Putyin azt hiszi, a saját négyzetkilométerei között lényegében bármit megtehet. Jó lenne neki jelezni, hogy nem, nem tehet meg bármit.
Ha a németországi demokratikus-jogállami kritériumok töredékét alkalmazni lehetne Magyarországon, akkor Toroczkai László nem lehetne ebben az országban polgármester.
Megvonták egy közismert magyar nyugdíjas nyugdíjpótlékát, akinek ezt követően sokan a védelmére keltek, mondván, jelentős reformer volt. Csakhogy ez semmit nem változtat azon a tényen, hogy a kádári megtorló párt irányító testületének tagjaként megszavazta Nagy Imre kivégzését.
Hangulatjavító intézkedésként Közös képviselő tájékoztatást ad arról, hogy a rezsicsökkentésnek hála a Társasház ötezer forintot takarított meg spórolás tekintetében, de azt még nem tudni pontosan, mennyi gazdálkodási év alatt.
Ha megnézzük a fülkeforradalmi hatalom megragadásának, megtartásának és drámai kiszélesítésének módját, egyáltalán nem túlzó sokadszorra is rájönni, mi is a Fidesz jogutódjának ősforrása: a marxi-lenini logika.
Ahogyan a törvényhozási többség reagált a bajai videóügyre, az csak orosz, fehérorosz, ill. zimbabwei relációban értelmezhető. A Fidesz lényegében kilövési engedélyt adott újságírókra, bloggerekre, és csak a nagylelkűségüknek köszönhető, hogy végül nem fogják lecsukni a gondatlan információközlőket is.
A gigantikus pénzköltés egy jó részének kifejezetten célja az, hogy nemzeti átnevelőtábort csináljon abból, amit azelőtt Magyar Köztársaságként ismertünk. Abszolúte nem mindegy tehát, hogy a saját megkeresett pénzünk felhasználása tárgyában kilépünk-e az alattvalói létből.
A Magyar Szocialista Párt kongresszusán többek közt az hangzott el, hogy a 2014-es választás két értékrend, két politikai kultúra közötti választás lesz. Szerzőnk szerint rájuk fér némi emlékezetfrissítés.
Egy dolgot nem vesznek figyelembe A Keresztapa ismert fordulatát ironikusan idéző E14-es politikusok: azt, hogy visszautasíthatatlan ajánlatokat csak maffiózók, ill. maffiaállamot működtető politikusok tesznek másoknak.
Mire kell az MMA-nak a Műcsarnok, a Hild-villa, meg az újabb milliárdokkal megdobott Pesti Vigadó? Mi indokolja ezt a fokú nagyvonalúságot, amit a kormány a közpénzünkkel kapcsolatban tanúsít?
„Hogyan lett a demokratából diktatórikus politikus?” – értetlenkednek sokan az 1989-es és mai Orbán Viktort összehasonlítva. A kérdésfelvetés azt sugallja, hogy a rendszerváltást követően Orbán gyökeresen megváltozott. Pedig a politikus egy tapodtat sem mozdult 89-hez képest. Akár egy beakadt lemezjátszó, ma is a Nagy Imre újratemetésén 1989-ben elmondott szónoklatát ismételgeti. Igaz, a beszéd más ügyet szolgált a rendszerváltás előtt és után. Míg 89-ben Orbán szónoklata a parlamentáris demokrácia létrejöttét segítette elő, ma beszűkítését célozza és lebontását készíti elő.
Klasszikus lose-lose szituációba kavarta magát a Mol-ügyben a cég, a magyar állam és az érintett is: a vállalat részvényárfolyama esik, a horvát-magyar kapcsolatok romlanak, Hernádi pedig az Interpol körözési listáján virít. És még mindig abban az illúzióban ringatják magukat, hogy az ilyet ki lehet ülni. A hasonló nemzetközi botrányok sorra azt bizonyítják, hogy nem lehet.
A Fidesz kongresszusa mert szánalmas lenni, és olyan rendszervisszaváltó hévvel haladt a szocializmus felé, amilyet az Európai Néppárt még nemigen látott, ill. látott, csak elfordítja a fejét, van neki más baja.
A kultúra lejtmenetben van? Valami őrülten rosszul megy? Hát persze, de nemcsak tegnap óta. Tegnap óta annyi változott, hogy ezt elfogadtuk, intézményesítettük, és maximum politikai váltást vagyunk készek elfogadni, kulturálisat, mentálisat nem.
A német választások után is Angela Merkel maradhat a német kancellár. A kereszténydemokratáknak azonban új koalíciós partner után kellhet nézniük, így senki se tudja, milyen Angela Merkel követi a mostanit.
„Mi lennék Auschwitz nélkül? (...) Semmi és egy senki. Egy átlagember" – mondta Kertész Imre. Az író igennel felelt arra a kérdésre, vajon hálás-e azért, hogy „megtörtént” vele Auschwitz. „A haláltáborban váltam azzá, aki vagyok. Mit élhettem volna át Auschwitz nélkül? Mindazt, amit a többiek is mind megélnek.”
A valódi korszakváltáshoz nemcsak a jelenlegi kormányt, de a jelenlegi ellenzéket is le kell váltani. Aki ugyanis egy szabad, demokratikus, piacgazdasági Magyarországon szeretne élni, a mai napig nem tud kire szavazni.
Nem könnyű beismerni, de legalább nézzünk szembe vele: a random öldöklések nem érik el az ingerküszöbünket. Nekünk a vészkorszak átöröklött képei kellenek ahhoz, hogy rájöjjünk, mi is zajlik a világ némely sarkában.
A kényes ízlésű polgári közönség persze nem emiatt tiltakozik, hanem azért, mert a címszereplő nem öltözött megfelelően a kivégzéshez. Mindeközben az élpolitológus a magyar irodalommal ismerkedik.
Nagyon úgy néz ki, hogy ebben az ügyben ennyi volt. Nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbsétálni. Pedig ép erkölcsi érzékű országban az igazi ügynek, a teljes háttér alapos felderítésének, a társadalmi szembenézésnek még csak most kellene kezdődnie.
Három új felügyelőbizottsági tagot nevezett ki a Pallas Athéné alapítvány vagyonkezelője a varsói GTC ingatlancéghez. A cél, hogy visszafordítsák az Állami Számvevőszék által feltételezett, rendőrségi nyomozáshoz vezető százmilliárdos vagyonvesztést.
A kormány ugyan szóban már jelezte, hogy Ferenc pápa temetésének napjára nemzeti gyásznapot hirdet, de ezt még nem tették közzé a Magyar Közlönyben.
Európa-szerte egyre népszerűbbek a szélsőjobboldali pártok, ám rajtuk kívül is van egy aktív, politikával nem foglalkozó underground szcéna, ahol a radikálisok kivárnak. De nem mindenki.
Putyinnak üzent az amerikai elnök a kijevi rakétatámadás után.
Az ingatlanok között van egy templom, egy plébánia és egy értékes villa is.
Csoportszinten már több mint száz országban vannak jelen.
Ha egy harckocsi kétszer is legördülhet a gyártósorról, akkor 600 felújított orvosi rendelőt hányszor lehet sikerként eladni?
Nem csak a száguldozókkal van baj.
Az öttusaszövetség elnökének ezüstérmét is megszépítette Gulyás Michelle aranya.
