Gyakran visz el az utam a Magyar Szocialista Párt Jókai utcai székháza előtt, amely mostanában nyugis hely. Nincs nyüzsgés, van parkolóhely, többnyire csend honol a nagy ház környékén. Holt vidék, holtszezon, holt lelkek. Augusztus közepe van, jó az idő, nyaral a pártelit. A politikusok – ahogy mondani szokás – jól megérdemelt pihenésüket töltik külföldön, a Balatonnál, a telken, családi-baráti-haveri körben, urambátyám társaságokban. Utaznak, strandolnak, horgásznak, vadásznak, vitorláznak, felújítanak, grillpartiznak, kirándulnak, ahogy azt az elmúlt években is tették, amikor még hatalmon voltak, s a többségi voksok tudatában nyugodtan ellazulhattak a nyári ülésszünetben.

Szanyi Tibor

mszp.hu

Idén viszont fordult a kocka. A választások éve van, s a szocialisták néhány hónapja méretes zakót kaptak a választásokon. A párt történelmi mélységekbe zuhant népszerűsége most is azt jelzi, hogy néhány hét múlva, az önkormányzati választásokon akár még megsemmisítő vereséget is elszenvedhetnek.

A szocik azonban a jelek szerint most is úgy viselkednek, mintha továbbra is kényelmes többségben ücsörögnének a parlamentben. Az MSZP-frakció tagjait,  a párt vezetőit nem nagyon foglalkoztatja, hogy a párt szempontjából sorsdöntő hetek, hónapok előtt állnak. hiszen komolyan harcba kellene szállni Demszky utódlásáért, meg kellene szerezni kulcsfontosságú városok polgármesteri székét, készülni kellene az őszi parlamenti feladatokra, a büdzsé elfogadása körüli vitákra, markáns álláspontokat kellene kialakítani az egészségügyi, oktatási, önkormányzati stb. reformokkal kapcsolatban, fel kellene lépni a Fidesz-KDNP túlhatalmával szemben.

A választók, szavazók, szimpatizánsok joggal várják el, hogy a legnagyobb ellenzéki pártként az MSZP alternatívát nyújtson, ellensúlyt képezzen, kritikai hangot használjon, s ezt a társadalmi nyilvánosságban is képviselje. A párt vezetői azonban egyelőre pihennek, lazulnak, regenerálódnak Mesterházi, Lendvai hetek óta meg sem szólalt, a frakciótagok is eltűntek, az MSZP „arcait” kivonták a nyilvánosságból, miközben a riválisok gőzerővel készülnek a megmérettetésre. A kormányzati oldal mellett (amely a választások eredményének megismétlésére készül) most már az ellenzéki pártok is egyre nagyobb hevességgel „lövik” az MSZP állásait. A választási küzdelem tehát megkezdődött, az MSZP-nél azonban csak a kampányfőnöknek kinevezett Szanyi Tibor küzd – amolyan kötelező feladatként – néhány tucat fiatallal körülvéve. Olykor a máris vesztes benyomást keltő Horváth Csaba is felbukkan a híradókban, de mindezek láttán kevesek gondolják (gondolhatják) komolyan, hogy az MSZP-nek és jelöltjeinek komoly esélye lehet a választási küzdelemben.

Az MSZP nem küzd, nem harcol, sokkal inkább csak „alibizik”, a feladatra kijelöltek rutinból teszik a dolgukat. Pedig a baloldalnak, ebben a helyzetben,  – pestiesen szólva – nyomulnia kellene ezerrel! Ellensúlyt kellene képeznie a harsogó, agresszív és még mindig szimbolikus elemekkel dolgozó kormánypropagandával szemben. Hitet, lelket öntenie a magukra maradt, kiábrándult, elbizonytalanodott, megcsömörlött szavazókba, miközben kommunikálni is kellene velük. Ki kellene alakítani számukra egy érthető, világos stratégiát, létre kellene hozni egy hatékony választási szervezetet, működtetni kellene a rendelkezésre álló társadalmi csatornákat és dolgozni, dolgozni, dolgozni. Hogy legalább minimális esély maradjon egy-egy helyi győzelemre.

Persze, joggal vetődik fel a kérdés: mit is várhatnak a választók ezektől a már sokszor megújult politikusoktól, mit remélhetnek a potenciális szavazók ezektől a frakcióban üldögélő, szavatossága lejárt, nyugodtan nyaraló politikusoktól, a kiégett káderektől, a listán bejutott levitézlett, hiteltelen emberektől, ha maga a pártelit sem bízik a sikerben, s nem is tesz annak érdekében?

Szanyi Tibor az Inforádiónak azt nyilatkozta, elképzelhetőnek tartja, hogy egyes szocialista jelöltek nem használják majd a kampányban az MSZP logóját. Aztán kiderült, hogy a párt „márkázott” jelöltjei nemcsak a párt logóját hagyják el, de a párthoz kapcsolódó vörös színt, sőt, a párt nevét is: Baloldali Összefogás, Megújuló Baloldal stb. néven indulnak harcba (Szegeden, Egerben, Pécsen) az október 3-i választáson. Egyszerre nevetséges és szánalmas, hogy a szocialisták úgy számítanak jobb eredményre a kiemelt városokban, ha a jelöltjeiket más elnevezés alatt indítják el.

Horváth Csaba és Demszky Gábor

Hasonlóan lehangoló a helyzettel szembesül a potenciális szavazó Budapesten is. Szanyi Tibor korábban több belső fórumon is egyértelművé tette: a szavazatmaximalizálás érdekében – a Jobbikon és a Fideszen kívül – „akár az ördöggel is kész” szövetséget kötni Tarlós István illetve a konkurens jelöltek ellenében. Az MSZP rögvest el is indult Dávid Ibolya és az MDF útján. Megpróbálkoznak szinte bárkivel „összefogni”, akinek egy kicsivel is több esélye (értsd támogatója) van a pozíció megszerzésére, mint a szocialista jelöltnek. Így aztán olyan súlyos politikai tényezők is képbe kerültek szövetségesként, mint Schmuck Andor, a Magyar Szociáldemokrata Párt főpolgármesterjelöltje, akivel azóta ugyan felmondták a frigyet, de a házassági ajánlat továbbra is fennáll a lehetséges kérőknek. Csakhogy a haszonleső szocialista pártelittel ma már senki nem akar összebútorozni. Az ellenzéki pártok is úgy kezelik őket, mint a biztos lúzereket,

Egyre inkább az az ember benyomása, hogy a pártelit – követve más, azóta eltűnt pártok útját – megélhetési politikusok gyülekezetévé alakul át, akiknek a helye, megélhetése, kiváltsága négy évig biztosítva van a parlamenti patkóban. Elücsöröghetnek, virslizhetnek, sörözhetnek a következő években, amíg nekik is végleg kitelik az idejük. De ennek a pártnak alighanem bealkonyult. Az egykori tömegpárt a legjobb úton van, hogy törpepárttá zsugorodjon.

Szanyi Tibor azonban töretlenül optimista. „Tudom, most sokan nem szeretnének azonosulni a szocialista párttal, de hiszem, hogy a kampány végére ez megváltozik.” Jó volna tudni, hogy Szanyi mire és főleg kikre alapozza ezt a kijelentését. A jó pártprogramra, az aktív pártmunkára, az erkölcsi tartásra, a népszerű pártpolitikusokra? Alighanem Schiffer Andrásnak, az LMP elnökének van igaza, aki az MSZP politizálását, morálját, bénázását látva azt jósolja, hogy az MSZP hosszú távon nem lesz tényező a magyar politikában. Ez a mostani pártalakulat legalábbis biztosan nem.