Orbán Viktor, ahogy általában, már másfél éve is fején találta a szöget. Szerinte "át kell alakítani a magyar társadalom öregedéshez való viszonyát, (…) minőségi időskori életre van szükségünk, nem pedig becsapós fiatalító kúrákra", különben is, "rosszul tesszük, amikor küzdünk az idősödés ellen, és rosszul tesszük, amikor minden eszközzel az örök ifjúság szérumát próbáljuk feltalálni".

Nem, Orbán Viktor nem az EZO TV távgyógyítós műsorát vezette, amikor a fentiek ügyében megnyilatkozott, hanem az Idősügyi Tanács alakuló ülésén mondott köszöntő beszédet. "Magyarország megújulásában az idős emberekre is szükség lesz, a tudásukra, a tapasztalatukra, és ne szégyelljük kimondani, egyre inkább szükségünk lesz még a munkájukra is" – közölte az idős hallgatósággal. Ez mára annyiban változott, hogy az Idősügyi Tanács három héttel ezelőtti ülésén már nem szégyellte kimondani, hogy egyre kevésbé lesz szükség több tízezer idős ember munkájára.

"Egyedi, miniszterelnöki engedéllyel a nyugdíjkorhatár elérése után is maradhatnak a közszférában azok a munkavállalók, akiknek a szakmájában, mint például az orvosoknál, utánpótlásgondok vannak. A kettős juttatást, vagyis a nyugdíj és a munkabér egyidejű folyósítását nekik is megtiltják, de a fizetésüket olyan szintre emelik, hogy ne keressenek kevesebbet, mint amikor két forrásból volt jövedelmük, mert 'így fair'" - adta vissza főnöke szavait a kormányszóvivő.

A fairnesst mindig szem előtt tartó kormányzat értelmezésében a 62 év feletti, szaktudásban és tapasztalatban gazdag nemzedékek megbecsülése azt jelenti, hogy válogatás nélkül kúrjuk ki őket a közintézményekből, hogy kipipálhassuk Matolcsy professzor 30 milliárd forintos bürokráciacsökkentő pakkjának kétharmadát. "Minőségi időskori élet" helyett a volt kommunisták után most ezek a kommunisták is lestrapált nyuggerlétet produkálnak, amelynek jeleit naponta látjuk az utcán: elhanyagolt ruha, zavaros tekintet, mellőzöttség, dac, depresszió, csirkefarhát. Így lesznek idős, megbecsült emberekből államilag előállított nyuggerek.

Válogatás nélkül? De hát miket beszélünk: egyedi kérelmi rendszer van! Az érintettnek magának kell levélben kérvényeznie további foglalkoztatását, maradok tisztelettel, híve, szolgálatára. Az engedélyt pedig nem közvetlen munkaadója, hanem közvetlen miniszterelnöke maga adja vagy tagadja meg. Aki persze egyrészt ért hozzá, másrészt ideje is engedi, hogy elbírjon a problemával, bár ha javasolhatom, alkalmazzák ismét a Kádár-titkárság még élő munkatársait, akik profin tudják kezelni több tízezer levegőben lógó közszolga alázatos kérelmeit, sirámait, másokat eláztató közérdekű feljelentéseit.

Legkésőbb itt illene jelezni, hogy valóban el kéne küldeni a közszférából közalkalmazottak tízezreit, a bürokráciacsökkentés, a közpénzherdálás leállítása nagyon is előremutató javaslat – lenne. Ha volna mögötte gondolat, terv. Ha nem itt, a reformálatlan eü- és oktatási területen kezdenék. Ha ennek az etatista, bürokrácia- és feudalizmusbarát társaságnak egyetlen szavát is el lehetne hinni. Aki azonban tíz- meg százmilliárdokat költ Molra, Rábára, felcsúti meg debreceni stadionokra, Friends of Hungaryre, őrületesen túldimenzionált közfoglalkoztatásra, új tervhivatalra, életünk minden szegmensének kormányzati kontroll alá helyezésére, az inkább ne beszéljen bürokráciacsökkentésről, új, fiatal generációk helyzetbe hozásáról, pláne, hogy az idős dokik totális adminisztrációs leterheléséért is felelős politikusokra nem vonatkozik az új rendelet, nekik nem kell választaniuk munkabér és nyugdíj között.

