Két örvendetes hírt is bejelenthetett Orbán Viktor az elmúlt héten: kedden a GM, csütörtökön az Audi hazai kapacitásbővítése volt az optimizmus tárgya. Az öröm jogos: az Opel 500 millió eurós beruházással bővíti szentgotthárdi üzemét, ami közel ezer új munkahelyet jelent majd, a győri Audi pedig egymilliárd eurós bővítést eszközöl, ami úgy kétezer új állást teremt; és akkor ehhez még hozzájön a hazai beszállítói kör foglalkoztatásának bővítése, az is sokezer ember megélhetését biztosítja. 

Orbán Viktor és Rupert Stadler az Audi fejlesztésének bejelentésekor

AP/Bela Szandelszky

A kormányfő a tíz évre megcélzott plusz egymillió munkahelyhez közelítő lépésnek nevezte az új üzemek létrejöttét, és közölte: a kabinet „olyan intézkedéseket szeretne hozni, amely a külföldi vállalkozások számára potenciális tereppé változtathatja Magyarországot, hogy itt telepedjenek le, itt bővítsenek és itt teremtsenek munkahelyeket.” Ahogy néhány hónapja Esztergomban, az első új Suzuki Swift legördülése alkalmából is azt mondta, hogy „fontos a külföldi tőke és a magyar gazdaság gyümölcsöző együttműködése.”

Orbán Viktor az újk Suzuki Swift bemutatóján

Stiller Ákos

Ám miközben a Fidesz örömmel fogadja a GM új üzemét (olyannyira, hogy 7,5 milliárd forinttal megtámogatja a szentgotthárdi beruházást) és az Audi új inveszticióját, Bencsik János szakállamtitkár figyelmezteti a külföldi tulajdonú energiacégeket: fel is út, le is út, nem muszáj Magyarországon maradniuk, ha nem paríroznak árrésileg, és ha nem hajlandók „tisztességes” profittal beérni.  Szerinte szükség van a szerződéses feltételek áttekintésére, újratárgyalására, valamint az állam szabályozó szerepének megerősítésére.  Ám nem derült ki,  pontosan mi a baj az energia- és közműcégekkel, lopták-e az extraprofitjukat, csaltak-e adót, átverték-e a fogyasztókat vagy az államot?

A Fidesz-közeli Magyar Hírlapban az a vállalkozó szerepel példaértékűként, aki „sikerrel hátat fordított a multiknak”,. A Népszava információi szerint  a külföldi tulajdonú nagy bevásárlóközpontok, kereskedelmi láncok is fokozott állami ellenőrzés alá kerülhetnek, ugyanis a cél a hazai láncok és beszállítók (CBA, Reál, CoOp stb.) helyzetbe hozása. A  kormányzat állítólag azt is megszabná az üzletláncoknak, hogy mit és mennyiért reklámozhatnak. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy ezek a láncok munkahelyeket teremtenek, létező keresletet elégítenek ki kínálatukkal, ráadásul bizony vasárnap is nyitva tartanak, mert igény van rá. Ezzel persze nem azt mondjuk, hogy ne vizsgálják ki és ne szankcionálják az esteleges visszaéléseket, adócsalásokat. 

…nem kell mindenáron megszerezni egy-egy beruházást csak azért, hogy felmutathassuk a vetélytársaknak, hogy íme, látjátok, hozzánk jött a befektető. Úgy gondolom, hogy az új kormány gondolkodásmódjában hangsúlyeltolódás van e tekintetben. Például fontos szempont, hogy a befektető ne rombolja, lehetetlenítse el a már meglévő hazai vállalkozásokat. Ezért nem tartjuk támogatandónak, hogy a kiskereskedelemben újabb külföldiek jelenjenek meg” – ideologizálta meg a szemléletváltást Becsey Zsolt, az NGM államtitkára, aki szerint az egyik legfontosabb szempont, hogy „a tervezett beruházás hogyan hat a magyar fizetési mérlegre. Milyen az export-import hányada a tevékenységnek…”. Ez önmagában persze racionális gondolat, de ha a cél a prosperitás, az új munkahelyek teremtése, akkor nem en bloc kéne kijelenteni, hogy több külföldi köszönjük, ne is jöjjön a hazai kiskereskedelembe. 

Egyébként a Fidesz vezető politikusai még nem is olyan régen igencsak antimulti és antikapitalista retorikában utaztak. A válság ürügyén is szinte rávetették rá magukat az átkos nyugati nagytőke, a multik, a spekuláció, a bankok és bankárok, a „pénzkapitalizmus” bírálatára. Nem véletlenül nyilatkozta még áprilisban a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület (MKME) elnöke: „Bízunk abban, hogy a korábbi retorika ellenére a külföldi befektetések áldásos hatását a Fidesz gazdaságpolitikusai is fel tudják mérni és ki tudják használni.” 

A Fidesz közeli értelmiség egy része, a harmadikutasok régóta próbálják antimulti és antikapitalista irányba terelni a Fideszt, kezdve azzal, hogy a 90-es években Lezsák Sándor egy 56-os megemlékezésen az elnyomó tankokhoz hasonlította a Budapestet „körbevevő” plázákat. Közvetlenül a kétharmados győzelem után Bíró Zoltán fejtette ki: „… nyomasztó és bénító az, ahogyan a nagy globális kereskedőláncok rátelepedtek az országra és a magyar gazdaságra. A tisztességtelen kereskedés, a hazai termelőkkel szemben tanúsított kereskedői magatartás megfojtja az amúgy is vergődésre, piacvesztésre ítélt magyar gazdaságot. (…) Új politika és új állam! Ezt tekinthetjük most olyan forradalmi változásnak, amely itthon véget vethet az egykori kommunista, mára virgonc és gőgös kapitalistává varázsolódott oligarchák uralmának. Ha ez fájni fog ennek a feldagadt piócarétegnek, hadd fájjon.”

 Pedig jó lenne, ha ők is belátnák: a valódi versenyhelyzet az, ami hosszú távon a magyar gazdaságnak is előnyös.  Ezért jó, ha Magyarország vonzó befektetési környezetet garantál EU-konform módon, azaz tekintet nélkül a tőke állampolgárságára, nemére, korára, etnikai hovatartozására.