Tisztelem a magyar dráma megteremtőjét, Katona Józsefet, de sohasem értettem, hogy remekművében a gonosz Biberach miért ajánl Ottónak italba keverhető hevítőt és egyúttal altatót Bánk Bán hitvesének elcsábítására. Az előbbi por hatása világos: „Tűz ége csontjaimban”, számol be róla a „szép, együgyű feleség”. De miért kell szer a királynénak, hogy aludni térjen, s egyedül hagyja udvarhölgyét az öccsével, hiszen kezdettől fogva cinkosan pártolta viszonyukat? S mi van, ha véletlenül Gertrudis issza meg a „randidrogot”, és Melinda az altatót?

Az 1213-as végén játszódó klasszikus történet sajátosan időszerűvé vált 2010 január végén, amikor Sólyom László köztársasági elnök kiírta az országgyúlési választások első fordulóját április 11-ére, és hivatalosan is megkezdődött a kampány. A pártok kampányfőnökei hasonló dilemma előtt állnak, mint egykoron Biberach, a lézengő ritter: milyen arányban adagolják a hevítőt és az altatót jövendő választóiknak, akiket az urna elé kivánnak csábítani? Mindkét szer rendelkezésre áll, de nem tudni, melyikkel érik el a kívánt célt, pártjaik szavazatainak maximálását. És arról sem szabad elfeledkezni, hogy az altatók általában hatásosabbak és népszerűbbek, mint a „hevítők”. A közvéleményt jóval könnyebb és kockázatmentesebb lenyugtatni és elaltatni, mint felrázni, fellelkesíteni. Viták és botrányok provokálásával, az ellenfél politikusai ellen intézett személyeskedő támadásokkal lehet „hevíteni”, felszítani a feszültséget a különböző csoportok között, de az ilyesfajta manipulációk ellenszenvesek a kialakult pártpreferenciával nem rendelkező, a többséget alkotó tömeg számára, mely alapjában békére és nyugalomra vágyik, és úgy kell neki a pártok hidegháborúja, mint hátára a púp.

Lendvai Ildikó nem véletlenül jelentette ki, rögtön azután, hogy tudomást szerzett a köztársasági elnök döntéséről: „Jó hír Magyarország számára, hogy az államfő a lehetséges legkorábbi időpontra írta ki a választás első fordulóját. A hivatalos kampány így a lehető legrövidebb ideig tart majd, s ezzel kevesebb idő jut majd arra, hogy családokat veszítsenek össze, hogy gyűlöletoffenzívát folytassanak, megosszák az embereket és gyilkosnak nevezzék a kormányfőt.” Az MSZP elnökasszonyának álláspontja világos: utálatosnak tartja és elutasítja a felfokozott, érzelmileg „csúcsra járatott kampányt”, melyért a szocialisták persze az ellenfelüket, a Fideszt teszik felelőssé.

Az a fő gond ezzel az újszerűnek nem nevezhető, és egy hivatásos politikus részéről disszonánsnak ható „politikagyűlölő” felfogással, hogy az MSZP számára soha nem volt kedvező az „altató kampány”. 1998-ban a Horn-kormány nem kis mértékben az alacsonyí választási részvétel miatt vesztette el a választásokat, melynek eredményeképpen a Fidesz – igaz, akkor a Független Kisgazdapárttal, és az MDF-fel alkotott koalícióban – hatalomra került. 1994-ben az első, döntő fordulóban a választásra jogosultak 68,92 százaléka ment el szavazni, és az MSZP a mandátumok abszolút többségét, 54,15 százalékát szerezte meg. Viszont 1998-ban már csak a választók 56,28 százaléka járult az urnák elé, ami az MSZP-nek a mandátumok 34,72 százalékát „hozta”, amivel ellenzékbe szorult. 2002-ben és 2006-ban azután újra bejött a „magas részvétel – baloldali siker” képlet (első forduló: 70,53 százalékos részvétel, MSZP: 46,11 százalék, illetve 67,82 százalékos választási részvétel, MSZP: 49,22 százalék.)

Most olyan mély letargia és apátia hatja át a mély válságban vergődő magyar társadalmat, hogy nem lehet kizárni: a választóknak kevesebb mint 50 százaléka adja le szavazatát a választások első fordulójában. Várható továbbá, hogy a jobboldali pártok, a Fidesz, illetve a Jobbik szavazói, akik büntetni akarják a baloldali kormányt az elmúlt két ciklusban nyújtott kiábrándító teljesítményéért, sokkal aktívabbak lesznek, azaz elmennek szavazni, míg a kiábrándult szocialista szavazók (nem beszélve az azóta de facto megszűnt SZDSZ híveiről), otthon maradnak, távollétükkel tüntetnek. Ilyen viszonyok között elképzelhető, hogy az először 2010 májusában összeülő új parlamentben egy abszolút többséggel rendelkező „nagypárt”, a Fidesz, és két „középpárt” foglal majd helyet, mellettük pedig legföljebb egy „kispárt” (az MDF vagy az LMP) jut majd be.

A potenciális szövetséges nélkül maradt szocialsitáknak elemi érdekük lenne a választási kampány „felpörgetése”, „hevítő” adagolása, ami a híveiket felrázza és elviszi szavazni. Igen ám, de nyolc évi folyamatos kormányzás után nehéz olyan ügyet találni, melyért az ellenzéket lehetne felelőssé tenni, ráadásul Orbán Viktor és társai feltűnően visszafogottak, nemigen ragadtatják el magukat, „dodonai stílusban” kommunikálnak. Sehol egy „köteles beszéd”, „szingli hordákról” sem esik szó. A közvéleménykutatási adatok ismeretében a jobboldaliaknak megfelel a mostani helyzetet, az „álmos kampányt” kedvezőnek találják a maguk számára, nem valószínű, hogy konfrontálódnak.

A Fidesznek kedvez a jelenlegi trend, még inkább a Jobbiknak, melynek a szavazótábora talán a legszervezettebb. Vona Gábor és Morvai Krisztina hívei nagy bizonyossággal elmennek majd szavazni, még ha nem is tudják, pontosan mit akarnak, csak éppen elutasítják mindazt, ami körülöttük van. Minden jel szerint a miniszterelnökjelöltek sem vitatkoznak majd a televízióban, már csak azért sem, mert a 2006-os vita igencsak ellentmondásos emléket hagyott maga után a közvéleményben.

A pártok, mindenekelőtt az MSZP és a Fidesz kampányfőnőke, a két, egymással vetélkedő spin-doctor meglehetősen tanácstalan lehet. Az első azért, mert ha „hevítő port” adagol a közvéleménynek, lehet, hogy a jelenlegi helyzetben az előidézett feszültség negatívan hat majd a szocialisták népszerűségére, és a végén még tíz százalék alá szorulnak, megközelítik az 1990-es, „rendszerváltó” választáson elért eredményüket. Nem jobb inkább tartani a pozíciót, mint kockáztatni? Hasonlóan gondolkodnak a Fidesz stratégiái is, akik csak március 15-én indítják a „hivatalos kampányt”. Annál több szavazatot szerezni, mint amennyit a közvéleménykutatások most jósolnak a Fidesznek, nehezen lehet, hiszen jelenleg háromszoros fölénnyel vezetnek a szocialisták előtt. Jöjjön tehát a kampányaltató, minden mennyiségben.

Pelle János