Az egészségügyben és az oktatásban dolgozó, egyelőre pótolhatatlan emberek tízezreit megalázó helyzetbe hozó kormányrendelet szemlélete, megvalósításának kivitelezése nagyon jól mutatja, mit gondol a fülkeforradalmi vezetés a) az általa államosított területek fontosságáról, b) az ott dolgozó emberek (pl. gyermekorvosok) koráról, tudásáról, munkabírásáról, képességeiről. Semmit. Leépítendő szeniliseket lát bennük, akik egy nem létező hónap után járó plusz nyugdíjjal simán korrumpálhatók. És lehet, hogy tényleg.

"Most megfogalmazzák, hogy a nemzeti egészségügyi szolgálatban hány emberrel tudják ellátni a betegeket" – közölte a legutóbbi egyeztetés után Szócska Miklós államtitkár. Most fogalmazzák meg? Amikor ő maga is tudja, hiszen pár napja nyilatkozott is róla, hogy az egészségügyben senki sem nélkülözhető, sőt? Hogy fiatal rezidensek ezreit kéne integrálni a rendszerbe, ha szempont az, hogy ne londoni klinikákon kezdjenek új életet? De miért is maradna itthon egy fiatal, ha azt látja, milyen "életpályamodellre" számíthat. Ha egyáltalán alkalmazzák: a rendelet szerint ugyanis ha a nyugger kiszáll, vállalkozóként sem foglalkoztatható, a munkahelye megszűnik (a még nem államosított háziorvosokat egyelőre nem érinti az ügy). Ennyit arról, hogy át kell alakítani a magyar társadalom öregedéshez való viszonyát.

A kádárista típusú problémafelvetés természetesen kádárista típusú magatartásmintát hozott elő az érintettekből: az egészségügyi és az oktatási szféra érdekvédelmi szervezetei haladéktalanul ráléptek az egyéni kivételezés, az érdekkijárás jól ismert, rögös útjára, jaj, csak pont minket ne érintsen a probléma. Egyébként tényleg ne érintse őket, legalábbis ne ebben a formában, de az egyéni alkuk megkötésénél talán hatásosabb lett volna a közös fellépés, akkor nem azt kellett volna hallgatniuk Szócska államtitkártól, hogy "a következő időszakban tisztázzák a pontos adatokat, valamint a felmentés eljárásrendjének részleteit." A következő időszakban? A döntés előtt egy nyomorult háttérszámítást, hatástanulmányt nem sikerült kiizzadnia valamelyik közpénzen megbízott cégnek?

Az ügy érdekessége, hogy az elkövetők és áldozataik is az állami logikán belül mozognak: természetesnek fogják fel, hogy munkájukat alapjáraton nem vállalkozásban végzik, a kórház/iskola önkormányzati volt, most állami lett, senki nem követeli a kormányzati kéz hosszú távú elengedését, a korrupt és lassan működésképtelen egészségügy privatizációját (nem értem, miért ne működhetne pl. vállalkozói alapon egy gyermekorvosi rendelő), amivel klienseik, azaz mi, a páciensek is végre jól járnánk. Tudom, ez nem szempont senkinek, csak mondom.

Állások ezreinek megszüntetésével, az elöregedett háziorvosok praxisának kiüresedésével, privát alternatívák tudatos ellehetetlenítésével egész térségek maradhatnak orvos nélkül. Majd tanár nélkül, értelmiség nélkül, gazda nélkül, vállalkozó nélkül, adófizető nélkül, fiatalok nélkül. Csak az államilag előállított nyuggerek maradnak még sokáig velünk. Ők eddig is mindent túléltek.