos, hogy a NER-zsargonban ez mit jelent, esetleg arra akart a követségi tisztviselő utalni, hogy a Habsburg birodalom élén is egy maoista portugál állt, avagy finoman lepedofilozta a császári udvart, félő ez már nem fog kiderülni. A Rotschild egyértelmű, vö. bankárok elegáns cipői - és jönnek a muszkacsizmák is.

Morován szerint a szabadságharcot csak úgy sikerült leverni, „hogy segítségül hívják az akkori világ legsötétebb birodalmát, a cári Oroszországot, amely meg is indult 200 ezer katonával, az akkori népesedési viszonyok mellett ez azt jelentette, mintha ma 2 millió katona készülne betörni a Kárpát-medencébe”, de még ez is kevés lett volna, mert a Kárpát-medence „olyan tökéletes védőgyűrűt alkot a magyar nemzet körül, hogy akkor is egy román pásztor árulására volt szükség, ugyanis ő mutatta meg nekik azt a titkos hágót, ahol be tudtak jönni, egyébként nem tudtak volna”.

Ezt követően Morován transzcendens magasságokba emelkedett, amikor föltette a kérdést, hogy mitől is lehet ennyire „hatékony és ellenállhatatlan” a magyar nemzet, s nyomban felelt is rá, egy égi és egy földi okot említve. Ez utóbbi abban nyilvánul meg, hogy az akkori magyar kormányt az összes társadalmi osztály egy-egy politikai képviselője alkotta. Ebből is látszik, hogy történelmünknek voltak olyan irigylésre méltó korszakai, amikor a társadalom csupa hercegből, grófból, báróból és kisnemesből állt, sajnos elmúlt, erről is biztos az oroszok, a románok, meg a rotschildok tehetnek.

Ám érdekesebb az égi titok, amelynek megfejtéséhez elő kell vennünk Petőfi Nemzeti Dalát, amiben ugye ott áll, hogy a magyarok istenére esküszünk.„Van-e a keresztény világban másik olyan nép – kérdi Morován – amely veszi magának a bátorságot, hogy az egyetemes Istent a saját istenének tekintse. Nem tudom, hogy hallott-e valaki a svédek istenéről, vagy az olaszok istenéről, vagy a spanyolok istenéről. Ez nagyon különleges kapcsolatot mutat a magyarság és az egyedüli Isten között”. Mon Dieu! Mein gott! OMG! Боже мой! Hogy eddig ez nem esett le, most már nemcsak a Habsb Európai Unió reszkethet, de az a fehérruhás kozmopolita is ott Vatikánban.

Nincs okunk a pesszimizmusra, a múlt daliás, a jövő csodás, az elmegyógyintézet kapuja tágas.

Mégis néha a csüggedés lesz úrrá rajtunk – int Morován konzul – például „hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az elődeink magasságát soha nem fogjuk elérni”. Valóban hajlamosak vagyunk, mondjuk, ha sokat hallgatjuk az Orbán-kormány diplomatáit, akkor meggyőződésünké érik, hogy soha nem emelkedhetünk olyan szellemi magasságokba, amelyen elődeink álltak a tűz felfedezése előtt.

De van megoldás! Az utóbbi évek „slágertudományához”, a genetikához kell fordulni. Morován Zsolt szaktudós tolmácsolásában ez a diszciplína azt állapítja meg, hogy „egy adott népközösség genetikai állománya ezer év alatt maximum fél százalékot változik”. Tehát „mi ugyanazok vagyunk, mint ezer évvel ezelőtt Koppány magyarjai, akik az egész világon uralkodtak, mi ugyanolyanok vagyunk, mint ötszáz éve Mátyás birodalmának magyarjai, és ugyanolyanok, mint 48-as ősapáink. Ugyanaz a test, ugyanazok a szellemi képességek, már csak egy dolgunk van, hogy lélekben is felnőjünk hozzájuk.”

Nyilván lesznek olyan pesszimisták, akik genetikailag nem azonosak Koppány világuraló magyarjaival, sem szabadságharcos ősapáinkkal, és nem teljesen értik, hogy egy 48-as megemlékezés miként hozható össze egy kriptonyilas eszmefuttatással és egy pszichiátriai diagnózissal, de ők nem tudnak felnőni Mátyás birodalmának magyarjaihoz. A történelmi emlékezet igenis kanyaroghat erre-arra, nekünk például az jut eszünkbe március 15-ről, hogy egy honvédtörzsorvos, bizonyos Schwartzer Ferenc volt a magyar elmekórtan megalapítója, a Lipótmezei Intézet fölépítésének kezdeményezője. Itt az idő, hogy mind szellemi képességek terén, mind lélekben felnőjünk hozzá.